György-Kessler Márta a buddhizmus egy olyan irányzatának követője, amely alkalmazkodott a nyugati élet hétköznapjaihoz, kerüli a miszticizmust, a meditációs gyakorlatokat helyezi a középpontba. A kivételes személyiségű Hannah Nydahl halála megrázta az általa létrehozott nemzetközi hálózat tagjait. Abból merítettek erőt, hogy látták, milyen mély nyugalommal és beletörődéssel fogadta Hannah Nydahl betegségének diagnózisát és halálát. György-Kessler Márta ugyanolyan felkészületlenül vágott neki választott feladatának, mint ahogy annak idején Hannah Nydahl és férje, Ole visszaérkeztek Európába, hogy másoknak is átadják, amit a Himalája kolostoraiban tanultak. György-Kessler Márta kezdettől tudta, hogy „igazi" dokumentumfilmet akar.
Nem valami belterjes, csak a követőknek szóló dolgot. De nem is mozgóképes hittérítést, amely a buddhizmust reklámozza.
Objektív életrajzi dokumentumfilmet, amit bárki megnézhet, mert izgalmas a témája. Elérte a célját, hiszen a Hannah: A buddhizmus útja nyugatra című film bejárta a világot, sokan megnézték és fesztiváldíjakat nyert.
Budapesten a Premier Kultcafé tűzte műsorára (a volt Vörösmarty mozi a Kálvin térnél), de György-Kessler Márta szívesen fogad vidéki meghívásokat közönségtalálkozóval egybekötött vetítésekre is.
A 90 perces dokumentumfilm azoknak is izgalmas lehet, akik nem elkötelezett hívei a buddhizmusnak.
A világ minden táján összesen ötvenkilenc interjú készült azokkal, akik információkkal tudtak szolgálni Hannah Nydahl életéről és személyiségéről. A filmben ezeknek az interjúknak a pár mondatos részei váltogatják egymást, ettől feszes a tempó. Rekonstruált jeleneteken kívül természetesen rengeteg az archív felvétel is, amelyek közül néhány ritkaság egészen véletlenül került az alkotókhoz. Ki gondolná, hogy egy tibeti láma nyolc milliméteres filmre rögzítette annak idején a 16. Karmapát? A dokumentumfilmekkel szemben ma már elvárás, hogy ugyanúgy dramaturgiájuk legyen, mint a játékfilmeknek. A hatást tovább fokozza az eredeti, konkrétan a jelenetekhez komponált filmzene is.
A Nyugat a történelem folyamán sokszor kereste a Kelet felé fordulva azt, ami belőle hiányzik. Ha a Kelet történelmét nézzük, az sem tűnik konfliktusoktól mentesnek, de kétségkívül jelen van egy olyan fajta spiritualitás, amely sok nyugati ember érdeklődését felkeltette. Korábbi „divathullámokat" követően az 1960-as években a hippik kezdtek el szellemi muníciót keresni a keleti vallásokban. Ez a hullám tulajdonképpen a mai napig tart, és ebben nagy szerepe volt egy dán házaspárnak, akik voltak olyan idealisták, hogy 1969-ben beültek egy kisbuszba és átvágtak a fél világon. Hannah és Ole Nydahl lelkesen érdeklődtek a keleti kultúrák után.
Tulajdonképpen vaktában indultak el és sorsszerű módon találkoztak össze Nepálban a 16. Karmapával, aki tanítványaiul fogadta őket.
A buddhizmusnak rengeteg ága, temérdek irányzata van. Csak a tibeti buddhizmusban négy nagyobb iskola van, ezek közül csak egyiknek a vezetője a világban közismert dalai láma. Egy másik irányzat vezetője az újra és újra reinkarnálódó Karmapa. A fiatal dán házaspár rátalált arra, amit keresett: évekig tartó folyamat során nyertek beavatást a buddhista tanokba és a tibeti nyelvbe, de mindvégig arra gondoltak, hogy a csak a maguk számára találtak megoldást.
Azonban egy napon a 16. Karmapa azt mondta nekik, hogy már eleget tanultak ahhoz, hogy visszamenjenek a hazájukba és másokkal is megismertessék a buddhizmust. Hannah és Ole Nydahl 1974-ben nyitotta meg az első buddhista központot Koppenhágában. Semmilyen infrastruktúra nem állt a rendelkezésükre, az internet kora még nagyon messze volt.
Mint a történelmi korok hittérítői csakis személyes kisugárzásukban bízhattak és a szájról szájra terjedő hírben.
Ráadásul nem akartak senkit semmiről meggyőzni, nem buddhista szerzeteseket toboroztak, hanem segítséget kínáltak az európai ember hétköznapjaiban. A befelé fordulást, az örök értékek szem előtt tartását tanácsolták egy nyüzsgő, rohanó, tülekedő világban.
Akár egy pár tucatnyi embert érdeklő „hippiklub" is maradhatott volna a kezdeményezés. Mára öt kontinensen, nyolcvan országban működnek a Nydahl-házaspár által létrehozott buddhista központok. Karizmatikus személyiségekről van szó. Valami olyat kínáltak, amire nagy igény volt a világban. Ezen felül pedig valamilyen sorsszerűség mutatkozik meg abban, ahogyan az életük alakult. Egy bizonyos ponton eldöntötték, hogy nem alapítanak családot, hanem teljesen a küldetésüknek szentelik magukat. Ole Nydahl olyan tekintélyes lámává képezte magát. amellyé korábban európai ember nem vált.
Hannah Nydahl pedig tökéletesen elsajátította a tibeti nyelvet, és amikor tibeti lámákat vittek körútra a világban, hogy tanítsanak, elképesztő átéléssel tolmácsolt.
A hallgatóság az ő szájából, az ő hangján hallotta a tanítást.
Drámai fordulat a filmben, amikor meghal a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű vezető, a 16. Karmapa. A hagyomány szerint ilyenkor négy vezető lámából álló testületnek a feladata megtalálni a következő reinkarnációt. A miszticizmussal szakító, a nyugat felé nyitó buddhizmus kapcsán felmerült már, hogy égi jelek keresésénél megbízhatóbb lenne szavazás útján új vezetőt találni. A történelemre visszatekintve azért látszik, hogy érdekes módon mindig tekintélyes családok tehetséges gyerekeiben fedezték fel a reinkarnációját a Karmapának, akik szó szerint felnőttek a feladathoz. A buddhizmus az egyre magasabb szinten művelt meditációval a világgal történő harmóniára törekszik. Ebben a közegben bizony furcsa jelenségnek tűnik az egyházszakadás, a vezető lámák ugyanis két különböző gyerekben vélték felfedezni a 17. Karmapát. A teljes igazsághoz tartozik, hogy a politika is szerephez jutott, ugyanis a kínai hatóságok szerették volna, hogy az új Karmapa Kínában székeljen, és így jobban az ellenőrzésük alatt tarthassák. A 16. Karmapa viszont arra törekedett, hogy Indiában alakítson ki központot, amely az egész világ felé nyitott.
A Nydahl-házaspár a mesterük szándéka szerint hozott döntést, részt vettek a 17. Karmapa Kínából való kicsempészésében, és mindenben segítették annak gyereknek a neveltetését, aki mára 34 éves, komoly fiatalember.
Internetet használ, autót vezet, kiválóan beszél angolul, minden tekintetben alkalmasnak bizonyult a küldetésre, hogy a Nydahl-házaspár által létrehozott nemzetközi hálózat karizmatikus vezetője legyen. A másik Karmapa-jelölt és hívei közben maguk is ráébredtek, hogy tevékenységüket erősen korlátozzák a kínai hatóságok, így ő is Indiába szökött már azóta.
Izgalmas részei még a dokumentumfilmnek azok is, ahol kiderül, hogy Nydahlék nemcsak azokban az országokban tanítottak, ahol ezt kényelmesen megtehették, hanem fatalista módon az egész világot bejárták. Félelmetes kalandjaik voltak a dél-amerikai polgárháborús térségekben, és nem volt könnyű dolguk a hatóságokkal a vasfüggöny leomlása előtt a keleti blokk országaiban, de mindenütt követőkre találtak. A jelenleg 77 éves Ole Nydahl felesége nélkül is tovább folytatja a munkát. Fáradhatatlanul utazik és tanít a világban, sorra jelennek meg könyvei.
Először 1988-ban járt Magyarországon, ma már követői Budapesten és számos vidéki városban is jelen vannak.
A budapesti központban minden nap sor kerül valamilyen eseményre, hétfő esténként várják azokat az érdeklődőket, akik még semmit sem tudnak a buddhizmusról. Éppen ideje volt tehát, hogy „hazatérjen" az az angol gyártásban készült, az egész világon vetített film, ami mégiscsak a magyar György-Kessler Márta kitartásának köszönhetően készült el.