Végre egy film, ami alatt halálos bűn csámcsogni és zörögni a popkornnal

Emily Blunt

Mégis van új a nap alatt: hihetetlen, hogy eddig kellett várni az első olyan horrorra, amiben a főhősöknek azért kell csendben maradniuk, mert a Földet vak, de kiváló hallású ufók támadták meg. A Hang nélkül rávilágít, hogy létezésünk mennyi olyan zajjal jár, amit észre sem veszünk. 

Talán nem készült még film, amiben ennyire fontos szerepet játszik a hang, és nem nagy kockázat azt mondani, hogy sosem láthattunk ennyire csendes filmet moziban, mivel még a némafilmkorszakban is zene kísérte a mozgóképeket.

A hangokra márpedig se a moziban, se azon kívül nem szoktunk figyelni.

Ha nem a mi szánkban roppan a popkorn vagy nem a mi kezünk csörgeti a chipseszacskót, igencsak idegesítő jelenség a filmszínházakban az evés, és a való életben is inkább használjuk a szemünket, mint a fülünket, rohanó világunkban a látvány jobban leköti a figyelmünket, mint a hang.

Emily Blunt Forrás: Quiet Place

A szörnyeket és gyilkosokat gyakran felvonultató horrorfilmekben a főhősöknek eleve érdemes kevés zajt csapniuk, és ez soha nem volt ennyire igaz, mint a Hang nélkül-ben.

A Földet vak, de rendkívül éles hallású ufók támadták meg, akik ráadásul közelharcban is igen hatékonyak: gyorsak, bőrük olyan, akár a páncél, és pillanatok alatt végeznek egy emberrel.

Éltek is a lehetőséggel, így az emberiség megtizedelődött, a civilizáció a középkorba süllyedt vissza.

Noah Jupe és John Krasinski Forrás: Quiet Place

A film egy családra fókuszál, az apát a rendező-forgatókönyvíró, John Krasinski alakítja, az anyát Emily Blunt, akik a valóságban is férj és feleség.

A hihetetlenül ütős nyitójelenet után a film bemutatja, hogy milyen az élet ebben a sci-fi disztópiában.

Az emberiség túlélői berendezkedtek a minimális zajjal járó életmódra, és próbálják megtalálni az idegenek gyenge pontját, mindeddig kevés sikerrel.

Emily Blunt és John Krasinki Forrás: A Quiet Place

Hőseink kifejezetten nehéz helyzetben vannak: a szokásos családi konfliktusok mellett, amilyen például a tinédzser lány lázadozása, amiatt is főhet a fejük, hogy az anya várandós, és egy folyton síró gyerek könnyen odavonzza a ragadozókat.

A terhesség határidő-dramaturgiát is kölcsönöz a filmnek, ami pedig ettől kezdve az anyaság kihívásairól is szól.

A filmnek a logika persze nem erőssége: előfordul, hogy egy nagyon távoli hang is elcsalja az ufókat egy olyan erős zajforrás mellől, ami mellett meg se hallanának semmit, hőseink ráadásul végül rájönnek a kreatúrák gyengeségére, a megoldás viszont Tim Burton paródiáját, a Támad a Mars!-ot idézi.

Krasinski és Blunt családi vállalkozása kisebb hibái ellenére nagyon jól sikerült, az év talán legjobb sci-fi horrorja, tele feszültséggel, drámával, izgalmas és borzongató jelenetekkel.

A sikere pedig szerencsére nagyon is zajos.