Dargay Attila, Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező és képregényrajzoló június 20-án lett volna 90 éves. Az évforduló tiszteletére legismertebb rajzfilm-klasszikusa, a Vuk országszerte visszatér a mozivásznakra. Ismét mosolyoghatunk a címszereplő róka csintalankodásain, szurkolhatunk neki, hogy minél több borsot törjön a vadászok orra alá, és persze szomorkodhatunk Karak önfeláldozó halálán. Itt az ideális alkalom, hogy újranézze gyerekkori kedvencét, illetve megismertesse azt a legfiatalabbakkal.
A Csajok hajnalig receptje egyszerű: végy pár tehetséges komikát, vesd őket egy bulizásra teremtett környezetbe, majd gördíts eléjük egy váratlan akadályt, ami kisiklatja a görbe estét. Jelen esetben, egy halott sztriptíztáncost. Hasonló alaphelyzetből születnek persze fárasztó fércművek is, de Scarlett Johansson vígjátéka üdítően vicces, kellő mértékben morbid, és feszesebb, mint sok más, rögtönzésre építő vetélytársa.
Nem volt szüksége a világnak egy újabb Verdák-filmre, de ha már elkészült, az első rész rajongói jól szórakozhatnak rajta. A Verdák 3 a fájdalmasra sikerült folytatást kikerülve, a 2006-os eredetiig nyúl vissza, hogy elmesélje a versenyzésből kiöregedett Villám McQueen történetét. Az autóversenyek vannak olyan izgalmasak, hogy a film után leporoljuk a matchbox-gyűjteményünket, és háromsávos versenypályát képzeljünk a szőnyegpadlóra.
Jobb pillanataiban egy napjainkban játszódó, mégis poszt-apokaliptikus káeurópai odüsszeiára emlékeztet Kristóf György első játékfilmje, rosszabbjaiban viszont egy szétesett magyar művészfilmre. Az idei Cannes-i Filmesztivál Un certain regard szekciójában versenyző Out tele van érdekes ötletekkel, de azok nem állnak össze igazán jó filmmé.
Kár érte, mert a keserédes humor, a néhol szürreálisba hajló képi világ, és az abszurd jelenetek egy tehetséges rendezőt sejtetnek a kamera mögött. A nudista sörözés, a poszt-indusztriális technoparti, és a pornós Barbi-babára plasztikázott maffiózó feleség epizódja mind remek, és egy jó forgatókönyvvel, ügyesebb színészvezetéssel, és banális dialógusok nélkül talán Kristóf György második filmje is az lesz.
Elképesztően látványos filmmel tért vissza a mozikba a Fehér Isten rendezője. A Jupiter holdja lélegzetelállító jelenetsorait nézve tátva maradt a szánk, a látható vágás nélküli, bravúros snittek Az ember gyermeké-ben látottakkal is felveszik a versenyt. Mundruczó Kornélnak ez az eddigi legközönségbarátabb filmje, még autós üldözés is van benne, de közben a szerzői énje sem tűnt el:. A csoda lehetőségét kutatja a mai világban, és szuperhőst csinál egy Magyarországra belépő menekült srácból.
A Fagyott május bedob minket az erdő közepére, nagyvonalakban felvázol egy világvége utáni világot, utána viszont nem azt kapjuk, amire a történetközpontú filmekre ráállt agyunk számít. Lichter Péter kísérleti horrorja az erdőhöz kapcsolt, legtöbbször irracionális félelmeinkre épít, és az első perceiben megteremtett borzongató, hipnotikus hangulatot nyújtja el egész estés alkotássá.
Jobb, ha gyorsan leszögezzük, ez a film nem való mindenkinek. De ha nem idegenkedik a horrortól, ha érdekli, milyen az, amikor alkotóelemeire szednek szét egy műfajt, és megtörtént már önnel, hogy megigézve bámulta a széltő suhogó faágakat, akkor nyugodtan menjen el a Fagyott májusra.
A Wonder Woman a DC legjobb szuperhősfilmje Christopher Nolan Batman-trilógiája óta. Aki nem bírta Zack Snyder próbálkozásait, de az Amerika Kapitány-filmeket, vagy az 1978-as Superman-t szerette, az ezt a filmet egyenesen imádni fogja. Gal Gadot isteni az amazon istennő szerepében, aki varázslasszóval és empátiával menti meg a világot. Gyönyörű és karakán, az egészséges feminizmus is olyan jól áll neki, mint a harci öltözék. Ráadásul a filmnek nemcsak a szíve, de a humora is annyira a helyén van.
Az ötödik Karib-tenger kalózai csak a biztos középszert hozza, de mégis szót ejtünk róla, mert akinek a szertelenül szórakoztató első rész a kedvence, annak ez a film is be fog jönni. Visszanyúl a gyökerekhez, a rajongók kedvéért újrakeveri A Fekete Gyöngy átka és a Holtak kincse legjobb pillanatait és sallangok nélkül ismét felszolgálja. Újdonságot, eredetiséget fikarcnyit sem kapunk az ötödik résztől, amely akkor a legszórakoztatóbb, amikor teret enged a szériát mindig is jellemző rajzfilmes humornak, és az őrületig fokozza a burleszket.
Több mint nyolc évtized után újra mozivásznon látható Charlie Chaplin 1936-ban készült filmtörténeti klasszikusa, a Modern idők. A klasszikus burleszk elemeket erős társadalomkritikával vegyítő, mai napig aktuális alkotást Budapesten a Művész Moziban és országszerte számos további helyszínen, digitálisan felújítva vetítik. Talán ez Chaplin legnépszerűbb műve, amely a mindennapi élet elgépiesedéséről vall szatirikus túlzásokkkal és sok érzelemmel.
Ridley Scott biztosra ment a Prometheus folytatásával: nemcsak magától, azaz A nyolcadik utas: a Halál-ból emelt át jeleneteket, de a második és harmadik részből is inspirálódott, csak hogy a rajongók kedvére tehessen. Az eredmény egy biztos kézzel levezényelt, feszült és gyomorforgató folytatás lett, ami ugyanakkor híján van a meglepetésnek és az eredetiségnek. Katherine Waterston megállja a helyét a legújabb Ellen Ripley szerepében, szimpatikus arányban keveredik benne az érzékenység, a düh és a keménység.
A Vademberek hajszája tipikusan olyan vígjáték, ami után egymás szavába vágva elevenítjük fel a számunkra legviccesebb jeleneteket. A főhőse egy kiközösített árva kissrác, aki a vadonban kommandózva talál önmagára, és békül meg a mufurc nevelőapjával. Ez az őrülten vicces vígjáték még Leonardo DiCaprio medveharcát is megidézi, csak vaddisznóval. Legalább annyit lehet rajta nevetni, mint az új-zélandi rendező, Taika Waititi előző remekművén, a Hétköznapi vámpírok-on.
Artúr király legendáját már sokszor vitték filmre, de ennyire szemtelen és zaklatott feldolgozást még tutira nem látott. Egyszerre érezheti, hogy A Gyűrűk Ura helyszínén jár, illetve azt, hogy pár kisstílű londoni gengszter társaságában visszament az időben a középkorba. Guy Ritchie vizuális trükkjei csak felerészben sültek el jól, de Jude Law nagy élvezettel gonoszkodik, Charlie Hunnam jelenléte magnetikus, és van pár emlékezetes rész, amikor szárnyat kap az alkotói fantázia.
A galaxis őrzői már nem lepnek meg úgy, mint három éve, de még így is kenterbe verik a legtöbb szuperhőst. A mizantróp mosómedve továbbra is szórakoztatóan civakodik, a bébiként újjászületett fa menthetetlenül cuki, Kurt Russell pedig még abból sem jön ki rosszul, hogy egy élő bolygót játszik. Néhol viccesebb, máskor fárasztóbb, általában véve pedig sokkal érzelmesebb lett a Marvel meglepetéssikerének folytatása. A galaxis őrzői 2 az első szuperhősfilm, amin sírni lehet, és bármilyen furán hangzik is, épp ettől lesz jó.
Örömmel jelentjük, hogy Pedro Almodóvar az utóbbi évek gyengélkedése után ismét egy hozzá méltó filmmel jelentkezett. A Julieta egy szerény, visszafogott, nagyon szép dráma, a spanyol zsenitől megszokott harsány színekkel és izgalmas főhősnőkkel. A film több idősíkban játszódik, a címszereplő ötvenes asszonyt egy véletlen találkozás arra készteti, hogy visszatekintsen az életére, fiatalkori szerelmére és a lányával való kapcsolatára.
A kisgyerekes szülők most nagyon fognak örülni, készült egy igazi, egész estés magyar animációs nagyjátékfilm a gyerekeknek. Miért nagy dolog ez? Mert kilenc év telt el az utolsó próbálkozás óta, az pedig hosszú idő a Szaffi vagy a Hugó hazájában. A Lengemesék igéző rajzfilm egy bátor nádimanó-kisfiúról, szokatlan látványvilággal, Berg Judit meséje alapján.
Az amerikai stílusú rajzfilmekhez szokott szemnek lassú lehet a tempója, egyszerű a története, de valójában ezek épp erényei a Lengemeséknek. Vállaltan a négy-hat éves korosztálynak készült, és a Ninjagó-t és Eperké-t bámuló mai ovisoknak jót fog tenni egy kirándulás a nádas elvarázsolt, titkos világába, épp úgy, ahogy Tutajosnak jót tett a nyár Matula kunyhójában.
Török Ferenc nehéz és kellemetlen, ugyanakkor nagyon fontos feladatot vállalt magára legújabb filmjével: 20. századi történelmünk kibeszéletlen epizódjával szembesít minket. A bűnökre mutat rá, amelyek beárnyékolták a második világháború utáni újrakezdést. Két zsidó férfi száll le a vonatról, és a közeli település felé indul. A hír hallatán az egész falu felbolydul, mindenkinek eszébe jut, mit is tett, amikor a zsidókat elhurcolták.
Fojtott atmoszférájával, szikár stílusával és a klasszikus westernekből táplálkozó, feszültségteljes alaphelyzetével hamar rabul ejti a nézőjét az 1945. A film középpontjában Rudolf Péter áll, aki egy félelmetes jegyzőt alakít és hideg ráz ki minket, amikor csak rá gondolunk. Még sosem láttuk őt ilyen öregnek, felpuffadtnak, fajsúlyosnak és sötét lelkűnek.
Az élő szereplős A szépség és a szörnyeteg-ben az a jó, ami már a rajzfilmben is jó volt. A dalok, az ódivatú felfogásával együtt is szerethető történet, a rokonszenves főszereplők és a jópofa mellékalakok. Az új feldolgozás szinte beállításról beállításra másolja az eredeti sztorit, és mivel a rajzfilm egy jól összerakott mese volt, ezért a mostani feldolgozás is sok örömet fog okozni gyereknek és felnőttnek egyaránt. Kár, hogy amit újdonságként hozzáadtak, azzal csak rontani tudtak az összképen.
Az Emma Watson által alakított Belle-t meglegyintette a 21. század szele, de ezzel együtt sem az ő, hanem Luke Evans alakítása a legélvezetesebb. Az utolsó cseppig kisajtol minden poénforrást Gastonból, a beképzelt bájgúnárból.
A híres magyar versenyló történetéből jó ritmusú és vérpezsdítő közönségfilm született, amely viszi magával a nézőjét. A lóversenyek látványosak, a kosztümök szédítően egyediek, a főszereplők pedig rokonszenvesek, akikért könnyű szurkolni. Nagy Ervin lehengerlően sármos, mintha egy lecsúszott rocksztárt néznénk, aki végre összekapja magát, Petrik Andrea mellette modern, felvilágosult nőként ragyogja be a vásznat. Romantikus kalandfilmként reklámozták a Kincsem-et, és pontosan ezt kapja tőle a néző: szerelmet és sok izgalmat.
Elképzelhetetlen, hogy Enyedi Ildikó a berlini fesztivál fődíját elnyert filmje bárkit is hidegen hagyjon: annyira szépen felépített és érzékeny alkotás, amelynek a végén nagy megelégedéssel lehet nyugtázni, hogy igenis van miért élni és szeretni. Az érzelmes, de sohasem érzelgős film egy autisztikus jeleket mutató fiatal nő és egy középkorú, fél karjára béna férfi kapcsolatáról szól, akik már régóta magányosak, és nehezen tudnak mit kezdeni azzal, hogy éjszakánként ugyanazt álmodják: szarvasként vágtáznak a téli erdőben.
A T2:Trainspotting-ról és a Julietá-ról Onozó Róbert, a Csajok hajnalig-ról Huszár András, az Out-ról, a Wonder Woman-ről és A galaxis őrzői 2-ről Soós Tamás írta az ajánlót.