A víz érintése: Egy kádban az ellenséggel

Sally Hawkins és Doug Jones A víz érintésében

Guillermo Del Toro legújabb filmje, A víz érintése azzal vonul be a filmtörténetbe, hogy ilyen intim kapcsolatba talán még sosem került szépség és szörnyeteg a mozivásznon. Ennél viszont többet vártunk attól a filmtől, ami a legtöbb Oscar-jelölést kapta idén.

Még mielőtt 13 Oscar-díjra jelölték volna (köztük a legfontosabb kategóriákban, amilyen a legjobb film, rendezés és eredeti forgatókönyv), A víz érintése elhozta a 74. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt is, Guillermo Del Toro pedig Golden Globe-ot nyert érte.

A mexikói rendező egyike korunk legizgalmasabb alkotóinak,

akinek életművét két részre lehet osztani: a profi hollywoodi rutinmunkákra (Mimic - A júdás faj, Hellboy 1-2, Penge 2, Tűzgyűrű) és sajátos stílusú, túláradóan látványos horror-fantasy filmekre (Cronos, Ördöggerinc, A faun labirintusa, Bíborhegy).

Sally Hawkins és Doug Jones A víz érintésében Forrás: Twentieth Century Fox

A víz érintése a középút a kettő között. Egyfelől vérprofi hollywoodi film, nem véletlen, hogy ennyi Oscar-jelölést kapott.

Tökéletesen kompatibilis az Amerikai Filmakadémia értékeivel, a nők és a feketék egyenlőségéért harcolók sem találhatnak benne sok kivetnivalót.

Nő a főhőse, aki ráadásul néma és latin-amerikai (az Oscar-díjra jelölt, brit Sally Hawkins alakítja), egy férfi nemű szörnyet kell megmentenie, éppen fordítva, mint a klasszikus történetekben, ahol a nő szorul segítségre. A hősnő mentora meleg (Richard Jenkins, őt is jelölték), a legjobb barátnője afro-amerikai (Octavia Spencer, őt is), a főellenség pedig egy régimódi, maszkulin pasi (Michael Shannon).

A cselekményt sajnos nem leegyszerűsítés a másság elfogadása mellett szóló tanmeseként értelmezni.

Michael Shannon, Sally Hawkins és Octavia Spencer A víz érintésében Forrás: Twentieth Century Fox

Másfelől A víz érintése markáns Del Toro-film: műfaját tekintve a horror és a fantasy közé sorolható, ironikus csavarja, hogy a hősökre nem szörny jelent veszélyt, hanem egy ember. A rendező most is a történelem egy pattanásig feszült érájába helyezi a cselekményt, ami a spanyol polgárháború (Ördöggerinc, A faun labirintusa) helyett ezúttal a hidegháborús Amerika. A film 1962 környékén játszódik, a hősnő egy néma takarítónő, Elisa Esposito, aki magányosan él és egy szigorúan őrzött kormányzati létesítményben dolgozik. Egy nap behoznak egy kétéltű, humanoid lényt (Doug Jones), amire viszont nem csak az amerikaiak, de a szovjetek is kíváncsiak.

Richard Jenkins és Sally Hawkins A víz érintésében Forrás: Twentieth Century Fox

A szörnyről annyit lehet tudni, hogy Dél-Amerikában istenként tisztelték az őslakosok, a szárazföldön pedig nem húzza sokáig. Miután a lény sorsáról döntő keménykezű parancsnok (Shannon) úgy dönt, felboncolja a kreatúrát, Elisa elhatározza, hogy megszökteti, viszont ugyanez a terve az egyik tudósnak, aki a szovjeteknek kémkedik (Michael Stuhlbarg). A teremtmény igencsak ártalmatlannak bizonyul, a parancsnok viszont nem válogat az eszközökben.

Sally Hawkins, Octavia Spencer Forrás: Kerry Hayes

Nem is az a baj A víz érintésé-vel, hogy minden ízében önismétlés Del Toro részéről, hanem inkább az, hogy a története

azok számára sem tartogat túl sok meglepetést, akik egy filmet sem láttak a rendezőtől.

Meglepően lassú folyású a cselekmény, döcögősen indul be, részletesen megismerjük még a mellékszereplők életét is, viszont a karakterek annyira fekete-fehéren jók vagy rosszak, hogy nehéz aggódni a sorsukért. A "rosszaknak" nincs vállalható megnyilvánulása, a "jók" viszont sosem hibáznak, így a jellemük sem fejlődik, pedig az izgalmasabb lenne, mint a politikailag korrekt emberábrázolás. Persze ez a film vállaltan tündérmese, ami viszont nem válik előnyére, ez csak súlytalanná teszi a történetet. A szörny karaktere sem különösebben érdekes, inkább a tehetetlenségével tüntet.

Doug Jones és Sally Hawkins A víz érintésében Forrás: Twentieth Century Fox

A cselekmény nem erős oldala A víz érintésé-nek, a rendezés és a színészi alakítások viszont annál inkább. Ami Del Toro munkáját illeti, jót tett neki a felnőtt korhatár, ami nélkül jónéhány bizarrul erotikus vagy épp intenzíven erőszakos jelenet maradt volna ki a filmből. Az alakítások is elsőrangúak, elsősorban Michael Shannon remekel, bár pont őt nem jelölték Oscar-díjra, helyette Richard Jenkins kapta az elismerést a legjobb férfi mellékszereplőként. Shannon hasonlóan domináns férfikaraktert játszott a Gengszterkorzó című sorozatban is, jelenléte itt is vérfagyasztó, lubickol a rosszfiú szerepében, egyedül ő tud feszültséget költöztetni a filmbe.

Sally Hawkins és Octavia Spencer A víz érintésében Forrás: Twentieth Century Fox

A Del Toro állandó színésze, Doug Jones által életre keltett lény kísértetiesen hasonlít egy klasszikus horror, A fekete lagúna szörnye című film monstrumára.

A mexikói rendező tulajdonképpen ennek a B-kategóriás rémfilmnek a patinás hollywoodi átdolgozását csinálta meg. A múltidézés sosem állt távol tőle, nagy horrorrajongó ugyanis, előszeretettel rejt hommage-okat filmjeibe. Hiába vonultat fel viszont A víz érintése mindent, amit Del Toro életművében szeretni lehet, a végeredmény inkább a hollywoodi rutinmunkáira hasonlít, azaz látványos, de felejthető moziélmény.