Ön kávét szolgált fel Cooper ügynöknek a Twin Peaks utolsó részében. Ez a legtöbb ember életének a csúcspontja lenne. Ön hogyan dolgozta fel?
Nagyon izgalmas volt az egész számomra. Előtte azt sem tudtam, mit kell majd csinálnom, akkor láttam először a jelenet forgatókönyvét, amikor odaértem a forgatásra. Fogalmam sem volt, hogy Texasban játszódik, még szerencse, hogy tudok déli akcentussal beszélni. Iszonyatosan izgultam végig, és csak reménykedni tudtam, hogy nem leszek béna.
Milyen instrukciókat adott David Lynch?
Nem sok kommunikáció volt köztünk, nála minden nagyon szimplán és egyértelműen zajlik. Imádok olyan emberekkel dolgozni, akik alig mondanak valamit, de mégis egy teljes történetet el tudnak mondani azzal a kevéssel is. Szóval nem cifrázta túl az instrukciókat, abból tudtam, hogy tetszett neki, amit csináltam, hogy nem vettük fel újra. Nehéz visszaemlékeznem, mert évekkel ezelőtt forgattuk azt a jelenetet.
Szerette a sorozatot már azelőtt is, hogy megkapta ezt a szerepet?
Nem. Úgy mentem oda, hogy sosem láttam az első két évadot. Az elmúlt évben viszont pótoltam a mulasztásomat, legalábbis a nagy részét megnéztem. Az új évadot pedig az elejétől kezdve követem.
És nem tudta, hogy a legutolsó részben lesz benne?
Ahogy mentek az epizódok, azon tanakodtam, vajon hogyan illek majd én bele ebbe a történetbe. Az is felmerült bennem, hogy lehet, hogy kivágtak belőle. De nem, ott voltam a végén.
Volt egy másik remek szerepe idén a Fargo című sorozatban is, ráadásul abban az édesanyja fiatalkori változatát játssza. Az a lehetőség hogyan jött?
Egy nagyon vicces jelenetet kellett előadnom a meghallgatáson. Azon kevés meghallgatások egyike volt, ami után úgy éreztem, hogy ez jól sikerült. Mert legtöbbször síkideg és nagyon béna vagyok a meghallgatásokon, de itt bementem, eljátszottam a jelenetet, és boldogan jöttem el. Eltelt pár nap, és azt gondoltam, kizárt, hogy meg fogom kapni. Erre csörög a telefon, és az anyám az.
Clint Eastwood furcsán szép lánya Miskolcra jön
Hatévesen játszotta első filmszerepét, másfél évtizeddel később meg felgyújtott a tévében egy százezer dolláros táskát, Eastwoodként stílusosan egy westernnel került reflektorfénybe. Tudjon meg minden érdekeset a 24 éves színésznőről!Na, vajon mit akarhat az anyám pont most? Erre ő: képzeld, azt akarják, hogy téged játsszalak a Fargó-ban. El kell, hogy vállald, muszáj elvállalnod, mondtam neki.
És így tudtam meg, hogy megkaptam a szerepet.
Nyilván nem is dolgoztunk együtt, mert én Calgaryben forgattam a Los Angelesben játszódó jeleneteket, ő meg nem is tudom, hogy hol a sajátjait.
Egyeztettek az alakításaikkal kapcsolatban? Mégis ugyanazt az embert játszották.
A hajjal és a sminkkel kapcsolatban mindenképpen egyeztettünk, és próbáltunk beszélgetni róla, amennyit csak lehetett, de az egy hektikus időszak volt. Amúgy nagyon hasonlóak vagyunk az életben is, tehát csak arra figyeltünk, hogy a gesztusaink még a szokásosnál is jobban szinkronban legyenek.
Az év elején feleségül ment a nagyszerű karakterszínészhez, Clifton Collins Jr.-hoz. Emlékszik még arra, hogy az ő alakításai közül melyik volt az első, amire felfigyelt?
A Capote volt az első film, amit láttam tőle. Nagyon kicsi voltam még akkor, de imádtam azt a filmet, és az ő alakítását is. Nagyon intenzív hatással volt rám. Viszont nem házasodtunk össze.
Nahát! Pedig a Wikipedia-oldalukon ez szerepel (azóta törölték - a szerk.).
Elképzelésem sincs, miért írhatták azt oda.
Nem is járnak?
Nem. Együtt voltunk egy darabig, és kétszer is dolgoztunk együtt, de már csak barátok vagyunk.
Hadd kérdezzek egyet Clint Eastwooddal kapcsolatban. Mikor esett le önnek először, hogy az édesapja egy óriási sztár?
(csodálkozva) Az én apám egy sztár!?
Elég híres. Legalábbis Magyarországon biztosan.
Olyan híres, mint Shania Twain? Vagy mint Denise Richards? Milyen szintű hírességről beszélünk itt?
Megkockáztatom, hogy még Shania Twainnél is híresebb.
Úristen, az kizárt!
Tehát eddig távol tartották öntől ezt az információt, hogy az édesapja egy híres színész?
Milyen információt?! Számomra ő mindig elsősorban az apám, nem tudok úgy tekinteni rá, mint egy filmsztárra.
Ezt el tudom képzelni, de azért csak volt egy olyan pillanat, amikor megtudta, hogy mindenki ismeri őt.
Úgy nőttem fel, hogy azt gondoltam, ez így normális.
Mivel nem ismertem mást, ezért a nagy ráeszmélés pillanata is elmaradt.
Ami viszont valóban ráeszmélés volt számomra, hogy mostanában elkezdtem újranézni a filmjeit, és felfedeztem, hogy milyen nagyszerűek.
De ennek semmi köze a sztársághoz, csak nagyon nagyra tartom a művészetét. Nagyon izgalmas visszamenni, és megnézni az összes filmjét. Az anyám filmjeivel is ezt csinálom mostanában. Felnézek mindkettőjükre, és tisztelem a munkásságukat.
Melyek a kedvencei a szülei filmjei közül?
Hogy két legyet üssünk egy csapásra, legyen a Nincs bocsánat, mert abban mindketten szerepelnek. De ha egy-egy filmet kell mondani, akkor apámtól A törvényenkívüli Josey Wales, anyámtól pedig a Titanic. Vagyis nem, legyen inkább a Válótársak, az az ügyvédes romantikus komédia Pierce Brosnannel és Julianne Moore-ral. Nem tudom, miért szeretem azt annyira, de szerintem nagyon cuki.
Igaz, még nagyon kicsi volt, de ön is ott volt a Titanic forgatásán. Emlékszik bármire abból az időszakból?
Négyéves voltam, azt hiszem. De emlékszem, ahogy megyünk kocsival Mexikóba, és arra is, hogy milyen sokat lógtam a kikötőben. És nagyon emlékszem arra, amikor moziba került, és beleszerettem abba a filmbe.
Rendszeresen rávettem anyámat, hogy játssza el velem az összes jelenetet. Kívülről tudtam minden szöveget.
Ki kit játszott?
Én voltam Rose, anya pedig Jack. Szép ruhába öltöztem a vacsorához, lesétáltam a lépcsőn, az anyám megcsókolta a kezemet, és mondta a mozgóképszínházas mondatot („A mozgóképszínházban láttam, és ki akartam próbálni egyszer”).
Máskor meg bedobtam az összes Barbie babámat a medencébe, és azt játszottam, hogy most süllyedt el a Titanic. Tényleg nagyon szerettem azt a filmet gyerekkoromban, és azt hiszem, részben amiatt is lettem színésznő.
Mondhatni filmforgatásokon nőtt fel. Mit élvezett bennük gyerekként?
Imádtam a jelmezeket, ezért mindig szerettem nézni édesanyámat, amikor beöltöztették.
Arra is emlékszem, hogy Kate Winslet és Leo DiCaprio milyen vicces és kedves volt mindig.
Csinálták azokat a komoly jeleneteket, de amikor elhangzott, hogy „ennyi”, egyből röhögcséltek, és tök jól érezték magukat. Én meg néztem ezt, és arra gondoltam, whoa, milyen király munka ez!
Tehát soha nem is merült fel más önben? Mindig tudta, hogy színésznő lesz?
Nem, a gimiben egy kicsit eltávolodtam tőle. A fejembe vettem, hogy inkább normális életet szeretnék: fehér kerítéses házzal és egy golden retriever kutyával a kertben. Ez volt az álmom. Egyetemi diplomát akartam, és egy 9-től 5-ig munkát. Aztán máshogy alakult az életem, de nincs ezzel baj.
Körülbelül abban az időszakban szerepelt egy valóságshow-ban. Gondolom, az sem a normalitás irányába terelte.
Akkor már a USC-re jártam, még nem akartam színész lenni.
Ha már akkor színésznek készültem volna, akkor biztos nem vállalom el.
Azt a sorozatot csak poénból csináltam, gondoltam, jó móka lesz.
És az volt?
Igen, ami azt illeti, őrült jó móka volt. Soha többet nem csinálnék ilyet, de akkor nagyon élveztem.
Azért örül, hogy csak egy évadig tartott? Mehetett volna hosszú éveken át is, mint A Kardashian sztori.
Igen, mehetett volna, de egy évad után rájöttünk, hogy ez nem nekünk való.
A valóságshow-kat nem Eastwoodéknak találták ki, ez nyilvánvalóan kiderült.
Néha emlegetjük is a húgommal, hogy úristen, mi volt az.
És hogyan beszélte rá az apját, hogy részt vegyen benne?
Ahhoz nekem semmi közöm nem volt, abban a beszélgetésben nem vettem részt. De nincs is benne igazából, párszor elsétált a kamera előtt, és annyi. Emlékszem, milyen nagy feneket kerítettek annak, amikor végre rávették, hogy benne legyen egy kicsit.
A bosszú angyalá-ban egy egyetemi hallgatót játszik, akit a csoporttársa megerőszakol egy házibulin. A sajtótájékoztatón említette, hogy csak a forgatáson szembesült azzal, hogy milyen explicit lesz ez az erőszakolós jelenet, addig sokkal szolidabbnak hitte. Csodálkoztam ezen, mert azt gondolnám, hogy egy ilyen filmnél ez az első dolog, amit részletesen megbeszélnek a rendezővel.
Abszolút ez volt az első dolog, amiről beszéltünk. De a forgatókönyvben úgy szerepelt, hogy csak a körvonalaink látszódnak, inkább csak sugallva van, hogy mi történik. De akkor még nem találkoztam Peterrel (Peter Vack, az erőszakolót játszó színész – a szerk.), és még nem alakítottuk ki, hogy milyen lesz a figurák viszonya.
Amikor elkezdtük csinálni, már tudtam, hogy nagyon intenzív jelenet lesz. Más, mint ami a forgatókönyvben szerepelt. Azért lett más, mert Peter máshogy közelítette meg a szerepét, én is az enyémet, és Natalia pedig úgy rendezte meg, ahogy ő gondolta jónak. Szerintem nagyszerű lett.