Origo: A forgatás első etapja lezárult. Hogy érzik magukat, mennyire volt fárasztó?
Lana Baric: Hátravan még egy rövid forgatási szakasz májusban, amikor tavaszi jeleneteket veszünk fel. Nem vagyok fáradt, imádom a forgatásokat, jól éreztem magam az Éden stábjával. Nekem fontos, hogy mindenkivel megismerkedjek a stábból, mert a forgatás idejére gyakorlatilag családdá kovácsolódunk. Daannal élmény volt szerepelni a közös jeleneteinkben, nem is látszott rajta, hogy még nem csinált ilyet, nagyon keményen dolgozott. Az is motivált, hogy erős filmet csinálunk, aminek fontos üzenete van.
Daan Stuyven: Lefárasztott a magyar nyelv. Nem az ország, nem a magyarok, csak azt kívánom, bár beszélném a nyelvet. Magyarra leszünk utószinkronizálva, de magyarul kell beszélnünk, hogy a szájmozgás stimmeljen. Elég frusztráló, és okozott pár mulatságos pillanatot a forgatáson, a konfliktusos jeleneteket kissé megnehezítette.
Origo: Hogyan választotta ki Önöket Kocsis Ágnes rendező?
Lana Baric: Látott a You Carry Me című filmben, ami felkerült az Európai Filmdíj egyik shortlistjére. Ismert egy horvát rendezőt, és felhívta, hogy hozzon össze minket. Eljött Horvátországba, együtt ebédeltünk, felkért, hogy jöjjek Budapestre 2-3 napra próbafelvételeket készíteni, később pedig felkért a főszerepre. Ez 2016 májusában volt, lassan már két éve.
Daan Stuyven: Ne mondja el senkinek, de már untam a zenélést, és évek óta nagyon vártam a telefont, hogy nem akarok-e egy filmben szerepelni (nevet). Nem voltam mindig zenész, előtte látványtervezőként dolgoztam, így aztán hozzá vagyok szokva, hogy 15 évente szakmát váltok. Nagyon érdekel a filmművészet, borzasztóan tisztelem azokat, akik gyönyörű filmet készítettek. Nagy Cassavetes-rajongó vagyok, szeretem az ellentmondásos, bonyolult karaktereket, az öntelt, merész figurákat, a tragikus veszteseket. Mindig tanulni akarok, és a zenéről már elég sokat tudok. Filmszak helyett inkább úgy akartam bedolgozni magam a szakmába, hogy elvállalok egy szerepet. Kaptam egy e-mailt Ágnestől, akinek egy belga rendező ismerőse ajánlott engem. Szerencsém volt, hogy Belgiumban keresett színészt. Nehéz, de hálás első filmet választottam. A próbafelvételek napján jól megizzasztott, sokat kellett rögtönöznöm.
Origo: Mivel érvelt a rendező, hogy elvállalják a szerepet?
Lana Baric: Tetszett a történet, de azért is vállaltam el a filmet, mert nő a főhőse, és női rendezővel dolgozhattam. Szerintem ma Európában a nők erősebb filmeket rendeznek. Enyedi Ildikó jó példa. Mentorált egy projektet, amin én is dolgoztam, úgyhogy találkoztam vele, és a Testről és lélekről-t is láttam Szarajevóban, ami megríkatott, végigbőgtem még a közönségtalálkozót is, utána pedig odamentem hozzá és megöleltem.
Daan Stuyven: A projekt elég izgalmasnak tűnt ahhoz, hogy vállaljam. Az is látszott, hogy Ágnesnek szívügye a film. Láthatóan nagyon tudta, hogy mit akar, és szeret amatőrökkel dolgozni. Nem akart nagy színészt, nehogy túljátssza a szerepet, én viszont nem is vagyok színész, úgyhogy egészen biztosan nem fogok semmit túljátszani, azt se tudom, hogy kell. Nem kaptam meg a teljes forgatókönyvet, csak részleteket. A nyitójelenet párbeszédének az ötödik soránál eldöntöttem, hogy vállalom. Nagyon jól megírt dialógusok vannak a filmben, okosak, élesek és frappánsak, sőt, humor is van bennük. A karakter, akit játszom, egy kicsit rám is hasonlít. Magabiztos pszichológus, ahogy nekem is van önbizalmam zenészként, de aztán történik vele egy s más, és kételkedni kezd magában. Zenészként nekem is folyton ezt kell tennem, különben haknivá válik, amit csinálok. Szerintem jó, ha időnként kételkedünk. Nyitottnak kell maradni, meg kell hallgatni másokat, ettől fejlődik a személyiségünk. Ha úgy véled, tudod, hogy ki vagy, akkor megrekedtél.
Origo: Milyen élmény volt a forgatás?
Lana Baric: Vagy hat kilót leadtam a szerepért és a hajamat is levágattam, de megérte. Koprodukcióban szerepeltem már, de magyarul még nem kellett beszélnem. Az persze nincs ínyemre, hogy más hangját kapja majd a karakterem, de a film ezt kívánta meg, és bízom Kocsis Ágnes döntésében. Nagyon tehetséges és okos rendező, aki úgy vette fel a filmet, hogy ne rontson rajta az utószinkron.
Daan Stuyven: A filmezés nagyon más, mint a zenélés. Eléggé kimozdultam a komfortzónámból, 15 év után először kellett olyasmit mondanom, amit nem én írtam, és nem öt, hanem több tucat emberrel kellett együtt dolgoznom. Sokkal intenzívebb munka. Utálom felvételen látni magam. Fotókat még megnézek magamról, de felvételeket nem. Meglepett, hogy Ágnes bízik bennem, de én is bízom benne. A forgatás élményére nem használnám azt a szót, hogy élveztem, élvezni olyan dolgokat szoktam, mint az úszás vagy a napozás a tengerparton. Filmezni inkább nagyon érdekes volt, rövid idő alatt rengeteget tanultam. Gyorstalpaló kurzus volt. Még nem tudom igazán megítélni, korai lenne, egyelőre nem mondanám, hogy ezt akarom csinálni életem hátralévő részében. Megfogadtam, hogy nem fogok ennyire előre gondolkodni. Annyi biztos, hogy nem utáltam.
Origo:Hogy tapasztalták, hogyan dolgozik Kocsis Ágnes?
Lana Baric: Alaposan végiggondolta, hogyan fogja elkészíteni a filmet, nagyon figyel a részletekre. Én sokkal gyorsabban dolgozom és véges a türelmem. A forgatáson teljesen más a ritmusunk. Nem improvizáltunk, Ágnes nem szereti a rögtönzést. Mindent kontrollál a forgatáson, nagyon felkészült, ami nagy segítség nekem. Én szeretek imprózni, főleg színházban, de tiszteletben tartom, hogy Ágnes nem ilyen. Rengeteg próba előzte meg a forgatást. Nem kaptuk meg előre a teljes forgatókönyvet, Ágnes nem szereti, ha a színészek túlgondolják a munkát.
Daan Stuyven: Nagyon alaposan felkészült. Szinte már luxus, hogy mennyit próbáltunk, két hónapot, ennyi idő alatt rengeteget beszéltünk a karakteremről. A forgatás során főleg a próbákat próbáltam visszaidézni, Ágnesnek ilyenkor már rengeteg dologra kell figyelnie, nem foglalkozhat folyton velem.