Az amerikai filmek alacsonyabb részvételének egyik oka – s egyben a fesztivál indulása előtti egyik első botrány – a Netflix kitiltása volt. Már tavaly botrány volt abból, hogy a világ egyik legrangosabb filmes mustráján a Netflix több filmje is bekerült a versenyprogramba; többen kifogásolták, hogy a mozi ünnepének is számító filmfesztiválon olyan alkotások versenyeznek valódi mozifilmekkel, amelyek nem hagyományos módon kerültek a közönség elé, hanem internetes platformon.
A fesztivál művészeti igazgatója, Thierry Fréamaux bejelentette, hogy a netflixes filmek versenyprogramba való nevezését nem fogadják el, a rangos mustra programjában a legnagyobb streamelős cég filmjei csak a versenyen kívül szerepelhetnek.
A Netflix képviselői viszont erre úgy reagáltak, hogy egyáltalán nem képviselték magukat a fesztiválon (viszont a jövőben az efféle fiaskók elkerülése miatt beszállnak a mozi-üzemeltetésbe).
De eleve kevés amerikai filmet válogattak be a versenyprogramba: az Egyesült Államokból csak Spike Lee és David Robert Mitchell filmjei indultak. Ennek is köszönhetően kevés volt az amerikai sztár idén – volt szaklap ami emiatt már a fesztivál alkonyát vizionálta.
Nem csupán amerikai filmesből volt hiány: a versenyprogram több alkotója távol maradt.
A színházi állami támogatás elsikkasztásának alapos gyanúja miatt házi őrizetben lévő Kirill Szerebrennyikov orosz és a filmezéstől és a külföldre utazástól hivatalosan eltiltott Dzsafar Panahi iráni rendező el sem kísérhette a filmjét, a francia-svájci rendezőlegenda, Jean-Luc Godard pedig önként döntött úgy, hogy nem jelenik meg Képes könyv című kísérleti montázsfilmjének bemutatóján.
Fabrice Aragno, Godard egyik legközelebbi munkatársa szerint a rendező így is megjelent, mivel benne van a saját filmjében. S egyébként is:
a művészt a művében kell keresni
- mondta a fesztivál tv-csatornájának adott interjúban.
De az egyiptomi-osztrák Abu Bakr Shawky első filmjének, a Yomeddine (Utolsó ítélet) című film szereplői sem jutottak el Cannes-ba: őket adminisztratív okokból nem engedte el Egyiptom a világpremierre, ahol egyébként óriási tapsot kapott a leprás férfi és egy árva kisfiú barátságának és közös családkutatásának története.
Önmagában az efféle távolmaradások okot adhatnak a botrányra, de a Terry Gilliam filmje körüli huzavona és Lars Von Trier fesztiválszereplése is kisebb vihart kavart.
Mindkét legendás rendező filmje a versenyprogramon kívül szerepelt, de míg a zárófilmként végül levetített Don Quijote-film annak köszönhette zajos sajtóvisszhangját, hogy még a fesztivál ideje alatt is hivatalos eljárást kezdett a film producere azért, hogy megakadályozza Gilliam filmjének szereplését, addig a hét évvel ezelőtt provokatív mondatai miatt a Cannesból kitiltott dán Lars von Trier horrorisztikus filmjével keltett botrányt: a megosztó alkotásról többen kivonultak, mások viszont hosszasan tapsoltak a filmnek.
Az is visszásnak számított, hogy miközben az idei fesztivál- és díjgálaszezon folyamatosan attól volt hangos, hogy nem ismerik el eléggé a női alkotókat, az Arany Pálmáért versenyző szekcióba csak három rendezőnő alkotását válogatták be. Ezek közül kiemelkedőnek a 2014-ben, a Csodák című filmjével Nagydíjat nyerő olasz Alice Rohrwacher Lazzaro felice (Boldog Lazzaro) című filmje és a libanoni Nadine Labaki a bejrúti utcagyerekekről készített Capharnaüm című filmjét sokan díjesélyesnek vélik (utóbbi sajtótájékoztatóján egyébként a főszereplő, a 14 éves Zain Al Rafeea annyira belefáradt a felhajtásba, hogy elaludt).
A nők egyenlőbb esélyeit is követelve vonult fel egyébként múlt szombaton a világ filmgyártásának 82 női alkotója a cannes-i vörös szőnyegen, ahol Salma Hayek a hollywoodi változásokat sürgette, a zsűri elnöke, Cate Blanchett kétszeres Oscar-díjas színésznő pedig kiemelte, hogy Cannes-ban hetven év alatt csak kétszer nyert Arany Pálmát női rendező.
Kattintás után a cikk folytatódik.