Az alábbi interjú szeptember 17-én készült Berlinben a Szárnyas fejvadász 2049 sajtóeseményén, amin egyedüli magyar újságíróként vettem részt. Aznap beszélgettem még a film második legfontosabb női szerepét játszó Sylvia Hoeksszel, a film rendezőjével, Denis Villeneuve-vel, illetve Ryan Goslinggal és Harrison Forddal - ezeket az interjúkat a következő másfél hétben olvashatja majd az Origo Filmklubon.
Elsőként Ana de Armast kérdezgettem kilenc másik újságíró társaságában úgy, hogy előtte nem láthattuk a teljes filmet, csak egy kábé 25 perces montázst vetítettek le nekünk. A színésznő rögtön azzal kezdte, hogy bocsánatot kért, amiért az alább látható, zizegős-csörgős flitteres csodában jelent meg, ami telezajongta a hangfelvételeket.
A Szárnyas fejvadász különleges jelentőséggel bír egy csomó ember számára. Milyen érzés belekerülni egy ilyen legendás univerzumba?
Óriási megtiszteltetés, hogy a részese lehetek. Még azt sem mondhatom, hogy valóra vált álom, mert sosem mertem volna arról álmodni, hogy egyszer egy Szárnyas fejvadász-filmben játszom a női főszerepet.
Szerintem nagyon kevesen gondoltak arra, hogy valaha is folytatás készül majd ehhez a filmhez, pláne nem 35 évvel később.
Én biztos nem. Amikor a meghallgatásra hívtak, akkor sem hittem el, hogy pont engem választanak majd.
Hányszor volt meghallgatáson?
Háromszor. Egy héten belül volt mindhárom, de végtelenül hosszúnak tűnt az a hét, iszonyú ideges voltam. Az első meghallgatáson csak a casting director volt ott, a másodikra már bejött Denis (Villeneuve, a film rendezője) is, a harmadikra pedig Ryan (Gosling, a film férfi főszereplője) is. Kaptam egy jelenetet a filmből, de azon kívül semmit nem mondtak. Például semmit nem tudtam a figurámról, vagy hogy miről szól a film. Csak a megérzéseimre tudtam hagyatkozni.
És Ridley Scott nem adta áldását önre?
Nem, nem. Legalábbis személyesen nem. Na, most elkezdtem aggódni emiatt, kösz!
Melyik jelenetet csinálták meg a meghallgatáson?
Egy olyan jelenetet, amiből lehet látni részletet az egyik előzetesben. Amiben azt mondom neki, hogy „én mindig is mondtam, te más vagy. A történeted nem ért véget, hátravan még egy oldal" (az alábbi videóban 1:48-nál van ez a rész). Denis nem az a fajta rendező, aki sokat szeret próbálni a forgatás előtt. Inkább csak ültünk egy asztalnál hármasban, és rengeteget dumáltunk. Aztán a felvétel reggelén mindig végigmentünk a jeleneteken, csak hogy érezzük a testünkben, hogyan fog zajlani a dolog. Néha egyből klappolt a dolog, máskor meg három óráig vitatkoztunk rajta.
Azért összebarátkoztak?
Még szép.
Öt hónapig voltunk együtt Budapesten!
Nagyon intenzív, megterhelő forgatás volt. Az volt a szerencse, hogy rengeteg időnk volt. Semmi nem volt elsietve. Más filmben lenyomunk négy jelenetet egy nap, itt három napot töltöttünk egy-egy jelenettel. Volt idő megrágni a dolgokat, aludni rá egyet, aztán másnap reggel megdumálni, hogyan próbáljuk meg máshogy.
Ki a kedvence az első film női szereplői közül? Sokat elárul az emberről, hogy Rachelt (Sean Young) vagy Prist (Daryl Hannah) szereti jobban, és persze ott vannak azok, akik Zhorára (Joanna Cassidy) esküsznek.
Én mindig is Rachelt szerettem a legjobban, Sean Young figuráját.
Mintha ön is hozzá hasonló szerepet töltene be az új filmben…
Ügyes próbálkozás, de ezt nem árulhatom el.
De érezte Sean Young figurájának a súlyát a vállán?
Ha nem is pont azt, de lehetetlen nem érezni egy legendás film súlyát a vállamon.
Nagy a nyomás, tudjuk, micsoda elvárásoknak kell megfelelnie ennek a filmnek.
A rajongók aggódnak, hogy majd csalódást okozunk nekik, akár tönkretesszük visszamenőleg az első filmet is.
De ez egy különálló film. Más rendező, más vízió, teljesen új történet. Folytatás ugyan, meg nem is. Ahhoz, hogy az ember kreatívan tudjon hozzáállni a forgatáson, muszáj elfelejteni a múltat, mert különben csak rágörcsölsz, mindent megkérdőjelezel, hogy vajon lesz-e olyan jó, mint az első részben. Nem lesz, más lesz.
Sean Young olyan gyönyörű és megható volt abban a filmben. Ha szerencsém van, akkor is csak megközelíteni tudom.
Az első rész végén Deckard és Rachel együtt kötöttek ki. Ön szerint előbb-utóbb mi mindannyian robotokkal fogunk járni?
Nem tudom. Egyre jobban hasonlítanak az emberekre, egyre életszerűbbek a robotok. Legalábbis ezekben a filmekben alig lehet megkülönböztetni őket az emberektől. És hát ezek azok a kérdések, amiket mindkét film feszeget: mi tesz minket emberré? Ki az emberibb? Kiben van több empátia? Érezhet egy robot mélyebben egy embernél? Szóval elképzelhető.
Lehet, hogy már most gépekkel járunk.
Ön már látta a kész filmet?
Igen.
És?
Úgy láttam, hogy teljesen egyedül ültem egy moziteremben. És amikor vége lett, még legalább húsz percig ültem ott egy üveg víz és egy doboz zsebkendő társaságában, mire feldolgoztam valamennyire azt a két és fél órás élményt. Gyönyörű film. Igaz, hogy sci-fi, futurisztikus meg minden, de nagyon érzelmes.
Milyen érzelmeket váltott ki önből?
Nyilván én egészen máshogy viszonyulok ehhez a filmhez, mint egy átlagnéző. Nagyon közel áll hozzám, nagyon sokat jelentett nekem az a közel fél év Budapesten, amíg csináltuk, úgyhogy semennyire nem tudok objektív lenni vele kapcsolatban.
Mámorossá tett az egész, teljesen lekötött.
Ott a sok akció, a sok izgalom, a repülő kocsik, a technológiai csodák, de ez mit sem érne, ha közben nem törődnénk ezekkel a figurákkal. Én nagyon törődtem velük, és ez a legfontosabb.
Van benne szerelmi szál is? Mert láttunk egy olyan részletet a filmből, amiben ön azt mondta Ryan Goslingnak, hogy „szeretlek”.
Igen, van szerelmi szál is. A film világában, ahol minden kaotikus és mérgező, és úgy tűnik, mintha már nem lenne messze az emberi civilizáció vége, más nem is adhat reményt, mint a szerelem. Abba lehet csak kapaszkodni.
Még csak két éve játszott először angol nyelvű filmben. Milyen volt belecsöppenni egy ilyen gigantikus produkcióba, ráadásul főszereplőként?
Ez messze a legnagyobb film, amin valaha dolgoztam, úgyhogy számomra minden új volt. Elképesztő volt látni, ahogy a jelmeztervezőnk, Renée April megalkotta a ruháinkat, és minden kicsi részletet rajtuk. És aztán először felpróbálni őket… most is beleborzongtam, ahogy rágondoltam.
Nagyon együttműködő hangulat uralkodott a forgatáson. Persze Denis felügyelt minden részletet, de folyamatos volt a kommunikáció az egyes részlegek között. A világosítókkal, a sminkesekkel, a jelmezesekkel meg a többiekkel együtt teremtettük meg ennek a filmnek a világát. Harrisoné volt az egyetlen karakter, aki visszatért az első filmből, mindenki más teljesen új ebben a világban. Olyan volt, mintha mindent nulláról találtunk volna ki.
Milyen volt az első találkozása Harrison Forddal?
Az egy vicces történet. Harrison mesélte, hogy ő úgy találkozott velem először, hogy odament a forgatásra, ahol pont azt a jelenetet vették fel, amiben Ryan velem beszélget, de én egy óriási hologram vagyok. Ez is jellemző erre a filmre, hogy egy ilyen jelenetet nem úgy vettünk fel, hogy Ryan csak úgy a semmibe beszél, és majd számítógéppel odaraknak engem később, hanem tényleg odavetítették elé azt a hologramot, és tükröződött az arcán a rózsaszín fény.
Ja, és a poén, hogy én teljesen meztelen vagyok abban a jelenetben.
Tehát meztelen voltam, amikor Harrison Ford először meglátott, de örülök, hogy nem voltam ott akkor.
És mikor találkoztak igaziból?
Szerintem a Las Vegasban játszódó egyik jelenetet vettük fel aznap. Kifejezetten szexi szerelés volt rajtam: kis top, rövid szoknya, hosszú csizma. Ő nagyon aggodalmaskodó volt, folyton kérdezte, nem fázom-e, minden kényelmes-e, szeretnék-e leülni. Nagyon szórakoztató személyiség, szuperjó a közelében lenni.
Mit szól ahhoz, hogy egyes újságok már kikiáltották önt a következő Penelopé Cruznak.
Ez nagyon hízelgő, de nem tudom, mit gondoljak erről. Penelopé Cruz fantasztikus színésznő, csodálatos filmeket csinált, megnyitott egy csomó ajtót a spanyol ajkú színésznők számára. Ő egy követendő példa.
És ki még?
Mármint a spanyol ajkú színésznők közül? Az első helyen mindenképpen őt mondanám, mindig figyelem, mit csinál, milyen döntéseket hoz. Most hirtelen nem is jut eszembe más.
Kubában született, és ott is nőtt föl. Mikor jött el onnan?
Tizennyolc éves koromban Madridba költöztem. Egy évig éltem ott, és úgy négy éve élek Los Angelesben.
Gyakran visszamegy Kubába? Vannak még ott rokonai?
Igen, a szüleim ott élnek. Próbálok menni hozzájuk, amikor csak tudok.
Említette, hogy ez egy sci-fi és a jövőben játszódik. Vannak benne azért olyan dolgok, amikre a mai kor embere is ráismerhet?
Természetesen. Az első film valamennyire megjósolta a jövőt. Egy lehetséges jövőt, ami mostanra jelenné vált. Az új film továbbviszi ezt a gondolatot. Nem tudom, hogy 2049-ben tényleg lesznek-e repülő autók, de az biztos, hogy a technológia hihetetlen mértékben fog fejlődni. Gondoljanak csak bele, mennyire megváltozott minden az elmúlt húsz évben!
Valahol ijesztő, milyen szoros viszonyba kerültünk a technológiával az utóbbi időben.
Elképesztő dolgok is tudnak történni a technológia segítségével, de szerintem elszigetelődtek az emberek egymástól, csak úgy tűnik, mintha nagyon össze lennénk kötve. Szóval, nem tudom. Mindannyian szeretnénk ismerni a jövőt. Hogy mit ígér, és mivel fenyeget.