25 év forgatás, pontosabban nem-forgatás után végre...
ezzel a felirattal kezdődik Az ember, aki megölte Don Quijotét. Gilliamet 1989 óta foglalkoztatja a Cervantes-adaptáció ötlete, amit 2000-ben próbált meg először leforgatni, a balul elsült projektről dokumentumfilm is készült, aztán mostanra végre sikerült mozivászonra juttatni az elátkozott filmet. A cannes-i bemutatót majdnem meghiúsította a film egyik korábbi producere, aki magának perelte az alkotást, Gilliam pedig a fesztivál idején kisebb sztrókot kapott.
A rendező maga sem volt rest párhuzamot vonni a film készítése és Don Quijote ambiciózussága között, hangsúlyozva, hogy ő és hőse egyaránt fittyet hánytak minden nehézségre, hogy megvalósítsák kitűzött céljukat. A film maga is tele van párhuzamokkal: Adam Driver egy öntörvényű rendezőt alakít benne, aki épp egy Don Quijote-adaptációt forgat, de nem sikerül fogást találnia az alapanyagon.
Gilliam nyíltan a filmkészítésről beszél, viszont nem csak Adam Driver karaktere az ő alteregója, hanem Jonathan Pryce figurája is.
Driver karakterének eszébe jut, hogy diplomafilmje is egy Don Quijote-parafrázis volt, amatőr szereplőkkel, és mivel új filmjét ugyancsak Spanyolországban forgatja, felkeresi debütálásának helyszíneit és szereplőit, hogy alkotói válságát enyhítse.
A falusi öregember, akit annak idején Don Quijote szerepére castingolt (Price), nagy meglepetésére teljesen azonosult a szereppel, azóta helyi nevezetességnek számít, és persze a falu bolondjának is, mivel a forgatás óta Don Quijotének képzeli magát, Driver rendezőjét pedig Sancho Panzaként üdvözli, és abszurd kalandok sokaságába sodorja.
Don Quijote már csak azért is Gilliam szócsöve, mert a Monty Python-tag rendező is nagyon régimódi filmet készített.
Mint Driver kiégett karaktere, Gilliam is pályája elejére utazik vissza, sőt, egyenesen élete elejére. Az ember, aki megölte Don Quijotét egy humoros mese, mindenféle világmegváltó ambíció nélkül. A komikum színvonala nagyon változó: a filmkészítésre utaló bennfentes poénok ülnek, de a többi geg infantilis és olcsó, azaz a film humora pont olyan naiv és együgyű, mint amilyen Don Quijote világnézete. A cselekmény is igencsak elavult, már az elején sincs benne sok drámai feszültség, de ahogy sokasodnak a szürreális és meseszerű elemek, úgy válik egyre súlytalanabbá.
Vannak persze jó pillanatai a filmnek. Driver és Pryce karakterei markánsan különböznek, előbbi földhözragadt, utóbbi álmodozó, így aztán van köztük kémia, és az alakításokkal sincs gond, pláne hogy még a kisebb szerepekben is olyanok bukkannak fel, mint Olga Kurylenko és Stellan Skarsgård.
Összességében viszont a várakozásokhoz képest csalódás Gilliam munkája, aki sokkal jobb filmeket rendezett a pályája elején, elég a Brazil-ra gondolni, amiben szintén Pryce játszotta a főszerepet.
Ebből a filmből viszont csak annyival lettünk okosabbak, hogy egy nagy rendező álomprojektje nem jelent feltétlenül mesterművet. A szenvedélyes, túláradó fantáziájú, excentrikus rendezőknek olykor jót tesz a producerek és a nagy hollywoodi stúdiók kontrollja, mivel több szem többet lát. Adam Driver, amellett, hogy ő Kylo Ren a Star Wars-szériából, nemrég szerepelt egy másik nagy rendező álomprojektjében, a Némaság-ban Martin Scorsesétől, ami viszont tényleg remekmű lett, alkotói odaadó munkával kompenzálták, hogy a feudális Japánban a kereszténységet terjesztő papok története nem túl vonzó a nagyközönség számára.
Egyszeri megnézésre tökéletesen alkalmas Az ember, aki megölte Don Quijotét, viszont ha Gilliam kissé megalomán módon Don Quijote szerepében tetszeleg és ezzel ítéletet mond korunkról, akkor nem ártott volna egy tényleg meggyőző filmmel alátámasztani véleményét.