Végre bemutatták Darren Aronofsky és Jennifer Lawrence titkolózással övezett filmjét Velencében, és az első visszajelzések alapján az anyám! épp olyan lett, amilyennek egy provokatív horrornak lennie kell: megosztó. Volt, aki gyilkosan feszült, játékos lázálomként dicsérte, más viszont üres magamutogatásnak látta, de egy dologban mindenki egyetértett: aki megnézi az anyám!-at, az aligha fogja elfelejteni, olyan intenzív és sokkoló élményben lesz része. A Telegraph kritikusa például azt írta, kásává őrölte a gyomrát a film, bármit is jelentsen ez az angoloknál.
A fordulatok hátborzongatóak, minden második jelenetre jut valami eszement dolog, amitől elámulunk, és egy pillanatra sem tudjuk majd elszakítani a tekintetünket a vásznon kibontakozó őrületről – ígérik a kritikák. Jennifer Lawrence állítólag élete nagy alakítását nyújtja az idilli családi otthont építgető, a házukba idegeneket engedő Javier Bardem feleségeként. A kétórás játékidő több mint a felében az ő arcán időzik a kamera, de Lawrence elképesztő erővel jeleníti meg a téboly felé menetelő nő minden érzelmét, félelmét, szorongását.
Sokan dicsérték Matthew Libatique operatőri munkáját is, aki a semmiből is feszültséget tud csiholni, és már azzal nyugtalanítja a nézőket, ahogy folyamatosan köröz a kamerájával, és közelről fürkészi az embereket. Egyesek úgy vélik, az anyám! Aronofsky legjobb munkája – jobb, mint a Rekviem egy álomért és a Fekete hattyú –, és Kubrick halála óta nem készült ilyen ambiciózus film Hollywoodban. Még az sem túlzás, ha a radikális és szürreális lázálmokat forgató művész, Alejandro Jodorowsky korai filmjeihez, egészen konkrétan A szent hegy-hez hasonlítjuk.
De hogy mire volt elég ez az ambíció, és ennek a karneváli őrületnek van-e valami mélyebb jelentése, arról megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint egész kaotikus korunkat lefordítja egy kísértetházas történet nyelvére Aronofsky, amelyben idegenek dörömbölnek az ajtónkon, otthon mindenki egymás ellen fordul, mi pedig szép lassan becsavarodunk. A rendező egyenlőségjelet tesz aközé, ahogy piócákként kihasználják a mindenkinek csak adó nőket és az anyatermészetet, de arról is beszél, milyen önző a művész, és milyen lehet egy hírességgel egy házasságban élni (Aronofsky korábban Rachel Weisszel élt, egy gyerekük is született, a forgatás után pedig Jennifer Lawrence-szel jött össze).
De olyan is akad, aki szerint üres magamutogatás az egész, egy kétségkívül tehetséges művész blöffje. A Variety szerint egyszerre szól mindenről – a celebek iránti káros rajongásról, a terrorizmushoz vagy az anyasághoz kötődő félelmekről – és semmiről az anyám!, és így nem tud igazán felkavarni. Csak akkor tekinthetjük mesterműnek, ha nem várunk tőle mást, mint hogy különleges és meglepő horrorként a földhöz csapja az állunkat.
Mi a miskolci CineFesten, szeptember 11-én fogjuk megnézni az anyám!-at, és utána állást foglalunk a kérdésben, hogy Kubrickhoz méltó klasszikussal, vagy egy kétségkívül hatásos, de öntetszelgő művészhorrorral van-e dolgunk.