Alain Delon édesanyja, Edith Arnold, gyógyszertárban dolgozott, édesapja, Fabien Delon, pedig mozi tulajdonosa volt.
A szülők 1940-es válása után Alain nevelőszülőkhöz került - a gyerek érdekében döntöttek vér szerinti felmenői egy rendezett család feügyelete mellett - a Franciaország északi részén fekvő Fresnes-be.
Delon a rendezett nevelőszülői felügyelet alatt indulatos, nehezen kezelhető kamasszá vált, aki tucatnál is több iskolában megfordult. Vér szerinti apja végül St. Nicholas d'Ignybe küldte, ami egy szigorú jezsuita internátus. Ez sem bizonyult jó megoldásnak, ezért innen ismét a nevelőszülők vették magukhoz.
Édesanyja a kissé hektikus moziipar helyett egy átláthatóbb területen, a húsiparban talált magának új férjet: házasságot kötött egy mészárossal. Miután kisfiát nevelőszülei újabb internátusokba utalták, melyekből Delon rendre megszökött, édesanyja a mostohaapja mellé rendelte: Delonnak a férfi mészárszékén kellett dolgoznia.
A véres, és fárasztó mesterség azonban nem feküdt Delonnak, ezért kisvártatva jelentkezett a haditengerészethez,
ahol ötéves szerződést írt alá. A szolgálati idő alatt többször is áthelyezték, de még a szerződés lejárta előtt leszerelték. Arról pletykáltak, hogy különös kegyetlensége miatt váltak meg tőle, más híresztelések szerint pedig a hadseregnél se tűrte a fegyelmet.
Leszerelését követően, 1956-ban Párizsba ment. Ritka jóképű, sportos alkatú férfiként hamar barátokra és pártfogókra talált, valamint megismerkedett Jean-Claude Brialy színésszel is. Az ő javaslatára utaztak el a cannes-i filmfesztiválra, ahol
Delonra felfigyelt a befolyásos hollywoodi producer, David O. Selznick tehetségkutatója. Alainnek hétéves hollywoodi szerződést ajánlottak.
Újabb barátja,
Yves Allégret filmrendező azonban lebeszélte a szerződés elfogadásáról,
mondván, hogy Delonnak előbb odahaza kell karriert csinálnia. Ha ez sikerül, Hollywood újra jelentkezni fog, ráadásul előnyösebb ajánlattal, mint a mostani. Alain megfogadta a tanácsot.
Allégret az Amikor a nő zavarba jön (1957) című filmjében kínált kicsiny szerepet számára. Ezt követte a Légy szép és tartsd a szád! (1957), amelyben későbbi jó barátja és riválisa, Jean-Paul Belmondo is szerepelt. A nem túl jelentős alkotást Yves fivére, Marc Allégret rendezte. E művekben Delon – előnyös megjelenésén túl – nem nyújtott olyan teljesítményt, amelyből későbbi fényes karrierjére lehetne következtetni.
Nem kivétel ez alól harmadik filmje, a Christine (1958) sem. Az opusz Arthur Schnitzler egyik drámája nyomán készült. Delon partnernője az osztrák Romy Schneider volt. A befutott színésznő és a kezdő színész egymásba szerettek, eljegyezték egymást, ám viharos kapcsolatukból sosem lett házasság.
1959-ben Delon két filmet (Gyenge asszonyok, Az iskolások útja) is forgatott Michel Boisrond rendezővel, melyekben már figyelemre méltó alakítást nyújtott. A hollywoodi karrier végül elkerülte, de hazai pályán már ritkán hibázott.
Hosszú pályafutása alatt olyan filmek fűződtek a nevéhez, mint
a Rocco és fivérei, Kalandorok, Szamuráj, Borsalino vagy a Zsaru szava.
Világhírű rendezőkkel dolgozhatott, mint Jean-Pierre Melville, Luchino Visconti vagy René Clément. Az 1980-as években maga is bemtatkozott rendezőként
Delon szerelmi élete gyakran adott témát a botránysajtónak. Különösen Romy Schneiderrel való hosszú jegyességét (1959–1964) taglalták igen részletesen. Romy édesanyja, a szintén színésznő Magda Schneider akkoriban - majd még a haláláig - rendre a sárga földig szapulta Delont. Azzal vádolta a sztárt, hogy miközben befolyása alatt tartja a lányát, férfiakkal is szerelmi kapcsolatatokat folytat.
Delon állítólagos homoszexualitása szintén kedvelt pletykatéma volt, hiszen rajongott példaképei közül Clément, Visconti és Melville is melegek voltak.
Alain csak öntött az olajat a tűzre olyan nyilatkozatokkal, miszerint
ha kedvem is támadna arra, hogy férfiakkal folytassak viszonyt, ugyan kinek tartoznék elszámolással? A szerelemben minden megengedett".
Miután szakított Romyval az akkoriban fotómodell Nathalie - valódi nevén: Francine Canovas - kedvéért, a nő múltja lett pletykatéma.
Nathalie ugyanis állítólag a marseilles-i alvilágon keresztül ismerkedett meg Delonnal, és kapcsolatuk előtt prostituáltként is dolgozott.
Rebesgették, hogy házasságuk ideje alatt is megcsalta híres férjét.
Bár Delon későbbi párja, a vonzó, szőke Mireille Darc meglepően sokáig kitartott Delon mellett, a férfit ez nem akadályozta meg abban, hogy számos nővel kerüljön futó viszonyba. Anne Parillaud kedvéért végül szakított Mireille-jel, ám aztán új kedvesét se vette feleségül. Egy időben a híres énekesnő, Nico volt a barátnője, ám Delon soha nem volt hajlandó a sajátjának elismerni Nico fiát, noha a gyerek állítólag félreismerhetetlenül rá hasonlít.
Ami Alain Delon utódait illeti: 1987-ben ismerte me Rosalie Van Breemen holland modellt, akitől két gyereke született: Anouchka (1990) és Alain Fabien (1994). Lányai anyja 2000-ben adott be válókeresetet, férje zsarnoki természetére hivatkozva
A legendás énekesnőtől, Nicótól is született egy fia, Christian Aaron Boulogne, akit azonban Delon sohasem ismert el sajátjának.
A gyerek Delon szüleinél nevelkedett. A '80-as években a bulvársajtó arról cikkezett, hogy Alain és fia, Anthony egymás vetélytársai lettek Valerie Kaprisky színésznő kegyeiért folytatott vetélkedésben.
Az 1960–1970-es években Delon három testőre is rejtélyes módon halt meg.
A kellően sosem tisztázott halálesetek Delont is gyanúba keverték. Mindez azonban inkább használt, semmint ártott Alain hírnevének.
Delon egy film forgatása közben ismerkedett meg a jugoszláv Milos Miloseviccsel, akit magával vitt Párizsba, és testőreként alkalmazott.
A férfi később Hollywoodba távozott, ahol 1966. január 31-én holtan találták Mickey Rooney feleségével, Barbarával együtt a Rooney-villa fürdőkádjában.
A hivatalos változat szerint a féltékeny Milosevic lelőtte a nőt, majd magával is végzett. Csahogy annak idején más verziók is felmerültek. Milosevic utódja Delon életében Stefan Markovic lett: az ő holttestét 1968. október 1-jén egy szemeteszsákban találták meg Yvelines-ben, egy meddőhányóban. Delon komoly gyanúba keveredett, mikor kiderült, hogy alibije hamis. A gyilkosság hátteréről a legkülönbözőbb teóriák keringtek: az egyik szerint Markovic kábítószerügybe keveredett, és azok végeztek vele, akiket be akart csapni.
A másik elmélet szerint Delon állt bosszút rajta miután tudomást szerzett Markovic és Nathalie viszonyáról.
A harmadik változat szerint Markovic titokban kompromittáló fotókat készített azokról a zártkörű összejövetelekről, melyeket Delonnál tartottak a legmagasabb körök részvételével. A képekkel zsarolni próbált, és ez lett a veszte. Akármi is az igazság, tény, hogy néhány évi sikertelen nyomozás után a rendőrség ejtette az ügyet.
Egyes legendák szerint - melyeket utóbb a színész valóságként igazolt - Alain Delon ifjan azért viselt katonai kabátot, hogy könnyebben felmelegíthesse azokat a macska és kutyakölyköket, amelyekkel kóborlásai során összefutott.
A ma 82 éves, Svájcban élő színész már az ötödik generációját neveli ezeknek a kóbor macskáknak és kutyáknak.
„Otthonomban mindig sok kutya lakik, saját magam is kinemesítettem egy fajtát. A kutyák engem mindig beteg gyerekekre emlékeztetnek, akiknek 10-14 év jutott az életből..." - mondta Delon, aki amikor egy alkalommal megtudta, hogy szadista állatkínzó leöntött egy kutyát benzinnel, és meggyújtotta, saját állatorvosát küldte az eset helyszínére, és az esetet bírósági útra terelte.
Ez volt az első alkalom, hogy a bíróság úgy ítélt el valakit, hogy egy kutya (név szerint Mambo) is volt a tárgyalóteremben. Delon gondoskodott róla, hogy a kutyának külön ügyvédje legyen. Kínzóját hosszú időre rács mögé zárták.