Miután kiderült, hogy mégsem valósulhat meg a nyolcvanas években játszódó Balatoni tengeralattjáró című filmterve, azt nyilatkozta, hogy legközelebb olyan filmet fog kitalálni, ami három lakásban játszódik, és a barátai szerepelnek benne. Így született meg a Nyitva ötlete?
Részben igen. Akkor valóban eldöntöttem, hogy legközelebb nem fogok egy kosztümös filmbe ennyi energiát fektetni. Be is tartottam ezt az ígéretet. A Nyitva alapvetően egy párról szól, és a legtöbb jelenet a lakásukban játszódik, itt és most.
Hét évvel ezelőtt diplomázott le a London Film Schoolban, gondolta volna akkor, hogy ilyen sok idő telik majd el, mire megcsinálhatja az első nagyjátékfilmjét?
Nem. Nagyon naiv voltam akkoriban. Amikor valakiről azt hallottam, hogy a diploma után öt évvel lett nagyjátékfilmje, akkor azt már borzalmas, tragikus, rettenetesen hosszú kínszenvedés-maratonnak gondoltam.
Mindig a nagyjátékfilm volt a fő cél?
Igen. Komolyan azt hittem, hogy amíg az embernek nincs nagyjátékfilmje, addig nincs karrierje. Három-négy rövidfilm után az ember megállapítja, hogy csinálhatod őket az idők végezetéig, akkor sem fog elindulni a karriered.
Rosszabbul jársz egy jó kisfilmmel, mint egy rossz nagyjátékfilmmel, mert még az is több figyelmet kap.
Négy kisfilm után tévézni kezdett, a Terápia, a Csak színház és más semmi és a Tóth János című sorozatokból rendezett összesen 46 epizódot. Hogyan tekint ezekre a munkákra?
Nagyon örülök nekik. Forgatási rutint ilyen melókból lehet szerezni, egy háromnapos kisfilmmel nem tudsz. Irtó nagy szerencse volt, hogy a Terápiá-val kezdődött a tévés karrierem, mert ott beülhettem Enyedi Ildikó és Gigor Attila mellé, akiktől sokat tanulhattam.
Megviselte, hogy ilyen sokat kellett várnia, hogy leforgassa a saját nagyjátékfilmjét?
Igen, de mivel rengeteget tanulhattam közben a tévés munkákból, így utólag azt gondolom, mind én, mind a nézők jobban járunk azzal, hogy a mostani tudásommal fogom az első filmemet leforgatni. Ráadásul a Balatoni tengeralattjáró-nál (Nagypál Orsi előző filmterve – a szerk.) annyira sok idő telt el, hogy eljutottam oda, hogy belefásultam a saját projektembe. Közben én is változtam, már sokkal jobban izgatnak azok a témák, amikkel a Nyitva foglalkozik.
Mik ezek a témák?
A monogámia és annak lehetetlensége. Egészen furcsa társadalmi átrendeződés korát éljük. Az, ahogy a nagymamámék éltek, már nincs, azok a gátak sem léteznek, de nagyon nem tudjuk, hogy mi van helyette.
Mindent szabad, de mi a francot kezdjünk ezzel a nagy szabadsággal?
Átalakulóban van az, ahogy gondolkodunk a hosszú távú párkapcsolatokról, a monogámiáról. Nem tudom, ez hova fog változni, de hogy valahova fog, az biztos.
Problémás a monogámia: nem biztos, hogy mindenkinek működik, vagy csak nagyon komoly áldozatok árán. És van, akinek nincs kedve meghozni ezeket az áldozatokat. Tudjuk, hogy a házasságok hatvan százaléka válással végződik, és már önmagában ez az adat sokat elárul. Ez egy óriási változás, ami társadalmilag elfogadott és gazdaságilag vállalható, ez egy teljesen új helyzet ahhoz képest, ami nyolcvan-száz évvel ezelőtt volt. Ennek vannak hatásai és következményei. Az emberek máshogy gondolnak a kötöttségre, tolódik ki az életkor, amikor az emberek házasodnak, nyilván ezzel együtt a szülés is.
Ön szerint nem is létezik boldog monogám párkapcsolat?
Biztos létezik, de sokkal kevesebb embernek van olyan, mint ahányan ezt szeretnék, vagy ahányan ezt mondják magukról. Nagyon sok antropológiai és szociológiai tanulmányt olvastam arról, hogy ez a rendszer-e a legjobb az emberi lény számára, amiben élünk, ami a hosszú távú monogámiát hirdeti.
Elmesélné röviden a Nyitva sztoriját?
Egy harminc körüli párról szól, akik azzal a problémával találkoznak, amivel igen sokan találkozunk egy bizonyos korosztályban: élsz egy remek párkapcsolatban, ami nagyon szeretetteljes, rutinos meg kényelmes, de a szenvedély valahogy erősen megkopott a hétköznapok alatt. Erre többfajta reakció van, az egyik, hogy elkezdesz kifelé pislogni, és rossz esetben félre is lépsz. Főhőseim ezt próbálják meg elkerülni azzal, hogy őszintén beszélnek egymással erről a helyzetről, és arról, hogy mit csináljanak vele. Szedjenek fel valaki mást? Kezdjenek el külön kalandozni? Ezeket a próbálkozásokat követi végig a film.
De egy romantikus komédiát csak happy enddel lehet lezárni, nem?
Egy romantikus vígjátéknak nagyon szigorú szabályai vannak, és az egyik ezek közül a happy end. Közben meg a hollywoodi stúdiók is elkezdték már csinálni azokat a modernebb hangvételű romantikus vígjátékokat, amikben nincs feltétlenül happy end. Számomra nagy kérdés volt, hogy hogyan kéne lezárni ezt a filmet. Nem árulom el, mire jutottam, de senki nem fog eret vágni a film végén.
Az alapján, amit mondott a Nyitva sztorijáról, olyan filmek jutottak eszembe, mint az Elemi részecskék és a Keserű méz. Azokhoz hasonló lesz a hangvétele?
Nem, mert azok drámák, ez pedig egy romantikus vígjáték.
Mint a Coming out és a Megdönteni Hajnal Tímeát?
Nem. Ha magyar film, akkor inkább A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire. Amit ma Magyarországon romantikus vígjátéknak hívnak, az nekem általában túl harsány, és túl reklámos a megvalósításában.
Én azokat a romantikus vígjátékokat szeretem, amik okosak és őszinték. Amikben a szereplők nem bugyuták, hanem intelligens, érző lények. Szerintem lehet úgy vicces filmet csinálni, hogy nem alpári, vulgáris, térdcsapkodós a humora. Én azt szeretem inkább, ha valami elmés és eszes. Fontos, hogy a szereplők is hihetőek legyenek, rendes hús-vér figurák.
Lehet, hogy nem is filmeket kéne felhozni referenciaként, hanem tévésorozatokat. Olyasmi lesz, mint a Csajok vagy a Master of None?
A Master of None-t még nem láttam, de a Csajok első és utolsó évadát nagyon szerettem. Szerintem senkit nem lehet Lena Dunhamhez hasonlítani. Az, amit ő művel abban a sorozatban, annyira bevállalós, annyira bátor. Nesze nektek, itt vagyok, itt állok előttetek teljesen lemeztelenítve! Aki ezt nem csinálja meg, az ne hasonlítsa magát Lena Dunhamhez.
Ha önnek imponál ez a fajta bátorság, akkor miért egy nagyon szép színésznőt választott főszereplőnek?
Én is azt gondoltam sokáig, hogy Radnay Csilla túl szép lesz ehhez, de mivel nagyon jó színésznőnek tartom, és már egy ideje szeretnék vele dolgozni, ezért behívtam castingra. És nagyon jó volt.
Csilla tud úgy csinálni, mintha egy átlagos, nyuszi csaj lenne, aki nincs tisztában a saját adottságaival.
Be tud úgy lépni valahova, hogy ne vedd észre.
Radnay Csillát már hat évvel ezelőtt beleraktuk a Vászonra vele sorozatunkba, amiben olyan színészeket mutattunk be, akiknek sokkal többet kéne szerepelniük filmekben. Ön szerint miért nem használta őt szinte senki azóta sem?
Nem tudom, de őszintén szólva ez nekem most nagyon kapóra jön. Van egy nagyon érett, jó állapotban lévő színésznő, de nincs elhasználva, tehát nem az van, hogy a csapból is ő folyik. Ez tud előny lenni egy filmben.
Mi a főhősnő foglalkozása?
Anyakönyvvezető. Ez nyilván egy erős, tudatos forgatókönyvírói húzás a részemről.
És a pasinak?
Ő egy orvos, aki valamiért még mindig Magyarországon van...
Mennyire lesz explicit a film?
Amennyit a 16-os karika enged. Nagyon világosak a szabályok, ha mutatsz nemi szervet, akkor átcsúszol a 18-as karikába, és az forgalmazási szempontból nem szerencsés.
A mell nemi szervnek számít?
A mell nem számít nemi szervnek. Lesz benne mell, lesznek cicik.
A főhősök szexuális felfedezőtúrája elmegy addig, hogy homoszexuális kalandot is kipróbálnak?
Felmerül, hogy ki kéne lépni az ismert keretek közül. Van az a mondás, hogy „tágítsd a komfortzónádat”.
Általános nézet, hogy ritka a jó szexjelenet magyar filmben, bár szerintem rosszabb a hírük, mint amilyenek valójában. Ön hogy látja ezt?
Szerintem nagyon nehéz jó szexjelenetet csinálni. Komoly tanulmányokat folytattunk az ügyben, hogy mi a titka a jó szexjelenetnek. Én a nagyon explicit szexjelenetek nézésétől inkább csak zavarba jövök, pedig nem vagyok egy szégyellős típus. Azt szoktam érezni, hogy nekem ezt nem lenne szabad látnom, túl intim.
Az Adele életé-ről mit gondolt?
Az nagyon explicit, az én filmem nem olyan lesz. Az Adele életé-t amúgy nagyon szeretem, de a szexjelenet az erős túlzás volt. Én feszengtem a moziban.
Mondok egy példát szexiségre. A Don Jon-ban volt az a jelenet, amikor csókolóznak az ajtóban, és Scarlett Johansson iszonyatosan felhúzza a csávót, és tényleg azt várod, hogy mikor fognak már dugni, de nem lesz semmi.
Az nagyon szexi jelenet, pedig egy ruhadarab nem került le senkiről.
Amit csinál Scarlett Johansson, amilyen rekedtes a hangja, sötét van, halljuk a lélegzetüket, sóhajokat, valahogy ez az egész együtt iszonyatosan szexi. Sokkal inkább, mint amikor fullra le van vetkőztetve két ember meztelenre.
Amikor kereste a főszereplő színésznőt, volt olyan, aki a film szexuális jellege miatt visszautasította?
Konkrét részletekbe nem mennék bele, de én magam is meglepődtem azon, hogy ez mennyire problémás terület. Azt kell mondjam, Magyarországon elég nehéz helyzetben vagyunk mi, filmrendezők:
itt kurvára nem akar vetkőzni senki.
Ahhoz, hogy egy színésznő azt mondja, bármit megcsinálok neked, vagy cannes-i díjnyertes rendezőnek kell lenned, vagy abszolút főszerep kell és dramaturgiailag kikezdhetetlenül alapos indoklás.
Mondtam is, bárcsak Franciaországban lennénk, ahol senkit nem érdekelne ez, az első pillanatban mindenki meztelenül állna előttem egy castingon. Legalábbis nekem ez a benyomásom a francia színésznőkről, mert mindig mindenki meztelen a francia filmekben. És ha ott azt kérném egy jelenetben, hogy te most keltél föl, kimész fogat mosni, és meztelen vagy, mert meztelenül szoktál aludni, és végig kell sétálnod a kamera előtt, senki nem kezdene el problémázni rajta, holott dramaturgiailag nem feltétlenül indokolt a meztelenség. Csak tök laza és természetes lesz tőle a jelenet, és szerintem ez speciel elég indok. Én ezt nagyon irigylem a franciáktól, nálunk ezért küzdeni kell.
Sok olyan történetet hallottam, hogy ki mibe egyezett bele, aztán forgatás napján mondta, hogy mégsem hajlandó. És ez nagyon kellemetlen, mert akkor az illető már be van forgatva, nem tudod lecserélni, az patthelyzet. Erre valaki azt tanácsolta, hogy forgassuk le első napon a szexjeleneteket.
Másrészt ott vannak azok a horrorsztorik arról, hogy a forgatás napján sokkal többet kért a rendező, mint ami előre meg volt beszélve, vagy hajnali háromkor kitalálta, hogy akkor itt most legyen egy szexjelenet.
Én nem szoktam ilyesmiket csinálni színészekkel, de el tudom képzelni, hogy ez is egy probléma. Valószínűleg mindkét oldal bizalmatlan már a másikkal ezek miatt a történetek miatt, és a színész különösen bizalmatlan a rendezővel. Itt is, mint minden területén a filmezésnek, ki kell építeni a bizalmat a színész és a rendező között.
A Filmalap nem problémázott a szexuális tartalmakon?
A Filmalapot megosztotta ez a filmterv. Az ellenvélemény mindig az volt, hogy de hát ez pornó. Pedig szám szerint nincs benne több szexjelenet, mint bármelyik magyar romantikus vígjátékban. Na jó, lehet, hogy annál azért több van, de attól lesz valami pornó, ha úgy forgatod le. Viszont volt olyan is a Filmalapnál, aki azt mondta, hogy jaj, de jó, végre egy szexi film, hátha ezt majd megnézik a nézők. Mert akkor ez még téma volt, most a Kincsem után már mindenki megnyugodott.
Meséltem pár embernek erről a filmről, és amikor megemlítettem, hogy Radnay Csilla pasiját Kovács Lehel fogja játszani, mindenki meglepődött a magasságkülönbség miatt. Ez egy olyan téma, amivel a film foglalkozni fog?
Nem, ez egy véletlen, hogy Lehel alacsonyabb Csillánál. Ezt nem fogjuk hangsúlyozni, de lesz rá megjegyzés, mert látszik. Én azt gondolom, hogy Lehel egy irtó jó színész. Amikor írtam a forgatókönyvet, elég hamar őrá gondoltam. De egyébként nincs nagy magasságkülönbség köztük.
Ha egymás mellé állnak, nem az jut eszedbe, hogy hú, itt van egy stöpszli meg egy óriás.
Összenéztem őket egy csomószor, mielőtt kimondtam, hogy ők lesznek a főszereplők, és úgy látom, hogy tök jó köztük a kémia.
Mostanában kevés olyan magyar film készül, ami az ismerős, mindennapi valóságunkat ragadja meg, az utóbbi időből csak a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlanés az Ernelláék Farkaséknáljut eszembe. A Nyitva is ebbe a sorba illik?
Igen. A román újhullám pont azzal robbant be, hogy azzal a nagyon furcsa társadalmi helyzettel foglalkozik, amiben Románia most épp van, vagy volt a közelmúltban. Nagyon érdekes jelenség, hogy a magyar filmben ez ritkán jelenik meg.
Erre azt szokták mondani idősebb filmesek, hogy a magyar filmben ez a román újhullámos kőrealista vonal már megvolt a hetvenes években.
És akkor azt már nem lehet többet csinálni? Nem azt mondom, hogy kezdjen el mindenki Családi tűzfészket gyártani agyba-főbe, de azért lehetne egy ilyen vonal is. Például úgy örült mindenki, hogy az Ernelláék Farkaséknál-ban olyan párbeszédek voltak, amik tényleg elhangozhatnának akár náluk is otthon. Egyszerű, pitiáner sztorija van, mégis zsigerien hat.
A karakterek hús-vérsége a lényeg. Természetességet kérek minden színésztől.
Nálam most szitokszó a „reklám”.
Ha egy helyszín reklámos, akkor oda nem megyek. Vagy a smink és haj még nagyon jó példa.
Van ez a dolog Magyarországon, hogy ha “csinos” frizurát kell csinálni egy hosszú hajú nőnek, akkor mindig besütik a haját, elöl és oldalt a tincseket, de nem lazítják fel. Konkrétan látom, hogy a sütővas egy perccel azelőtt jött ki a hajából, és ettől borzasztóan művi lesz az egész. Figyelje meg, hogy a magyar reklámokban, tévésorozatokban és filmekben hányszor lát olyan nőt, akinek ilyen a frizurája. Mindig mondom, ha meglátok egy sütővasat valakinél a forgatáson, kitépem a kezéből.
Szerepel a filmben Péterfy Bori, Ötvös András és Jordán Adél. Kik még?
Ebben a filmben mindenki színész lesz, ha csak pár mondatot mond is. Sőt még néma szerepeket is színészek fognak játszani, ha úgy érzem, hogy egy-egy reakcióra nagy szükségem van. Sztárparádé lesz a háttérben.
Milyen hosszú lesz a film?
Remélem, hogy 90 perc. Nem akarok túl hosszú filmet csinálni.
Nem szeretem ezt a mostani trendet, minden film 2 óra 20 perces, sokszor kínszenvedés ennyit végigülni.
A filmrendezés mellett ön a frontembere a The PinUps nevű csajos rockbandának. Beleírta a zenekarát a filmbe?
Beszéltünk arról a csajokkal, hogy tök vicces lenne, de én nem tudok egyszerre rendezni és szerepelni egy jelenetben. Viszont elképzelhető, hogy valamikor felcsendül majd a filmben egy The PinUps-szám.
Milyen zenéket hallunk majd a Nyitvá-ban?
Moldvai Márk lesz a zeneszerző, alapvetően szerzett zenéket tervezek használni. Szeretem, ha dögös, nyers zenék szólnak egy filmben, és gyűlölöm a műanyag, semmilyen liftzenéket. Ebben is szeretném, ha ez a film egy kicsit nyersebb lenne, igyekszünk bátrak lenni.
A múltkor utánanéztem, hogy utoljára tizenhat évvel ezelőtt készült olyan magyar mozifilm, aminek nő volt az operatőre, miközben azóta rengeteg nő végzett operatőr szakon a színművészetin. Ön női rendezőként nem érzi azt, hogy esélyt kéne adnia egy női operatőrnek például?
Eddig Herbai Mátéval dolgoztam a legtöbbet, és túl jól működik a munkakapcsolatunk ahhoz, hogy azt bármiért is felrúgjam.
Én íróként hoztam meg azt a döntést, hogy női szemszögből kell történeteket mesélnem, abból is nagyon kevés van. Van az a Bechdel-teszt - elképesztő, hogy azon a filmek kilencven százaléka megbukik.
Felháborító, hogy a nőknek tényleg semmi más funkciójuk nincs a filmekben, mint hogy valakit meg lehessen dugni, vagy meg lehessen menteni.
Első körben ezen lehet változtatni, hogy írunk olyan történeteket, amikben egy nőnek fontos, ne adj' isten főszerepe van, és az ő szemszögéből láttatjuk a történéseket.
Mi az a Bechdel-teszt?
Az Alison Bechdel képregényíró által kitalált teszt három kritérium alapján vizsgálja a filmeket: van-e benne legalább két női szereplő; ők beszélnek-e egymással; ha igen, akkor érintenek-e más témát is, mint a férfi főhőst vagy az ő tetteit.Ebben a filmben abszolút lesz szó arról, hogy milyen ma nőnek lenni. Hogy milyen az elvárásokkal szembesülni. Milyen a szexi nő, milyen a jó nő a társadalom szerint. És hogy ezért mi mindent megcsinálnak a nők több-kevesebb eredménnyel.
A Jupiter holdja-kritikámban írtam, hogy nekem úgy tűnik, mintha a Saul fia elképesztő sikere energizálta volna a magyar filmszakmát, és azóta bátrabbak és lelkesebbek lennének a filmesek. Önre volt ilyen hatással?
Ami engem illet, lelkesedés eddig is volt, pénz nem volt. Örülök, ha bárhol sikere van a magyar filmnek, akár külföldön, akár itthon. Ugyanúgy tudok örülni a Kincsem sikerének, mint Deák Kristóf Oscar-díjának. Ettől mindannyiunknak több esélyünk lesz, mert most alakulóban van a magyar film körül egy hype.
Látott valami jó filmet mostanában?
Utoljára a Wonder Woman-t láttam, és nekem nagyon tetszettek benne azok a részek, amikor az amazon harcos hercegnő Londonban szembesül a férfitársadalom nőket regulázó szabályaival: legyél szép és alázatos, viselj kényelmetlen ruhát, és ne szólalj meg. Imádtam, ahogy őszintén elképed ezeken, majd hol felháborodva, hol humorral reagál ezekre, gyönyörűen.
Annyira könnyű rendezni, hogy még nők is képesek rá
Nagypál Orsit csak úgy szoktunk emlegetni, mint Angelina Jolie kedvenc magyar rövidfilmrendezőjét, mivel a hollywoodi színésznő nemcsak öt percig dumált vele a fotósok gyűrűjében, de még tetszett is neki a rövidfilmje. Orsi elmesélte, hogyan hagyta ott a reklámszakma pénz- és kokainhegyeit, hogy egy londoni filmiskolában Mike Leightől hallgassa az alázást, és azt is, miért kellett irtóra pisilnie, amikor épp Angelina Jolie magyarázott neki. Hallgassa meg korábbi beszélgetésünket Nagypál Orsival!