Disney-színvonalú rajzfilmet csináltak a magyarok

Jó dolgunk van, a Lengemesék és az Egy kupac kufli után újabb egészestés magyar rajzfilmet nézhetünk a moziban. A Salamon király kalandjai a Disney aranykorát próbálja megidézni húszéves késéssel, van benne viccesnek szánt állatka, érdekesnek tűnő gonosz, csak a dalokat hagyták el, mert annak nálunk nincs hagyománya. Nagy Ervin és Csőre Gábor remekelnek, az animáció szép a maga stílusában, valami mégis nagyon hiányzik a magyar rajzfilmből.

Hollywood már rég rájött, hogy a meséket nemcsak a gyerekeknek kell csinálni, hanem az egész családnak. Mondani pár viccet a felnőtteknek is, és kikacsintani rájuk, hogy tudjuk, ők is ott ülnek a moziban, ezért behozunk egy-két csavart, ami felrázza a sablonokat, és fenntartja az érdeklődést. Az elégedett vásárló a jó vásárló, és ha a papa, mama is szereti a mesét, talán nem fog annyira fintorogni, ha majd a gyorsétteremben, papírboltban, nasipultnál is ki kell gombolni a pénztárcáját a rajzfilmfigurás cuccokért.

Salamon a Salamon király kalandjai című rajzfilmben Forrás: Vertigo Média

A Salamon király kalandjai az álmos felnőtteknek tesz a kedvére: azoknak, akik szombat délelőtt még fáradtak, és inkább bebólintani szeretnek a moziban. A legújabb magyar rajzfilm előzékenyen hagyja, hogy a szülők lopjanak maguknak másfél óra pihenést, véletlenül sem zavarja meg a nyugalmukat izgalmas sztorival, nem mesél jó vicceket, a sivatagi képeket látva nyugodtan álmodhatunk forró nyaralásról a hideg őszben.

Aki ébren marad, rosszabbul jár: fárasztó szóviccekkel és enyhén irritáló figurákkal traktálják, és azt kéne most elismeréssel jutalmaznia, ami odaát, Amerikában húsz éve volt érdekes. Kicsit szögletesebb a figurák, elemeltebbek a rajzok, de az a tempó, az a stílus, amit a kilencvenes évek Disney-filmjeiben megismertünk, és megint egy ősrégi történelmi alak kerül elénk némi fazonigazítás után az ókor mítoszaiból.

Salamont itt nem bölcs királyként, hanem nyegle tinédzserként ismerjük meg, beképzelt, tudatlan figurának, akinek még jó pár tanulságot be kell magolnia, mire jó királlyá érik. Az idejét házi rókájával, Tobival ütné el legszívesebben, ha nem érkezne hozzá látogatóba Sába királynője, Balkisz, akihez a tanácsadója feleségül szeretné adni, és nem támadná le meglepetésből Hadad, akinek országát Dávid, Salamon apja évtizedekkel ezelőtt leigázta. A problémák ott kezdődnek, hogy Hadad megátkozza Salamont, és életre hív egy ősi démont, Aszmódeuszt, akit persze nem tud kontrollálni, a pokol pedig elszabadul.

Hadad a Salamon király kalandjai című rajzfilmben Forrás: Vertigo Média

Valami gond lehet ezzel a mesével, ha végig a gonosszal szimpatizálunk, pedig nem is a Hupikék törpikék-et nézzük. Salamonnak nehéz drukkolni, annyira semmilyen alak, Hadadot viszont könnyű sajnálni, hiszen Dávid pusztán a kincseiért igázta le az országát, és ő csak a jogos jussát követeli vissza Salamontól.

De nemhogy az apja gyűrűjét nem kapja vissza, még bocsánatkérés sem jár neki, amiért kifosztották az otthonát és megölték a felmenőit, a mese pedig egy pillanatra sem sugallja azt, hogy Dávid esetleg hibázott. Igaz, túllő Hadad is a célon, de annyira szerencsétlen, hogy még a bosszúját sem tudja ügyesen kivitelezni, és a démon távirányított katonájaként tölti a mese nagy részét, aki zöld gázával kontrollálni tudja az embereket.

Balkisz, Tobi és Salamon a Salamon király kalandjai című rajzfilmben Forrás: Vertigo Média

Ez pedig aláássa a Salamon király kalandjai-nak amúgy szimpatikus mondanivalóját, miszerint az elődeinktől örökölt viszályokat félre kell tenni, hogy békében éljünk, hiszen Salamon soha nem ismeri el apja hibáit. És ez furcsább megoldás, mint az, hogy nem használták ki ebben az érdekes főgonoszban rejlő lehetőségeket.

Aszmódeusz a gyűlölködés démona, aki – elvileg – családokat ugraszt egymásnak és a barátok között gerjeszt viszályokat, de a filmben semmi ilyesmi nem történik, csak a zöld gázt eregeti lankadatlanul, hogy átállítson mindenkit a maga oldalára. Így pedig az egymást értelmetlenül gyűlölő emberekről megszövegezett tanulsága sem üt annyira szíven, mint tehetné.

Nama és Salamon a Salamon király kalandjai című rajzfilmben Forrás: Vertigo Média

Ehelyett be kell érnünk azzal, hogy a fiatalok beszédstílusát maira veszik, és odaszúrnak egyet-kettőt a plázagenerációnak. Nem túl nagyot és nem is túl ügyesen, mert inkább erőltetett az, amikor azt fejtegeti Balkis, hogy egy mai lánynak csak az számít, milyen évjáratú tevén ül az udvarlója. Ennél sokkal lazábban is lehetne fogalmazni, és akkor talán nem lenne olyan a Salamon király kalandjai, mint amikor a nagyapák próbálnak a gyerekek nyelvén beszélni, de nem értenek szót velük, mert teljesen más a szókincsük, az életritmusuk, a világképük.

Balkisz és Hannah a Salamon király kalandjai című rajzfilmben Forrás: Vertigo Média

Porosnak hatnak a szóviccek („Mit mondjak neked, kis király? Király kis bénázás volt!”), a valamiért sokszor emlegetett hányást körbetáncoló alliterációk és szinesztéziák („ásítok egy színeset”, „láthattok egy rókát rókázni”), és elszállnak a fejünk felett az olyan nyelvújítások is, mint a „tevepotyadék-gyűjtő”.

De legalább passzolnak az animáció stílusához, ami valamiért a kilencvenes évekbeli Disney-filmeket, a Herkules-t, az Aladdin-t idézi, és azt a benyomást erősíti, hogy ez a mese legalább húsz évet késett. A kilencvenes években büszkék lehettünk volna rá, mert a saját stílusában szépen kidolgozott az animáció, de ma már felesleges utánlövésnek tűnik.

Salamon, a szamír és Nama a Salamon király kalandjai című rajzfilmben Forrás: Vertigo Média

Már csak azért is, mert a 6-10 éves gyerekek – vagyis a célközönség – nem a Herkules-en, hanem a Jégvarázs-on, a Zootropolis-on, vagy a Toy Story-kon nő fel, és ennél pörgősebb kalandokhoz, okosabb viccekhez, gazdagabb animációhoz szokott. Ami nyilván pénzügyi kérdés részben, hiszen Hollywood több százmillió dollárból készíti a meséit, a magyarok pedig annak a töredékéből, de a gyerekek erről mit sem tudnak: ők csak azt látják, hogy ha varázsolnak a filmben, zöld fények villódznak és kapukat döntenek be, az korántsem olyan izgalmas és fantasztikus, mint amikor palotát építenek a semmiből a Jégvarázs-ban.

A sas, Nama és Salamon a Salamon király kalandjai című rajzfilmben Forrás: Vertigo Média

Lehetne persze ötletes történettel, szerethető figurákkal, megható tanulsággal pótolni azt, ami a költségvetésből hiányzik, de a Salamon király kalandjai-ban ilyesmivel nem igazán találkozni. Van helyette remek szinkron (Nagy Ervinre rá sem lehet ismerni tini Salamonként, Csőre Gábor pedig még abból is jól jön ki, hogy a szóviccekkel fárasztó rókát alakítja), szép képek, és egy dicséretes kezdeményezés, elvégre az egészestés magyar rajzfilm hiánycikk, jó, ha minél több készül belőle. Csak ennél eredetibb, okosabb, frissebb kéne. Olyan, amiért érdemes holtfáradtan is ébren maradni.