Tizenöt film, amit muszáj látni még az idén

Gyűlnek, gyűlnek a 2017-es moziélmények, és az év legsűrűbb szakasza még hátravan: a nyarat a blockbusterek uralják, ősszel viszont felzárkóznak fesztiválkedvenc, adott esetben Oscar-esélyes filmek is. Kétszer is láthatjuk Nicole Kidmant, török macskákat kergethetünk, de a francia erotika hívei sem fognak üres kézzel távozni. Lehull a lepel Jennifer Lawrence pszicho-horrorjáról, jön egy Coen-sztori George Clooney tolmácsolásában, és teli szájjal röhöghetünk Hruscsovon. Íme, tizenöt őszi film, amikre azonnal lefoglalnánk a mozijegyet.

Csábítás (The Beguiled)

Rendező: Sofia Coppola
Mozibemutató: szeptember 7.

Sofia Coppola kivívta magának a jogot, hogy minden új filmje eseményszámba menjen. A Csábítás ráadásul a legközönségbarátabb produkciója az Elveszett jelentés óta. Az amerikai polgárháború idején egy leánynevelőben játszódó megkísértés-történet álomszerű, fátyolos hangulata elandalít, ám diszkréten dévaj humora az, amitől ínycsiklandó. Vajon Colin Farrell jár-e túl Nicole Kidman eszén, vagy fordítva? Akárhogy is: élvezni fogjuk a macska-egér játékot.

Kritikánk: Nicole Kidman meghozta a rettegést a Riviérára

Wind River – Gyilkos nyomon (Wind River)

Rendező: Taylor Sheridan
Mozibemutató: szeptember 7.

Érthetetlenül ritka a vaskos, markáns bűnügyi film a mozikban, a zsáner mintha átköltözött volna a tévéképernyőre. Ez a kemény, férfias, csontig hatoló gyilkossági nyomozós krimi csillapíthatja az éhségünket. A Sicario és a Hell or High Water írójaként berobbant Taylor Sheridan a rendezői feladatot is magára vállalta, és remekül teljesít új posztján: a havas tájak zordsága és a lövöldözések nyers brutalitása úgy székbe szögezheti a nézőt, hogy attól koldul.

Kedi – Isztambul macskái (Kedi)

Rendező: Ceyda Torun
Mozibemutató: szeptember 14.

Csak idő kérdése volt, hogy a macskás videók felköltözzenek a mozivásznakra, arra viszont aligha számíthattunk, hogy nem valami bugyutaság kerekedik ki egy ilyen ötletből, hanem érdekes, megható, a külföldi kritikusok által körberajongott dokumentumfilm. A Kedi négylábú perspektívából ered hét kóbor macska nyomába Isztambulban, s rajtuk keresztül várhatóan a török társadalomról is ember-, vagy cicaközeli képet nyerhetünk.

Lady Macbeth

Rendező: William Oldroyd
Mozibemutató: szeptember 28.

Ezerszer olvasott-látott alapsztori: az illedelmes 19. századi fiatal lány belekényszerül egy boldogtalan házasságba, ám egy tiltott viszony felébreszti benne az elnyomott vágyakat. De mi van, ha a klasszikus viktoriánus felütés pszichológiai thrillerré fajul? Így mindjárt más a leányzó fekvése! Ez a brit kosztümös dráma lehet az év meglepetése, egy elsőfilmes rendezőtől és egy ismeretlen színésznőtől, akinek az alakításáról máris ódákat zengenek.

Dupla szerető (L’amant double)

Rendező: Francois Ozon
Mozibemutató: október 5.

Az erotikus thriller műfajának sok vacak ’90-es és 2000-es produkció rontotta a renoméját, pedig pikáns élményt nyújthat egy-egy ütősen kivitelezett kéjes borzongás. A franciák azonban nem okoznak csalódást. Két szexi színész (Marine Vacht, Jérémie Renier) bonyolódik szövevényes érzéki-pszichológiai játszmába, amihez képest A szürke ötven árnyalata csupán kedélyes teadélután. Aki szereti, ha a szívét, az agyát, és még sok más egyéb tájékát is megmozgatja egy film, nyomban vésse be a naptárába a premierdátumot.

Kritikánk: Ez volt Cannes legszexibb filmje

A négyzet (The Square)

Rendező: Ruben Östlund
Mozibemutató: október 5.

Három külön-külön is meggyőző érv szól amellett, hogy tűkön ülve várjuk ezt a társadalmi szatírát. Az első: elvitte Cannes-ban az Arany Pálmát, méghozzá kifejezetten erős mezőnyben. A második: napjaink egyik legtehetségesebb színésznője, Elisabeth Moss játssza az egyik szerepet. A harmadik: Östlund előző filmje, a Lavina maró éllel, találó pesszimizmussal cincált szét egy házasságot. Kollégám szerint, aki Cannes-ban elcsípte A négyzet-et, metszően aktuális, jó értelemben provokatív műre kell készülni – na tessék, lett még egy negyedik érv is.

Kritikánk: Megvan Cannes első idei polgárpukkasztó szenzációja!

HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívták (HHhH)

Rendező: Cédric Jimenez
Mozibemutató: október 12.

A Reinhard Heydrich SS-tábornok ellen elkövetett sikeres merénylet mindig is izgatott, annyira fordulatos, hogy filmre kívánkozik. Fel is dolgozták már párszor – legutóbb a tavalyi Anthropoid-ban –, de a HHhH lehet a definitív Heydrich-film. Bár az alapjául szolgáló könyvet nem olvastam, de nagyon ígéretes a szereplőgárda: a náci vezetőt egy alulértékelt karakterszínész, Jason Clarke alakítja, az egyik merénylőt pedig Jack Reynor, akit a Free Fire-ben és a Sing Street-ben is imádtunk. Hab a tortán: a film részben Budapesten forgott.

anyám! (mother!)

Rendező: Darren Aronofsky
Mozibemutató: október 19.

Egy árva előzetes, egy-két promókép, pár enigmatikus poszter, amiken Jennifer Lawrence kitépett szívét nyújtja felénk, vagy repedések keletkeznek az arcán. Még mindig alig tudni valamit Darren Aronofsky horrorjáról, mi viszont ennek dacára – vagy tán éppen ezért – horogra akadtunk. Vajon egy újabb bravúros, sötét lélektani drámát kapunk, mint a Fekete hattyú-val? Olyan elementáris erővel hasonlik majd meg a vásznon Lawrence is, mint annó Natalie Portman? Ez lesz Michelle Pfeiffer megérdemelt visszatérése? Fel vagyunk csigázva.

The Death of Stalin

Rendező: Armando Iannucci
Mozibemutató: október 26.

Senki nem ír olyan maró, fergeteges, tűpontos politikai szatírákat, mint Armando Iannucci, erre Az alelnök első négy évada, a The Thick of It és az Egy kis gubanc a bizonyíték. Szakadni lehet a röhögéstől a kicsinyes, gerinctelen brit és amerikai politikusok szerencsétlenkedésein. Mi múlhatná ezt felül? Ugyanez a szovjet felsővezetésben. A Sztálin halála utáni káosz príma táptalaja a szarkavarásnak, és pompás színészgárda (Steve Buscemi, Michael Palin, Jeffrey Tambor, Jason Isaacs) szájából hangoznak majd el a válogatott profanitások és fenyegetések.

Happy End

Rendező: Michael Haneke
Mozibemutató: október 26.

Nem tudom, van-e olyan ember, aki őszintén állíthatja, hogy repesve vár minden új Haneke-filmet, azt, hogy az Oscar-díjas osztrák rendező megint órákon keresztül büntessen. De a morbid kíváncsiság nagy úr, és bármit is gondoljunk a Furcsa játék-ról vagy a Szerelem-ről, Haneke megkerülhetetlen. A cím csalóka, a mizantróp rendező nem lett hirtelen vajszívű, cserébe felvonultatja a francia színjátszás színe-javát. Az meg, hogy a szereplői egy Sia-számra karaokéznak a filmben, annyira abszurdul hangzik, hogy egyszerűen muszáj látni.

Kritikánk: Nesztek, a világ legnyomasztóbb hepiendje!

Suburbicon

Rendező: George Clooney
Mozibemutató: október 27.

A földi utópia a következőképp nézhet ki: világbéke, elegendő étel mindenkinek, évente egy új Coen-film. Utóbbi a 2000-es évek végén meg is valósult egy időre! Idén sajnos hoppon maradunk, de George Clooney nem hagyta annyiban a dolgot, és levezényelt egy éjsötétnek ígérkező kertvárosi thrillert (vígjátékot?) a testvérpár szkriptjéből. Az étvágygerjesztő előzetesek sikeresen felcsigáztak, a Matt Damon-törvény pedig azt diktálja, minél nagyobb slamasztikába kerül, annál jobban szórakozunk, s itt bizony elég csúnya csávába keveredik.

120 dobbanás percenként (120 battements par minute)

Rendező: Robin Campillo
Mozibemutató: november 16.

Az elmúlt években szerencsére megszaporodtak az LMTBQ-filmek, s egyre változatosabban nyúlnak témáikhoz: a patinás Carol vagy a gerilla megközelítésű Tangerine, teszem azt, nem is lehetne különbözőbb. A 120 dobbanás percenként idén elnyerte a cannes-i zsűri nagydíját, s egyben helyszíni tudósítónk szeretetét is, aki lebilincselőnek, érdekfeszítőnek és meghatónak nevezte az AIDS ellen küzdő aktivisták életét feldolgozó, dokumentarista jellegű drámát. Az előzetes is nagyívű, mégis intim, harcias, érzékeny portrét sugall a küzdelem résztvevőiről.

Megtorlás (Brimstone)

Rendező: Martin Koolhoven
Mozibemutató: november 16.

Mocskos, brutális, ultraerőszakos vadnyugati sztori érkezik hazánkba november közepén, bár úgy is fogalmazhatnánk, hogy hazatér, hisz a produkció részben Borsodban forgott. Guy Pearce-t az isten is eszelős prédikátornak teremtette, aki vallásos fanatizmustól hajtva bűnösnek kikáltott nőket bántalmaz, mintha csak egy Nick Cave-dalból lépett volna ki. Ha a film követi Az ajánlat vagy az Országúti bosszú (két másik szikár Pearce-western) által kitaposott utat, nem lesz okunk panaszra.

Egy szent szarvas meggyilkolása (The Killing of a Sacred Deer)

Rendező: Jorgosz Lantimosz
Mozibemutató: december 28.

A tavalyi év meghatározó filmélménye volt A homár, egy eredeti, bizarr disztópia, ami egy életre elveszi az ember kedvét a párkereséstől. Minden jel arra utal, hogy a görög provokátor, Jorgosz Lantimosz rendületlenül folytatja a kiakasztást, ezúttal Colin Farrell mellett Nicole Kidmannel kiegészülve. Nem is tudom, hogy a földön csúszó gyerekek ijesztőbbek-e, vagy a felnőttek monoton hanghordozása, de a groteszk iránt fogékonyak megtalálják a számításukat.

Kritikánk: Nicole Kidman meghozta a rettegést a Riviérára

Un beau soleil intérieur

Rendező: Claire Denis
Mozibemutató: december 28.

Év végére a sok nyomasztás mellé nem árt némi felhőtlen szórakozás is, és ha hinni lehet a fesztiválos beszámolóknak, Juliette Binoche gondoskodni fog róla, hogy a hosszú téli esték és az ünnepek utáni depresszió elviselhetőbb legyen. A nehezen emészthető filmjeiről híres Claire Denis ez alkalommal romantikus komédiára vetemedett, melyben még Gérard Depardieu is arról győzköd minket, hogy engedjük be a napfényt az életünkbe. Binoche kalauzolásával szívesen keresnénk a boldogságot, annyi szent.

A négyzet, a Megtorlás, az anyám! és a Lady Macbeth mind helyet kaptak a szeptember 8. és 17. között megrendezett miskolci CineFest filmfesztivál programjában.