Noha A Hely című új filmjét jött bemutatni, a rendezőt rögtön a Teljesen idegenek remake-jeiről kérdezték a sajtótájékoztatón. Azt mondta,
örül neki, hogy tíz remake készül a filmjéből, viszont a spanyol változat megnézése után több feldolgozásra nem ül be.
Nem tetszett neki, hogy míg az ő filmje vígjátékból drámába vált, addig a spanyolok verziója vegytiszta komédia. Hű remake-et viszont szerinte nincs értelme készíteni, úgyhogy szabad kezet ad a feldolgozások készítőinek.
Elmondta, hogy A Hely is feldolgozás a maga módján, egy kanadai websorozaton alapul.
A Teljesen idegenek sikeréről azt mondta, hogy nem ez az első olyan munkája, ami sok pénzt és díjat fialt, de tizenegyedik játékfilmje túlnőtt önmagán, és lázba hozta az olasz társadalmat, mindenki erről beszélt, tele volt vele a média.
A Teljesen idegenek és A Hely egyaránt egyhelyszínes, sokszereplős kamaradarabok, előbbi egy vacsoraasztalnál, utóbbi egy kávézóban játszódik.
Az Origo kérdésére a rendező elárulta, hogy nem az alacsony költségvetés motiválja.
A Hely a tizenkettedik filmje, és véletlen, hogy egymás után két kamaradarabot készített.
Most életem olyan szakaszában vagyok, amikor inkább az emberi kapcsolatok, vágyak, érzelmek érdekelnek, de a következő filmem ismét sokhelyszínes; Manhattanben vesszük fel, angolul
- mondta.
A Hely című filmben egy férfi "A Hely" nevű kávézóban fogadja ügyfeleit, akiknek - mintha Don Corleonéhez járulnának - mind van hozzá egy nagy kérésük, amit önerőből nem tudnak megoldani. A férfi teljesíti a vágyukat, de cserébe ő is kér valamit, és persze pont egy olyan rémtettet, amit az illető a legkevésbé sem szeretne megtenni.
Mintha csak a Terápia című sorozatot látnánk, az ügyfelek idővel felfedik valódi jellemüket, és szembenéznek démonaikkal.
A cselekmény meglehetősen ezoterikus, de a rendező elmondta, hogy ez egy
metaforikus film, amiben a kávézóban kívánságokat teljesítő férfi nem valódi személy, hanem szimbóluma a karakterek lelkiismeretének.
Genovese tehát hasonlóan filozofikus és elvont filmet készített, mint a Teljesen idegenek alkalmával, amelyben azzal a gondolattal játszott el, hogy mi történne, ha mindenki belelátna a többi ember okostelefonjába, és titkaink nyilvánossá válnának.
Míg a Teljesen idegenek középpontjában a hétköznapi titkok és hazugságok állnak, A Hely fókuszába a morál, az etika központi kérdése került: meddig mennénk el, hogy elérjük, amire a legjobban vágyunk? Genovese szerint
manapság a közösségi média térhódítása miatt az emberek gyorsan ítélkeznek mások felett, ő pedig azt akarta elérni A Hely című filmmel, hogy magunkba nézzünk.
A téma feldolgozásáról a rendező elmondta, hogy sok karaktert akart felvonultatni, hogy minden néző képes legyen valakivel azonosulni, és hogy számos példán keresztül világítsa meg a kérdéskör több oldalát. Azért angol címet adott a film helyszínéül szolgáló kávézónak (The Place, azaz A Hely), mert szerinte univerzális témát dolgoz fel.
Nem vágyik hollywoodi karrierre, mint mondta, nem az angol nyelvtől szól nemzetközi közönséghez egy film, hanem az egyetemes témaválasztás a fontos.
A sajtótájékoztató végén felidézte, hogyan is lett reklámfilmesből rendező. Egy rövidfilmjét meghívták a Locarnói Filmfesztiválra, ahol a mozigépész tévedése miatt az egészet életlenül vetítették le. Megkapta a legfontosabb díjat, és az indoklásban megdicsérték bátorsága miatt, amiért a film teljesen életlenül mesél el egy történetet.