Aaron Sorkin forgatókönyvíróként már elért mindent, nyert Emmy-t (Az elnök emberei-ért), Golden Globe-ot (a Steve Jobs-ért), és Oscart (A közösségi háló-ért), és a hosszú, de pörgős, sétálás közben előadott párbeszédekre építő stílusával, az ún. walk and talk-kal az amerikai forgatókönyvírókra is óriási hatást gyakorolt. Mi másba foghatna ezek után, mint filmrendezésbe?
Szkeptikusak vagyunk, de a sztori ígéretes: Molly Bloomról szól, aki közel került ahhoz, hogy bejusson az olimpiai sícsapatba és a Harvard jogi karára, de 26 évesen inkább pókerjátszmákat kezdett szervezni. Végül ő lett Los Angelesben és New Yorkban a legpuccosabb nagytétű pókerjátszmák házigazdája, nála verte el a pénzét fél Hollywood Leonardo DiCapriótól Ben Affleckig. De aztán az orosz maffia néhány tagjának is osztott dekket, az FBI ezért felfigyelt az illegális játszmákra, Molly pedig bajba került.
Az öntudatos és rafkós nőt Jessica Chastain játssza, az apját Kevin Costner, az ügyvédjét Idris Elba. A Molly’s Game nem pókerfilm, inkább a hármuk közti kapcsolatról fog szólni, és arról, hogyan tud érvényesülni egy nő a férfiak világában, és ellenállni, ha meg akarják hajlítani a gerincét. A hollywoodi sztárokat nem fogjuk látni a filmben, Molly már a memoárjában is megváltoztatta a neveket és a személyiségeket, de interjúkban azért elárulta, milyen undok volt vele a pályája csúcsán lévő, éppen Pókembert játszó Tobey Maguire.
A Molly’s Game-et az Oscar-szezonra időzítik, Amerikában november 22-én küldik mozikba, és Sorkin maximálisan elégedett a végeredménnyel: a későbbiekben is szeretne néha rendezni. Első próbálkozására a film producerei, Mark Gordon és Amy Pascal beszélték rá, de hogy miért is vágott bele elismert forgatókönyvíróként a rendezésbe, arra egyelőre nincs válasza azon felül, hogy nagyon közel áll hozzá ez a történet.
„Isten bizony állatira féltem elvállalni, de úgy éreztem, ez egy olyan lehetőség, amiben jó lehetek. Nem úgy általában a rendezésben, hanem ennek a filmnek a megrendezésében” – mondta Sorkin az Entertainment Weekly-nek, és az interjúban azt is elárulta, mit tanult rendezőként a saját forgatókönyveiről: „Azt, hogy a színészeknek nincs lehetőségük levegőt venni.”