A Szellemirtók után ismét készült egy "női remake", amiben egy csapat férfi helyett nők vonulnak fel, és ezzel nagyjából ki is merül az alkotás létjoga.
Nem csak ez példázza Hollywood ötletválságát, de az is, hogy a női karaktereket nem sikerült izgalmassá tenni, sem a heist műfajában újat mutatni.
Valójában persze nem igazi remake az Ocean's 8: Az évszázad átverése: a trilógia főhőse, Danny Ocean (George Clooney) mellé kitaláltak egy női testvért, Debbie Oceant, akit Sandra Bullock alakít.
A karaktert viszont nem igazán sikerült egyedi jellemvonásokkal felruházni, Debbie ugyanolyan elegáns mestertolvaj, mint fivére, se több, se kevesebb.
A többi karaktert is mintha kvóták alapján rakták volna össze.
A fehér nők mind negyven fölöttiek (Cate Blanchett, Sarah Paulson, Helena Bonham Carter), a kivétel Anne Hathaway, aki viszont nem rablót, hanem egy cicababa modellt alakít, akit mintha Emily Ratajkowskiról mintáztak volna. Kipipálható az afroamerikai nőkarakter (Rihanna) is a csapatban, de az indiai (Mindy Kaling) és a kínai (Awkwafina) közönségnek is lesz kivel azonosulni.
A történet tipikus, sőt sablonos heist-narratíva: a börtönből frissen szabadult Debbie hetedmagával a MET-gáláról akar ellopni egy méregdrága gyémánt nyakláncot.
Gary Ross rendező felmondja a heist műfaji szabályait, és fantáziátlanabbul nem is tehetné.
A film nagyját a rablásra való felkészülés teszi ki, majd a nagy napon persze semmi nem úgy alakul, mint ahogy eltervezték, és végül a tolvajok még a nézőt is meglepik, mivel kiderül, hogy az akció mégsem egészen úgy történt, ahogy a közönség elsőre látta.
A végső reveláció viszont ezúttal nélkülözi a racionális motivációt a karakterek részéről.
A banda egyik nőkaraktere fel is teszi a kérdést a másiknak, hogy őt mégis mi hajtja abban, hogy gyönyörű, sikeres és gazdag nő létére részt vegyen egy komoly és nagyon rizikós bűncselekményben. Az alkotók is érezték a logikai bukfencet, de a hősnő nem igazán tud hihető választ adni a kérdésre.
A rablás hogyanja sem nélkülözi a mondvacsinált fordulatokat, mese habbal, ahogy az ilyesmit a hollywoodi forgatókönyvírók el szokták képzelni.
Férfiak helyett csupa női szuperbűnözővel a történet egyébként is veszít hitelességéből. Ha manapság Hollywood nőket vonultat fel egy filmben, akkor polkorrektül is fogják ábrázolni őket, ami még súlytalanabbá és kiszámíthatóbbá teszi a filmet.
A karaktereknek nincsenek igazi jellemhibáik, és bűneikért sem bűnhődnek meg.
Multitalentumok, példaképek, akik mindenben lekörözik a pasikat. Ezzel csak az a gond, hogy a moziban senki nem kíváncsi tökéletes emberekre: nem véletlen, hogy a legnagyobb amerikai kultfilmek közül kettő, A keresztapa és A sebhelyesarcú egyaránt gengszterekről, azaz antihősökről szól.
Gary Ross ráadásul több alkalommal túltolja a feminista utópiát, például még egyfajta női bosszútörténetté is alakítja a filmet, Debbie ugyanis exén (Richard Armitage) akar bosszút állni a rablással, akit szintén fekete-fehéren ábrázolnak, csak neki nyilván a rosszfiú szerepe jutott. Férfi csak gonoszként, nő csak hősként jelenik meg ebben a filmben, például a rablóbandára egy férfi biztosítási nyomozó (James Corden) száll rá.
A film tanulsága, hogy a dramaturgia és a politikai korrektség szabályai nem fedik egymást. A propaganda unalmas,
egy jó filmbe gyarlóan emberi karakterek, életszerű konfliktusok, kihívások és bonyodalmak kellenek.
És nem csak a filmekbe, de a való életbe is kell egy kis izgalom, pont ezért járunk moziba. Ilyesféle kellemes izgalmakat viszont hiába várunk a Ocean's 8: Az évszázad átverésé-től.