Erre a részeges mentősre rábíznánk az életünket

A Karlovy Vary-i filmfesztivál egyik csúcspontja egy orosz karakterdráma volt, melynek férfi főszereplőjét a zsűri is elismerésben részesítette a záróünnepségen. Nem csoda: a kiégett orosz mentős lassú összeomlása mélyen megrendíti a nézőt, rég nem drukkoltunk ennyire egy szereplőnek, hogy kaparja össze magát, és mentse meg a munkáját és a házasságát.

Az Arrhythmia elsőre egy egyértelműnek tűnő főhőst és viszonyrendszert vázol fel. Van egy harmincas mentősünk, Oleg, aki a nyitójelenetben viccesen bánik el egy hipochonder nénivel, ám ezt követően egy felelőtlen, érzéketlen figura körvonalazódik előttünk. A betegeivel lekezelő, nem tartja be a szabályokat, állandóan részeg, s amikor orvos feleségével, Kátyával elmegy az apósa születésnapjára, vállalhatatlanul viselkedik. A nő oldalán állunk, amikor egy SMS-ben megüzeni a férjének: válni akar.

Alexander Yatsenko az Arrhythmia című filmben Forrás: KVFF

A következő másfél órában aztán módszeresen Oleg életének mélyére ásunk. Apránként megértjük, miért nem bír meglenni fél napig sem ital nélkül, miközben a film nem keres mentséget arra, ahogy a Kátyát elhanyagolja. Látjuk, hogyan teszi lehetetlenné egy új, az emberéletre fittyet hányó vezetőség a mentősök munkáját a túlszabályozással, és rájövünk, Oleg kiégettsége olyan szakembert rejt, aki még mindig törődik, és ebbe pusztul bele.

Ahogy telik az idő, egyre nehezebb nézni, ahogy minden összeomlik Oleg körül, és egyre nagyobb szimpátiát érzünk iránta, de nem Kátya kárára: az Arrhythmia egy kibékíthetetlennek látszó ellentétet tár fel, ahol mindkét félnek igaza van, sőt, nincs olyan, hogy „igaz”, csak az élet, annak végtelen bonyolultságával.

És egy szenzációs alakítás Alexander Yatsenkótól, amit a fesztiválzsűri is hasonlóképp látott, mivel őt kiáltották ki a legjobb férfi színésznek a díjkiosztón. Szó se róla, a Kátyát játszó Irina Gorbacseva is remek, de Yatsenko elsöprő erővel ismerteti fel karakterével sebzettségét, helyzete kilátástalanságát. Az első jelenetekben még csibészesnek tűnő arc megereszkedik, megroggyan, az üres tekintetbe beköltözik a félelem. Amikor Oleg a film vége felé sírva teszi fel a kérdést Kátyának, hogy kiszeretett-e már belőle, megszakad érte a szívünk.

Irina Gorbacheva és Alexander Yatsenko az Arrhythmia című filmben Forrás: KVFF

Borisz Khlebnyikov zsigerekig hatoló, a lelkünket is megtépázó, nagyszerű filmet rendezett, amelyet színvonalát, morális összetettségét, hitelességét tekintve egész nyugodtan a román újhullámos munkák vagy a Dardenne-testvérek szociodrámái mellé helyezhetünk. És akár magyar nevekkel, magyar környezetben is játszódhatott volna.