Steven Soderbergh úgy készít filmet, mintha az a világ legegyszerűbb dolga volna. Feleannyi idő alatt forgat le bármit, mint mások, és az utolsó forgatási napra általában már el is készül az első vágattal. A történetei szintén erőlködés nélküli profizmust sugároznak. A Logan Lucky - A tuti balhé-t is elintézhetnénk annyival, hogy laza ujjgyakorlat, csak hát egy kezemen meg tudom számolni azokat a laza ujjgyakorlatokat az idei évből, amik ennyire szórakoztatóak. Könnyűnek tűnik, mégis ritkaságszámba megy.
A sztori ismerős, és Soderbergh – illetve forgatókönyvírója, a rejtélyes Rebecca Blunt, aki vagy maga a rendező, vagy a felesége, de az is lehet, hogy a szomszédunk a 9/B-ből – meg sem próbálja forradalmi újdonságként eladni. Nem ez az első filmje, amelyben egy csapat szerethetően simlis alak végrehajt egy nagy svindlit. El is hangzik a filmben: ez itt, kérem szépen, az Ocean’s Eleven Light.
Az öndefiníció ugyanakkor nem fedi teljesen a valóságot, már csak azért sem, mert az Ocean’s Eleven – és folytatásai – eleve a lájtosabbik végéről fogták meg a rablós zsánert. A különbség, hogy ott a legsikkesebb szélhámosok fosztották ki a legfényűzőbb Las Vegas-i kaszinót a legnagyobb hollywoodi sztárok alakításában. A Logan Lucky a tanyasi bugris verzió, amelyben mesterbűnözők helyett a nép egyszerű emberei egy NASCAR-versenypálya bevételét akarják meglovasítani.
A nép egyszerű embereit jelen esetben három Logan testvér testesíti meg, akiket a helyi folklór szerint pechszériát okozó átok sújt. Jimmy (Channing Tatum) elvált apuka, építkezésen melózik, amíg egészségi okokból lapátra nem teszik. Régi focis sérülés miatt sántít, és hiába tudna ettől még targoncát vezetni, a cég nem hajlandó biztosítani. Kéne a pénz, mert az újraházasodott volt feleség (Katie Holmes) másik államba készül költözni a gyerekkel.
Így aztán Jimmy az öccséhez, a csapos Clyde-hoz fordul (Adam Driver) segítségért. Jimmy sántít, Clyde félkezű; egy bunkó vendég szerint együtt tesznek ki egy ép embert. Téved: ketten együtt annál jóval többre képesek. A film kényelmes tempóban, gyors és takarékos mozdulatokkal skicceli fel a szereplőit: egy kocsmai bunyóban látjuk, milyen összehangolt párost alkot a két fivér, a harmadik tesóról, Mellie-ről (Riley Keough) elég annyi háttérinfó, hogy a száguldás szerelmese.
A szedett-vedett csapat másik fele máshonnan érkezik, az akcióhoz ugyanis szükség van egy kasszafúróra, vagyis inkább, széfrobbantóra. Ő lesz Daniel Craig, azaz, Joe Bang, aki hozza magával két ütődött tesóját is. Joe-ról is megtudunk minden fontosat a legelső jelenetében: szét van varrva, az egyik kezének ujjpercein a FÉLELEM szó díszeleg (a másikon: ISTEN), ám első dolga, hogy tojást kérjen, és a sópótlékról panaszkodjon. Egyetlen jól elhelyezett egyéni jellemvonás, és nem is szükségeltetik ennél több ahhoz, hogy érdekes karakter szülessen.
A film Joe Bang érkezésével kapcsol nagyobb sebességre, onnantól lesz igazán élvezetes. Egyrészt mert Craig lubickol, szemmel láthatóan ki volt már éhezve egy olyan szerepre, amellyel végre levetheti James Bond merev gúnyáját, és elengedheti magát. Másrészt a fickó részvétele azon múlik, hogy a Logan tesók meg tudják-e szöktetni a börtönből, ahol épp hűsöl, anélkül, hogy bárki észrevenné.
A svindli egyébként is tartogat szokványostól eltérő elemeket: a versenypályán például pneumatikus csövekben szállítják a pénzt. De kell ez a pluszcsavar, hogy elég gordiuszi csomót kelljen átvágniuk a szereplőknek, és mi is agyalhassunk, hogyan fogják megoldani a lehetetlent, a törvényszerűen váratlan bonyodalmakról nem is beszélve. A film mesterien adagolja az információkat, élmény figyelni, ahogy kibomlik a firnyákos terv.
Apránként rájövünk, kár volt alábecsülni a suttyókat. Akad persze a csapatban tökkelütött, a többségük mégsem kétballábas Coen-figura. A Logan Lucky-nak akár az is lehetne a szlogenje, hogy „ne ítélj elsőre”. Igaz ez a szereplőkre, akik a legváratlanabb pillanatokban vezetnek le kémiai képleteket. És igaz az amerikai vidékre, ahol a kislányok egyik nap még mosolyogva autóversenyeznek a sárban, majd másnap szépségversenyen vesznek részt.
Egy sznob rendező kezében ez a közeg még a legnagyobb jóindulattal is könnyen gúny tárgyát képezhetné. Soderbergh azonban Georgiában született, Virginiában és Louisianában nevelkedett. Ismeri és szereti a vidéket, ismeri és szereti a szereplőit. Innen, az óceán túlfeléről giccsesnek hathat, amikor a nyugat-virginiaiak kórusban éneklik a countryt, de Soderbergh nem neveti ki őket, inkább megható karaktermomentumot fakaszt belőle.
Az átlagemberrel tehát szimpatizál, az intézményrendszerre viszont kritikus szemmel tekint. Soderbergh nem kezd el moralizálni, arról papolni, hogy a nagyvállalatok azt kapják, amit megérdemelnek. De beszédes, hogy a film legellenszenvesebb figurája egy üzletember, a Logan testvérek tervének sarokköve pedig az intézmények működési elvének megértése: mindegy, hogy börtön vagy versenypálya, minden szempontot felülír a jó hírük megőrzése.
Lúdas Matyi, Soderbergh módra – épp ez a szociális és gazdasági tudatosság az, amivel a Logan Lucky még többet is markol, mint a menőségnek oltárt állító Ocean’s-filmek. A rendező nemcsak Channing Tatumot és Riley Keough-ot hozta magával a Magic Mike-ból, hanem a jó munkásember anyagi nehézségeit fókuszba helyező kapitalizmuskritikát is. Hősei kétkezi munkások, csaposként dolgozó veteránok, hosszú műkörmös fodrászok, akik ahelyett, hogy sajnáltatnák magukat, és másokat okolnának a bajaikért, fifikával javítanak a helyzetükön.
A Logan Lucky korántsem mestermű. A rablás utáni levezető szakasz hosszabbra nyúlik a kelleténél, és vizuálisan sem olyan virtuóz, mint Soderbergh két évados sorozatának, A sebész-nek bármely tetszőleges epizódja. Célját, a könnyed, stílusos, okos szórakoztatást viszont teljesíti. Megfér benne egymás mellett a platinaszőkén robbantgató Daniel Craig és egy zseniális Trónok harcá-s geg. Akit még ez sem győzött meg, az magára vethet.