A szexbomba, akibe egész Európa szerelmes volt

A most 80 éves Marina Vladyt úgy is emlegette a filmes sajtó, mint a második Brigitte Bardot. A kétségtelenül szexikon színésznő ugyanakkor méltán tartott számot a tehetsége miatti elismerésre. A szlávos szexepilje miatt korábban „vadóc” szépségként elismert Vlady 1963-ban A méhkirálynő-ért Cannes-ban elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat. Forgatott Marco Ferrerivel, Orson Wellesszel, Godard-ral, a Taviani fivérekkel, illetve Jancsó Miklóssal és Mészáros Mártával is. Négyszer ment férjhez, harmadik házasságát a legendás énekes-színésszel, Vlagyimir Viszockijjal kötötte.

Marina Vlady, eredeti nevén : Marina Catherine De Poliakoff-Baidarov orosz emigránsok gyermekeként született 1938. május 10-én Vichy-ben. Édesanyja táncosnő volt, ezért négy lányát is e pálya felé terelte. Marina Vlady már gyerekként a párizsi Operában táncolt, de aztán nővéreihez hasonlóan a színészetet választotta. Első filmszerepét 1949-ben kapta, az Orange d'été című alkotásban, amelyben két testvére, Odile Versois (1930-1980) és Olga Baidar-Poliakoff (1928-2009) is játszottak. Harmadik nővére, Héléne Vallier (1932-1988) szintén filmezett, játszott például Woody Allen 1975-ös Szerelem és halál című opusában.

Kémek éjszakája (Robert Hossein és Marina Vlady) Forrás: AFP

A vadóc külsejű Marina Vladyra hamar felfigyeltek, és nem csupán Franciaországban. Az 1952-es Penne nere című olasz filmben az akkor még szintén kezdőnek számító Marcello Mastroianni mellett játszotta a főszerepet, és befutott sztárokkal (Gina Lollobrigida, Irene Papas, May Britt) szerepelt együtt a Mario Monicelli rendezte Hűtlen asszonyok-ban (1953).

Az Özönvíz előtt című film idején (1954) még csak 16 éves volt, de a kamaszkori elhajlások hátterét firtató drámában nyújtott alakításáért megkapta a legígéretesebb fiatal színésznőnek járó, tekintélyes Suzanne Bianchetti-díjat.

Egy évvel később pedig már divatot teremtett híres „boszorkányfrizurájával” A boszorkány című filmben. Sőt, a fiatal mérnök és a gyönyörű, vadóc vidéki lány tragikus románcát elregélő melodrámában nyújtott alakításáért (no és persze tökéletes alakjáért) ismét az egekbe magasztalta a korabeli kritika.

Marina Vlady még kamaszként hatalmas sztár és szexikon lett.

A Dosztojevszkij-mű modernizált változatában, a Bűn és bűnhődés-ben Jean Gabin és későbbi férje, Robert Hossein oldalán alakítja a tisztalelkű prostituáltat, aki a szerelmével segít a nélkülözésből gyilkossá vált párizsi diáknak bevallani tettét. Ugyancsak Hossein volt a partnere és rendezője a Toi, le venin című filmben, amiben ismét együtt játszott nővérével, Odile Versois-val.

A Profi című Belmondo-akciófilm Rosen felügyelőjeként kultikusat alakító Robert Hossein (akivel Vlady 1956-ban, rövid ismeretség után házasodott össze) több ízben is rendezte feleségét és volt partnere. Mélyen alulértékelt közös filmjük a Hossein által rendezett 1959-es Kémek éjszakája, amelyben az épp válásra készülő házaspár ellentétes oldalon álló hírszerzőt alakít, akik éjszaka találkoznak egy kis kunyhóban, valahol Normandiában.

Élete alakítását viszont négy évvel később nyújtotta

Marco Ferreri „nőgyűlölettel" vádolt filmjében. A méhkirálynő-ben (1963) Ferreri először fogalmazta meg egyik kedvenc teóriáját, miszerint a nők egyre inkább átveszik a férfiak felett az uralmat, eljelentéktelenítik, sőt feleslegessé teszik a férfiak társas kapcsolatokban, a társadalomban betöltött szerepét. A cannes-i filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó díjat és egy Golden Globe-jelölést is kiérdemlő Vlady olyan fiatal, művelt, vallásos és szűz nőt alakít, aki hozzámegy a nála idősebb férfihoz (Ugo Tognazzi szintén remek játékában). Az ifjú feleség hamar gyermeket szeretne, szinte a végkimerülésig hajszolva az eleinte az elsöprő szex bűvöletében élő férjét. Ám miután megfogan, kiutasítja az ágyából a férfit, majd egyre határozottabban veszi az irányítást az élet minden területén az először az aktív házaséletbe, majd annak hiányába belebetegedő férjétől.

A méhkirálynő (Marina Vlady és Ugo Tognazzi) Forrás: AFP

Vlady szintén Tognazzi partnere volt az 1965-ös Az amerikai feleség-ben, illetve ugyanebben az évben a legendás Orson Welles felkérte a színésznőt a Falstaff egyik szerepére. A filmben igazi színészi remeklések láthatók: maga Welles, Jean Moreau, Margaret Rutherford, John Gielgud, Fernando Rey, na és persze Marina Vlady.

Két évvel később régi álma vált valóra:

Jean-Luc Godard-ral forgathatott filmet.

Bár már korábban is szó volt róla, hogy együtt dolgoznak, végül a rendező Anna Karinára osztotta Az asszony az asszony (1961) főszerepét. A Két vagy három dolgot tudok csak róla (1967) improvizatív forgatása állítólag sokkal jobban megviselte a színésznőt, mint azt előtte gondolta volna. Igaz, a film sem túl könnyen emészthető: Godard célja az objektív és a szubjektív látásmód egyesítése volt, azaz a főhős hagyományos „kívülről" történő ábrázolása mellett a főhős által látott és tapasztalt dolgokat, a környezetét az egyéni perspektíván keresztül is igyekezett visszaadni. Mindezt úgy, hogy Vlady a filmben prostituálja magát, mivel Godard felfogása szerint a modern ipari társadalmakban valamilyen szinten minden ember így tesz.

Két vagy három dolgot tudok csak róla (Roger Montsore és Marina Vlady) Forrás: AFP

1967 nem csupán Godard miatt volt fontos év a színésznő életében. A moszkvai filmfesztivál vendégeként ekkor látogatott szülei szülőföldjére, a Szovjetúnióba, ahol nem csak filmet forgatott (A „Sirály" születése), de megismerkedett harmadik férjével, Vlagyimir Viszockij énekes-színésszel.

Akárcsak a nézőket, engem is rabul ejt az az erő, az a mélységes elkeseredés, amely ott vibrál a főszereplő hangjában. Csakis ő van jelen a színpadon, mindenki mást árnyékba borít, mintha csakis őt világítanák meg a reflektorok. A közönség állva tapsol neki.

- írta később, hogyan figyelt fel egy színielőadás során a karizmatikus színészre, akivel 1980-ig, Viszockij haláláig tartott szenvedélyes, sőt a színész alkohol és kábítószer-problémái miatt tragikusan viharos kapcsolatuk.

Szintén a vasfüggöny mögé tett látogatásnak köszönhető, hogy Vlady elvállalta Jancsó Miklós Sirokkó (1969) című, usztasa terroristákról szóló filmjének női főszerepét is. De dolgozott Mészáros Mártával is, 1977-ben.

Cseh Tamás anekdotája szerint Jancsó Miklós a forgatás alkalmával házibulit rendezett, ahová elhívta a magyar zenészt és a sztárházaspárt is. Cseh Tamás persze leginkább Vlady miatt érkezett, végül Viszockijjal zenéltek egy hatalmasat, s mivel egyikük sem beszélt a másik nyelvén, a dalokkal kommunikáltak.

A Mészáros Márta rendezte Ők ketten-ben Vlady egy munkásszálló igazgatónőjét alakítja, akit épp az általa befogadott fiatal anya (Monori Lili) férjének alkoholtól fűtött brutalitása, ám kitartó szerelme ébreszt rá arra, hogy saját, tökéletesnek gondolt házasságából mennyire hiányzik a szenvedély. A filmben Viszockij is feltűnik egy rövidebb szerepben, s Vlady később úgy emlékezett vissza a forgatásra, mint ami pillanatnyi megnyugvást hozott a viharos szerelmükben.

A hetvenes évek végén a színházban és filmen egyaránt (majd a televízióban is egyre gyakrabban) ünnepelt Marina Vlady írónőként is bemutatkozott (illetve szintén az évtizedben készített egy hanglemezt a férjével is). Első könyvét a nővéreivel írta (Babouchka), 1987-es, a szovjet bárddal való házasságának történetét elmesélő regénye pedig magyarul is megjelent (Szerelmem, Viszockij), ahogy 2001-es Az én cseresznyéskertem című, csehovi ihletésű, s voltaképp a harmadik, legviharosabb házasságát újra elmesélő regénye is.

Viszockij halála után titokban újra férjhez ment. Olyannyira titokban, hogy a dr. Léon Schwartzenberggel kötött frigyét csak 2003-ban hozta nyilvánosságra, amikor a férfi meghalt.

De már a film is egyre kevésbé vonzotta: az elmúlt három évtizedben inkább tévés szerepeket vállalt, de nagy remekléseket lehetett látni tőle Ettore Scola Splendor (1989) című filmjében és a Taviani testvérek által rendezett Feltámadás című Tolsztoj-adaptációban (2001) is.