Nem újdonság, hogy a paparazzik megkeserítik a sztárok életét, de mindig jó látni, ha valaki öniróniával enyhíti a félelmeit, amik a hírnévvel és a privátszféra megszűnésével járnak. Robert Pattinson a GQ interjújában mesélte el, hogy az Alkonyat után olyan lett az élete, mint egy bűnözőé. Egy lépést se tudott tenni anélkül, hogy ne zaklassák a lesifotósok, ezért gyakran csomagtartókban utazott, hogy meglógjon előlük, és öt bérelt kocsit tartott New York különböző parkolóiban, hogy ha követik, akkor autót cseréljen, hátha úgy le tudja rázni a paparazzikat.
Most már jobb a helyzet, állítja a 31 éves színész, aki a vámpírromantikát rég bevállalós független filmekre cserélte, és a GQ cikkéhez egy vicces kisfilmet is forgatott (aminek a forgatókönyvét maga írta), amiben a hírnévvel járó félelmeit és paráit figurázza ki. A Fear and Shame-ben Pattinson önmaga félőrült kiadását játssza, aki hot-dogra vágyó kis Gollamként suttog a saját fülébe, és próbál kajához jutni New York utcáin, ahol persze minden második járókelő felismeri, és ettől ő teljesen beparázik.
Pattinson a GQ-nak is tökéletes anti-interjút adott. Elárulta, hogy nem szeret magáról elárulni dolgokat, mert mint minden ember, ő is folyamatosan változik, és nem akarja, hogy évekkel később is számon kérjék rajta, mit gondolt régebben. Ha tehetné, elzárkózna a nyilvánosság elől, hollywoodi szuperprodukciókat sem vállalt mostanában, és a szerepeiben is szeretne eltűnni, felszívódni, átalakulni.
A CineFesten fogják vetíteni a magyarul Jólét-re, angolul Good Time-ra keresztelt "pánikfilmjét", amiben Pattinson egy piti kis bűnözőt alakít, aki keresztüllohol New Yorkon, hogy némi pénzt szerezzen és kiszabadítsa mentálisan sérült öccsét a börtönből. Mi már láttuk a filmet Karlovy Varyban, és azt mondhatjuk, a színész elérte a célját.
„Pattinson felismerhetetlen, de nem azért, mert beszőkítette a haját, egész egyszerűen még nem láthattunk tőle ilyen érett, felnőtt alakítást. Kötéltáncot teljesít, mert a feszültség egy pillanatra sem enged; a film egyes kései pillanataiban szinte idegőrlő látni a színész tekintetébe, arcjátékára kiülő végkimerülést és teljes kétségbeesést” – írtuk a filmről kritikánkban.