Van valami jó film a moziban?

Elisabeth Moss a The Square című filmben

Moziba menne, de nem tudja, mire üljön be? Segítünk! Ezen a héten a csalódást okozó Szárnyas fejvadász 2 helyett inkább egy bámulatosan bizarr svéd filmet ajánlunk, de azon is jót szórakozhatunk, ahogy Shia LaBeouf dühöng a teniszpályán.

A négyzet

A Lavina svéd rendezője, Ruben Östlund ravasz és kifinomult intelligenciával figurázza ki a politikai korrektséget. A négyzet bámulatosan bizarr, de közben metszően aktuális, és végig következetesen vicces és őrült marad. Egy múzem kurátoráról szól, aki hiába dolgozik olyan területen, ahol alap a tolerancia és a nyitottság, gyarló rezdüléseiből és reakcióiból egyértelmű, hogy az elit része, aki a társadalmi folyamatokat csak méregdrágán megvásárolt művészeti projektek részeként tudja értelmezni, a mindennapjaiba egy fikarcnyit sem szűrődnek be.

Borg/McEnroe

A svéd Björn Borg és az amerikai John McEnroe legendás párviadala mindig is filmre kívánkozott. Az írók szinte készen kapják a drámát, a tökéletes ellenpárt: a háló egyik oldalán az érzelemmentes bajnok, aki robotikus precízióval veri tönkre az ellenfeleit, a másik oldalon pedig a kezelhetetlen, balhés trónkövetelő. A Borg/McEnroe üdvözlendő józansággal mutatja be két tenisztitán összecsapásán, vetélkedésén keresztül, mivel jár, ha az ember a csúcsra akar jutni, majd ott is akar maradni. Fog egy sportágat, ami nemigen alkalmas a filmre vitelre, és úgy tudja dramatizálni, hogy azok számára is élvezetes legyen, akiknek nem Wimbledonért dobog a szívük.

Lady Macbeth

Ha leülünk egy brit kosztümös románc elé, azt gondoljuk, tudjuk, mire számítsunk, de a Lady Macbeth című film olyan brutális fordulatokkal lep meg, amelyekbe Jane Austen belesápadna. A boldogtalan házasságából tiltott viszonyba menekülő úrilány pszichológiai harcokkal sem fukarkodó története megmutatja, nem csak poros BBC-adaptációk vannak a világon. A főszerepében brillírozó Florence Pugh ráadásul az év színészi felfedezettje: acélkemény, hajthatatlan, öntudatos. Fegyvere nem a grandiózus gesztus, hanem a célzott nüansz: kurta, gúnyos nevetései megsemmisítőek.

A Lego Ninjago film

Ezzel már inkább a kicsik rekeszizmait célozták meg a dán játékgyárosok, de azért a felnőtteknek is jut pár poén, és az animált legók varázsát még mindig nem lehet unni. A Lego Ninjago van annyira ötletes és kalandos, hogy úgy is izgalomba hozzon minket, hogy az újdonság varázsa már szertefoszlott A LEGO kaland és a Lego Batman után. A Batman-filmben már túlpörgetett akciókat itt könnyebb követni, érdemes is odafigyelni a darabos legómozgással előadott közel-keleti harcokra, mert Jackie Chan viccesre és látványosra koreagrafálta őket.

47 méter mélyen

Véget ért a nyár, mindenki hazaért a vakációból, most már nyugodtan le lehet ülni egy cápás horror elé, amelyben rémálommá válik a turistaparadicsom. A 47 méter mélyen szereplői egy leszakadt cápamegfigyelő ketrecben zuhannak a tengerfenékre, ahol nincs más körülöttük, csak a sötét víz és az életveszély. A baltaegyszerű film semmiképp sem kihagyhatatlan, de egy menetre megteszi. Két jó nő és egy cápa pont elég az izgalomhoz.

Ultra

Hatásos, emberi dokumentumfilm született néhány hétköznapi fanatikusról, akik a végkimerülésig hajszolják magukat, meg még azon túl is, hogy megtapasztaljanak, megértsenek magukról valamit, amire csak ilyen szélsőséges helyzetben ébredhetnek rá. A több mint kétszáz kilométeres maraton lefutására vállalkozó magyar, német és francia versenyzők küzdelmeit nézve nem csak egy sport legextrémebb szintjét élheti meg közvetve a néző, hanem a határaikat feszegető futók személyes drámáit is.

Viktória királynő és Abdul

Kellemes, kiszámítható, kicsit öreges, nagyon szentimentális. Álmos délutánra való film a kosztümös drámák szerelmeseinek. Ha valaki a brit gyarmatbirodalom Indiához fűződő viszonyának komplex ábrázolására, a történelmi múlttal való szembenézésre számít, csalódni fog, de kétlem, hogy bárki számítana hasonlóra. A film túlságosan tiszteli Viktória királynőt, hogy ne bánjon vele kesztyűs kézzel. Cserébe kapunk rengeteg brit szemforgatást, kedélyes humort, és egy szép Judi Dench alakítást.

Kedi - Isztambul macskái

A cicás videók korát éljük, csak idő kérdése volt, hogy valaki egész estés filmet szenteljen az internet kedvenc négylábújának. A Kedi című dokumentumfilm Isztambul kóbor macskáinak ered a nyomába, de nem elégszik meg azzal, hogy a cuki cicák kalandjain olvadozzunk, rajtuk keresztül az őket körülvevő országról, városról, emberekről is mesélni tud. Gyereknek is, felnőttnek is.

Terminátor 2: Az ítélet napja (3D)

A Terminátor 2 huszonhat év alatt mit sem öregedett. A 3D sem csorbít az élményen, a digitálisan felturbózott képminőség viszont sokat dob rajta, úgyhogy kötelező a zarándokút a moziba, mert így még tényleg nem láttuk minden idők legjobb akciófilmjét.

Az (It)

Az Az új adaptációja nem lesz örökbecsű klasszikus, de a jobb King-feldolgozások közé tartozik, ami a hatásosan megformált gonosz mellett a rokonszenves gyerekszereplők érdeme. Az ikonikus Pennywise még azok számára is hideglelős, akiknek amúgy nincs bohócfóbiájuk, a látványterv, a rémálomba illő fantáziák, megelevenedett félelmek hatásosak, a Beverly fürdőszobájában játszódó vérmocskos nagyjelenet már-már giallóba illően grandiózus. Andrés Muschietti rendező viszont meglehetősen fantáziátlanul nyúl a horror egyéb hatáskeltő eszközeihez.

Csábítás (The Beguiled)

Mi történik, ha idegen férfi csöppen egy, a világtól elzárt lányneveldébe? És ha ez a férfi történetesen Colin Farrell? Bajok lesznek, nem is akármilyenek. A Csábítás nem okoz csalódást Sofia Coppola rajongóinak, de azok is örömüket fogják lelni benne, akiket az Elveszett jelentés óta ledobtak magukról a női vágyak szakavatott rendezőjének filmjei. Van itt minden: szellemes évődések és kaján humor, meseiség és thriller, szépség és bűnbeesés.

Wind River - Gyilkos nyomon

A Sicario és A préri urai után megint egy mesteri bűnfilmmel jelentkezett Taylor Sheridan. Skandináv kriminek is elmenne a Wind River, zimankós hangulatával, ráérős tempójával és megrázó drámájával a szívünket bokszolja a legerősebben. A nagy izgalmakkal sokáig adós marad, de a brutális finálé kárpótol. Jeremy Rennert A bombák földjén óta nem láttuk ilyen jónak, a mindig remek Elizabeth Olsent nem lehet elég filmben szerepeltetni, a gyönyörűre fagyott tájat pedig akármeddig elnézegetnénk.

A remény másik oldala (Toivon tuolla puolen)

A finn Aki Kaurismäki legújabb filmje nagy valószínűséggel egyben az utolsó is lesz, már csak ezért is kihagyhatatlan. Megkapjuk a rendező védjegyéül szolgáló abszurd szövegeket, faarccal előadott, bohózatba hajló, sztoikus komédiázást. A két szálon futó, egy ponton összeérő történetnek épp az a fele az erősebb, amin azért muszáj nevetni, mert különben nehéz szívvel nézzük. Egy szíriai menekült fiút darál be és köp ki a finn bevándorlási bürokrácia, s az ő hányattatásain keresztül a pesszimista Kaurismäki fanyar tárgyilagossággal, didaktikusság nélkül tanít empátiára, szolidaritásra, odafordulásra.

Barry Seal: A beszállító (American Made)

Tom Cruise végre kilépett egy kicsit a franchise-ok világából, és összehozta a saját Nagymenők-jét, egy igaz történeten alapuló, stílusos, élvezetes életrajzi filmet. Barry Seal neki való szerep: arrogáns pilóta, aki meggazdagszik a CIA és a drogkartellek farvizén, aztán persze bele is bukik. A sztár elemében van, és még kicsit el is játszik az imidzsével, vagány, szerethető antihőse önáltató, sőt, néha még gyáva is. A film gyorstalpalónak is jó azok számára, akiket érdekel, hogyan segédkezett a reagani USA egyes közép- és dél-amerikai országok tönkretételében.

Sokkal több mint testőr (The Hitman's Bodyguard)

A Sokkal több mint testőr kellemesen kikapcsol két órára, de egyébként nem zavar sok vizet. Az előzetesek frappánsabb örömmarhulást ígértek a szórakoztatóan méla képű Ryan Reynolds, a folyton motherfuckerező Samuel L. Jackson, a legjobb dumákat ellopó Salma Hayek, és a már megint savanyú gonoszt adó Gary Oldman részvételével, de azért így is írtak bele pár telibe talált poént, csavartak egyet a haverzsaru-filmek kliséin, a rajzfilmszerű akciókon pedig nagyokat lehet röhögni.

Annabelle 2.: A teremtés (Annabelle: Creation)

Az Annabelle 2 visszaadja a hitet a horrorfolytatásokban. A második részek általában ugyanazokat az ijesztgetéseket szokták elismételni újra meg újra, de David F. Sandberg idegborzoló filmje köröket ver az első részre, és olyan hatásosan hozza ránk a frászt, mint a Démonok között tette pár évvel ezelőtt. Aki nem vár többet egy horrortól annál, hogy mindvégig kellemesen borzongjon, az az Annabelle 2-nél nem tudja most jobb filmre költeni a mozipénzét.

Ötven tavasz (Aurore)

Egy középkorú francia nővel minden és mindenki azt akarja elhitetni, hogy ötven fölött akár be is dobhatja a törülközőt: a teste, a környezete, a munkaadója, a társadalom. Keserédes vígjáték vagy humorral oldott dráma: mindegy, minek nevezzük, az élni akaró Aurore szerelmi és családi története kellemes nyári kikapcsolódás azoknak, akik már belefáradtak a sok blockbusterbe. Kicsit felszínes, kicsit limonádé, de tele van apró, életszagú pillanatokkal. Megríkat, megnevettet. Szép film.

Minden, minden (Everything, Everything)

Nem olyan megható, mint a Csillagainkban a hiba, vagy olyan vagány, mint az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni, de a "nagyon beteg tinilány szerelmes lesz"-alműfaj sikerültebb darabjai közé tartozik a Minden, minden. A srác (Nick Robinson A nyár királyai-ból és a Jurassic World-ből) egyáltalán nem tenyérbemászó, a lány (Amandla Stenberg, ő volt a tragikusan fiatalon elhunyt Rue az első Az éhezők viadala-filmben, de azóta szépen felcseperedett) pedig igazán elbűvölő. Az egy hidegrázósan melankólikus popszámra eső vágyakozó pillantások száma igen magas, feltétlenül érdemes zsebkendőt készíteni, a cinizmust pedig a mozi előterében hagyni.

Dunkirk

A sötét lovag, A tökéletes trükk és az Eredet után ismét egy remekművet készített Christopher Nolan. A második világháború egyik sorsfordító ütközetéről szóló Dunkirk székbe szögez, megrendít és elérzékenyít. Átélhetjük általa a légi csatározások izgalmát, a parton várakozó katonák kiszolgáltottságát, a süllyedő hajók katasztrófáját, és még Tom Hardyt is megnézhetjük, ahogy az ellenállás szobrává válik. Az őrület határán óta nem volt ilyen nagy hatással ránk háborús film.

Pókember: Hazatérés (Spider-Man: Homecoming)

A Pókember: Hazatérés a Marvel egyik legjobb filmje. Nem azért, mert olyan emlékezetesen akcióznának benne, vagy mert levetkőzte volna a szuperhősfilmek gyerekbetegségeit. A finálé itt is sötét és zavaros, a történet sem a legizgalmasabb. De remekül elkapták a tinédzser éveit taposó, izgága Pókember figuráját, és végre jó poénokat írtak neki. A Hazatérés egy végtelenül humoros popcornfilm, jópofa kikapcsolódás a nyári dögmelegben. Ja, és a legjobb Pókember-film is egyben.

Gru 3

A célközönséget – a 0-10 éves korosztályt – valószínűleg elszórakoztatja majd a Gru 3, mert vannak benne éneklő minyonok, az unikornisokért rajongó Agnes nagyon cuki, és a tanulság – hogy olyannak fogadd el a családtagjaidat, amilyenek – akaratlanul is megérintheti őket. Az animáció pedig továbbra is elsőrangú: a Grú-nak van egy nagyon sajátos – és a régi rajzfilmekre emlékeztető – világa, ami miatt egyszerűen jólesik nézni az újabb és újabb filmeket még akkor is, ha a történet már érdektelen, a viccek csak magukat ismétlik, a karakterekkel pedig nem igazán tudnak mit kezdeni.

Verdák 3 (Cars 3)

Nem volt szüksége a világnak egy újabb Verdák-filmre, de ha már elkészült, az első rész rajongói jól szórakozhatnak rajta. A Verdák 3 a fájdalmasra sikerült folytatást kikerülve, a 2006-os eredetiig nyúl vissza, hogy elmesélje a versenyzésből kiöregedett Villám McQueen történetét. Az autóversenyek vannak olyan izgalmasak, hogy a film után leporoljuk a matchbox-gyűjteményünket, és háromsávos versenypályát képzeljünk a szőnyegpadlóra.

Jupiter holdja

Elképesztően látványos filmmel tért vissza a mozikba a Fehér Isten rendezője. A Jupiter holdja lélegzetelállító jelenetsorait nézve tátva maradt a szánk, a látható vágás nélküli, bravúros snittek Az ember gyermeké-ben látottakkal is felveszik a versenyt. Mundruczó Kornélnak ez az eddigi legközönségbarátabb filmje, még autós üldözés is van benne, de közben a szerzői énje sem tűnt el:. A csoda lehetőségét kutatja a mai világban, és szuperhőst csinál egy Magyarországra belépő menekült srácból.

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales)

Az ötödik Karib-tenger kalózai csak a biztos középszert hozza, de mégis szót ejtünk róla, mert akinek a szertelenül szórakoztató első rész a kedvence, annak ez a film is be fog jönni. Visszanyúl a gyökerekhez, a rajongók kedvéért újrakeveri A Fekete Gyöngy átka és a Holtak kincse legjobb pillanatait és sallangok nélkül ismét felszolgálja. Újdonságot, eredetiséget fikarcnyit sem kapunk az ötödik résztől, amely akkor a legszórakoztatóbb, amikor teret enged a szériát mindig is jellemző rajzfilmes humornak, és az őrületig fokozza a burleszket.

1945

Török Ferenc nehéz és kellemetlen, ugyanakkor nagyon fontos feladatot vállalt magára legújabb filmjével: 20. századi történelmünk kibeszéletlen epizódjával szembesít minket. A bűnökre mutat rá, amelyek beárnyékolták a második világháború utáni újrakezdést. Két zsidó férfi száll le a vonatról, és a közeli település felé indul. A hír hallatán az egész falu felbolydul, mindenkinek eszébe jut, mit is tett, amikor a zsidókat elhurcolták.

Fojtott atmoszférájával, szikár stílusával és a klasszikus westernekből táplálkozó, feszültségteljes alaphelyzetével hamar rabul ejti a nézőjét az 1945. A film középpontjában Rudolf Péter áll, aki egy félelmetes jegyzőt alakít és hideg ráz ki minket, amikor csak rá gondolunk. Még sosem láttuk őt ilyen öregnek, felpuffadtnak, fajsúlyosnak és sötét lelkűnek.

Kincsem

A híres magyar versenyló történetéből jó ritmusú és vérpezsdítő közönségfilm született, amely viszi magával a nézőjét. A lóversenyek látványosak, a kosztümök szédítően egyediek, a főszereplők pedig rokonszenvesek, akikért könnyű szurkolni. Nagy Ervin lehengerlően sármos, mintha egy lecsúszott rocksztárt néznénk, aki végre összekapja magát, Petrik Andrea mellette modern, felvilágosult nőként ragyogja be a vásznat. Romantikus kalandfilmként reklámozták a Kincsem-et, és pontosan ezt kapja tőle a néző: szerelmet és sok izgalmat.

Testről és lélekről

Elképzelhetetlen, hogy Enyedi Ildikó a berlini fesztivál fődíját elnyert filmje bárkit is hidegen hagyjon: annyira szépen felépített és érzékeny alkotás, amelynek a végén nagy megelégedéssel lehet nyugtázni, hogy igenis van miért élni és szeretni. Az érzelmes, de sohasem érzelgős film egy autisztikus jeleket mutató fiatal nő és egy középkorú, fél karjára béna férfi kapcsolatáról szól, akik már régóta magányosak, és nehezen tudnak mit kezdeni azzal, hogy éjszakánként ugyanazt álmodják: szarvasként vágtáznak a téli erdőben.

A négyzetről Onozó Róbert, az Annabelle 2-ről, a Sokkal több mint testőrről, a Wind Riverről és A Lego Ninjago filmről Angyal Zsófia, az Ötven tavaszról, a Barry Seal: A beszállítóról, az Azról, a Csábításról, A remény másik oldaláról, a Kedi: Isztambul macskáiról, a Viktória királynő és Abdulról, a 47 méter mélyenről, az Ultráról, a Lady Macbethről és a Borg/McEnroe-ról Huszár András, a Gru 3-ról Soós Tamás, a többi filmről Varga Dénes írta az ajánlót.