Stanley Kubrick: egy igazi mester

Stanley Kubrick

Senkihez sem hasonlítható filmes Stanley Kubrick. Igazi autodidakta, maga jött rá mindenre. Még arra is, hogy az anyagi függetlenség adhatja meg a művészi függetlenséget. Műfaji filmeket csinált, de művészi színvonalon. Könyörtelen maximalista volt saját magával és a munkatársaival szemben, de ennek mindig meg is lett az eredménye. Filmjei annyira különböznek egymástól, hogy nem is lehet Kubrick esetében stílusról beszélni, a minőség az, ami állandó.

Stanley Kubrick (1928–1999) kerülte a nyilvános szerepléseket, ritkán adott interjút. Amikor egy riporter rákérdezett, hogy állítólag a mester nagyon sok időt tölt a világítás beállításával, akkor Kubrick annyit válaszolt, hogy ő nem tudja, mi a sok és mi a kevés, ő pont annyit foglalkozik a világítással, amennyit kell. Egyébként, mint a filmkészítés minden elemével kapcsolatban, Kubrick a világításban is maximalista volt, gyakran próbára téve munkatársainak türelmét. De még egy fontos dolog kiderül Kubrick kijelentéséből, ugyanis azért nem tudta, hogy mi a sok és mi a kevés, mert semmilyen viszonyítási alapja nem volt,

soha életében nem járt más rendező forgatásán.

A filmtörténet egyik legnagyobb alakja teljesen autodidakta volt: nemhogy iskolában nem tanulta a filmezést, de a mások alkalmazottjaként sem. Első filmjei nem is értékesek különösebben, de időrendben haladva egyre jobbak. Látszik, ahogy Kubrick kitanulta munka közben a szakmát. Harmincéves korára jelentős rendezővé érett, és egymás után készítette el a filmművészet jelentős alkotásait.

Christiane Harlan A dicsőség ösvényeiben, ő lett később Stanley Kubrick felesége Forrás: AFP

Stanley Kubrick New York-ban született, a nyilvánvalóan intelligens fiú nem teljesített jól az iskolában, nem érdekelte. Orvos apja igyekezett olyan elfoglaltságokat találni neki, amik lekötik. Két ilyet sikerült: megtanította sakkozni (ez Kubrick szenvedélye maradt egész életében), és tizenhárom éves korában vett neki egy fényképezőgépet. Még csak tizenhét éves volt, amikor először sikerült pénzért eladnia képeket egy magazinnak, és

fokozatosan elismert fotóriporterré nőtte ki magát.

Később vett egy kamerát és dokumentumfilmeket készített: ugyanúgy mozgott a terepen, mint egy fotóriporter, de már mozgóképet rögzített. Kubrick huszonöt éves korában forgatta első, rendkívül kis költségvetésű játékfilmjét (Félelem és vágy). Ezt két krimi követte (A gyilkos csókja, Gyilkosság), ezeken tényleg érdemes megfigyelni, hogyan sajátítja el a technikáját a filmkészítésnek, hogyan alakulnak ki a jellegzetes munkamódszerei. Arra is jók voltak, hogy feltörekvő fiatal rendezőként már szóba álljon vele a korszak egy olyan sztárja, mint Kirk Douglas. Ő, akárcsak a fia, Michael Douglas nemcsak színészként, de producerként is jelentős.

Kirk Douglas és Stanley Kubrick A dicsőség ösvényei című film forgatásán Forrás: AFP

1957-re Stanley Kubrick meg tudta teremteni az anyagi alapját annak, hogy ő maga is producere legyen a filmjének. A három producer közül az egyik a főszereplő volt, a másik a rendező, tehát nem kívülről diktált valamilyen befektető, hanem önálló művészi döntéseket tudtak hozni. A dicsőség ösvényei jelentős háborús film,

a még mindig csak huszonéves Kubrick magabiztosan kezeli a filmes eszközöket.

Tudatosan váltogatja a szűk és tág tereket, kontrasztba állítja a harctér sáros világát az elegáns kastélyokéval. Jól sikerült a színészek kiválasztása, és mindenkiből sikerült kihozni a maximumot. Az első világháború reménytelen lövészárokharcaiban vagyunk. A főtábornok szól az altábornoknak, hogy nagy a nyomás felülről, eredményt kell elérni, foglaljanak el legalább egy dombot. Az altábornok megmondja, hogy ez nem reális cél, de megpróbálja. Utasítást ad az ezredesnek (Kirk Douglas), aki megmondja, hogy ez nem reális cél, de megpróbálja. A dombot nem sikerül elfoglalni, az altábornok meg akarja tizedelni a legénységet. Az ezredes felajánlja, hogy tegyék őt felelőssé és végezzék ki. Végül az ezred három századából választanak egy-egy embert, őket állítják hadbíróság elé gyávaság és parancsmegtagadás miatt.

A nyomasztó film tűpontosan mutatja be a katonai gondolkodás irracionális voltát, a háború értelmetlenségét.

Csupa férfi a szereplője, és hogy lássuk, mennyire az övék ez az elmebeteg katonásdi, a film legvégén megjelenik egy nő, aki a normális élet pártján van. Ezzel a gyönyörű színésznővel alapított családot Stanley Kubrick, aki abba is hagyta a színészetet, és férjének asszisztense, alkotótársa lett annak haláláig.

Lassan, de biztosan araszolt előre Kubrick, hogy első vonalbeli rendező legyen belőle, amikor váratlan fordulat történt. A lázadó rabszolgák vezéréről szóló hollywoodi szuperprodukció, a Spartacus rendezőjét forgatás közben kirúgták. A címszereplő Kirk Douglas beajánlotta két producertársánál Stanley Kubrickot, akivel nagyon jó tapasztalatai voltak A dicsőség ösvényei forgatásakor.

A fiatal rendező nem ijedt meg a feladattól, sőt konfliktusokat is vállalt.

Próbált belenyúlni a forgatókönyvbe annak ellenére, hogy ilyen léptékű produkcióknál nem lehet improvizálni, azt a forgatókönyvet kell követni, amit a stúdió elfogadott. Stanley Kubrick tizenhárom éves kora óta gyakorolta a képalkotást, dokumentumfilmjeinek, első két játékfilmjének saját maga volt az operatőre is. Russell Metty operatőr fellázadt, hogy nem elég, hogy idehozták ezt a fiatal senkit, de centire megmondja, hogy mi hogyan legyen, ő teljesen felesleges lett, mert valójában nem ő az operatőr. A sors iróniája, hogy Russell Metty kiváló operatőr volt, nagyszerű filmekben dolgozott, de Oscar-díjat csak egyszer kapott életében: a Spartacus-ért.

A sztárokkal forgatott, látványos film nagy siker lett, ez megnyitott minden ajtót Stanley Kubrick előtt. Ő viszont nem tudta elképzelni a munkáját a hollywoodi stúdiórendszer keretei között, ahol sok dologban meg van kötve a rendező keze. Ez persze érthető is, ahol a filmgyártás kőkemény kapitalista vállalkozás, ott az hozza meg a végső döntéseket, aki a tőkéjét kockáztatja. Kubrick előtt világos lett, hogy nemcsak sikeres rendezőnek, hanem sikeres producernek is kell lennie, és ezt sikerült is megvalósítania. Megszerzett vagyonát nem fektette másba, és nem lett mások filmjeinek sem a producere, mint olyan sokan a filmes világban.

Kizárólag arra koncentrált, hogy anyagi függetlensége művészi függetlenséget biztosítson számára.

Egy-egy filmrendezőnek még az sem szokott sikerülni, hogy a filmezés három fő területén egyformán erős legyen. Stanley Kubricknak egészen kivételes képességei voltak a forgatókönyvírás, a színészvezetés és a képi világ létrehozása terén is. Ráadásul jó üzletember volt: filmjei nemcsak szakmai sikert arattak, de jövedelmezőek is voltak.

Lolita (James Mason) Forrás: AFP

Kubrick kinézte magának Vladimir Nabokov 1955-ös botránykönyvét, az egy pedofil kapcsolatról szóló Lolitá-t. Azért jutott eszébe Anglia, mert ott enyhébb volt a cenzúra, és úgy gondolta, hogy a film elkészítése is olcsóbb és hatékonyabb lehet. Számítása annyira bevált, hogy innentől egész életében Angliában élt.

Más rendezők Hollywoodba vágytak, Kubrick ezzel szemben eljött onnan.

A Lolitá-ban tompított a történeten valamelyest, hogy a címszereplő 16 éves lett. Egyébként mindegy is, hogy pontosan hány éves Lolita, az a lényeg, hogy egy femme fatale, egy nőstényördög. Nyílt erotika nincs a filmben, alig érintik meg egymást a szereplők. Éppen az elfojtás okoz feszültséget. Feszes tempójú pszichothriller az 1962-es film.

Stanley Kubrick és Peter Sellers a Dr. Strangelove forgatásán Forrás: AFP/Columbia Pictures

Stanley Kubrick következő témájának az atombombát választotta és a hidegháborút. Közvetlenül a kubai rakétaválság után vígjátékot csinált a nukleáris háborúról. Ez cseppet sem vesztett aktualitásából, mert a mai hatalmi politika is az elrettentésre épül, csak most már nem kétpólusú a világ, hanem sokkal bonyolultabb. De most is azért fegyverkeznek egyes országok, hogy ezzel pszichológiai nyomást gyakoroljanak a többiekre. Senki nem gondolja, hogy valaha is használni fogja a felhalmozott arzenált.

Kubrick 1964-es filmjében egy őrült tábornok elindítja az atomháborút, és az amerikai meg a szovjet vezetés összefogva próbálja megállítani, de nem megy könnyen. Súlyos a téma, de a vígjáték könnyed.

Ezt sugallja már a címe is: Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, sőt meg is lehet szeretni. Peter Sellers színészi bravúrként három különböző figurát játszik el a filmben, van olyan jelenet, ahol önmagával beszélget. Ő játssza a címszerepet is. Egyes német tudósokat egyáltalán nem vontak felelősségre azért, hogy atombombát építettek Hitlernek, hanem az USA-ban folytathatták a munkájukat. Dr. Strangelove az egyikük, aki már angol nevet vett fel, de nyelvbotlásként néha még Mein Führernek szólítja az amerikai elnököt.

Stanley Kubrick bebizonyította, hogy jó szimata van a témaválasztáshoz. Eddigre már jól bevált módszere lett, hogy erős irodalmi alapanyagot keres, de aztán alaposan átdolgozza. Elhatározta, hogy sci-fit fog rendezni. Rengeteget olvasott, de a műfajban nem talált olyan könyvet, ami elnyerte volna a tetszését. Arthur C. Clarke keltette fel legjobban az érdeklődését, aki komoly tudós volt, ismeretterjesztő műveket is írt, tulajdonképpen csak a hobbija volt a sci-fi irodalom. Kubrick azt ajánlotta neki, hogy közösen dolgozzanak ki egy témát, ő amúgy is többnyire társírókkal szokott nekiállni egy-egy forgatókönyvnek. Jól sikerült az együttműködés (a maximalista Kubrickot nem minden munkatársa tudta elviselni), a film bemutatója után néhány hónappal megjelent a regény is.

A 2001: Űrodüsszeia a műfaj klasszikusa lett.

Manapság a sci-fik akciófilmek, amik űrbéli kulisszák előtt játszódnak. De volt egy korszak, amikor mélyen filozofáló sci-fik születtek: az emberiség lehetséges jövőjét próbálták felvázolni, és az élet alapkérdéseire keresték a választ. Összetett film a 2001: Űrodüsszeia. Olyan, mintha több film lenne egyben: több témát is feldolgoz. Az idén ötvenéves alkotás látványvilága egyáltalán nem avult el: egyrészt Kubrick itt is képzőművészeti igényességgel teremtett látványvilágot, másrészt hosszas technikai fejlesztőmunkát folytatott, hogy minden nagyon valóságosnak hasson. Egyetlen Oscar-díját a 2001: Űrodüsszeia vizuális effektjeiért kapta. Kubrick már ötven éve felvetette a problémát, hogy a számítógépek fejlesztése hova vezethet, mik a veszélyei. A mesterséges intelligencia kérdése egész életében foglalkoztatta.

Stanley Kubrick életműve összesen tizenhárom filmből áll, nyíltan hirdette, hogy egy műfajjal csak egyszer foglalkozik, akkor akar benne maradandót alkotni. Sci-fire mégis sci-fi következett nála, de két nagyon különböző film: az űrutazásos után egy nagyon közeli jövőben játszódó, nagyon sötét történet. A film tárgyi világa csak a hatvanas-hetvenes évek dizájnjának túlpörgetett verziója. Sosem létezett, futurisztikus fantáziavilág, de tárcsázós telefon és magnókazetta van benne. A Mechanikus narancs Anthony Burgess 1962-es regénye alapján készült. Ebben az esetben is az történt, mint a Lolitá-nál. A feltűnést keltő, viszonylag friss irodalmi alapanyag feldolgozása biztosította a közönség érdeklődését a film iránt. Aztán a sikeres film még népszerűbbé tette a regényt. Olyan mértékű az erőszak a filmben, hogy ezt sokan előzetesen megjeleníthetetlennek tartották.

Kubrick valami olyan erős artisztikumot tudott belevinni az erőszak ábrázolásába, hogy a nézők közül sokan belefeledkeznek a szépségbe, ahelyett, hogy undorodnának.

Persze vannak, akiknél a Mechanikus narancs kicsapja a biztosítékot, de hát Kubrick mindig is szeretett provokálni. Magában a történetben is van egy csavar: az agresszorból áldozat válik, kiváltja az együttérzésünket, mivel már eleve is szimpatikus szörnyeteget sikerült megformálnia a kiváló Malcolm McDowellnek.

Malcolm McDowell a Mechanikus narancsban Forrás: AFP

Kubrickból ekkorra már élő legenda lett. Angliában megvásárolt egy félreeső helyen lévő birtokot, ő onnan nem ment sehova, és megválogatta, hogy kit hív meg. Párhuzamosan dolgozott számos ötlete fejlesztésén, és várta, melyikkel kapcsolatban állnak úgy a csillagok, hogy belevághat a megvalósításba. Lehetséges partnereinek egyértelművé tette, hogy teljhatalmat akar minden filmjével kapcsolatban, nem hajlandó kompromisszumokat kötni. Mindig is műfaji filmben gondolkozott, de az adott műfajt művészi szintre kívánta emelni.

További tervei megvalósításához szükséges volt számára, hogy a filmjei jól jövedelmezőek legyenek, de ez nem akadályozta meg abban, hogy igazi szerzői filmesként viselkedjen:

az adott film minden elemét ő határozta meg, egységes műalkotást hozott létre. Nyilván könnyebben terjedtek azok a pletykák, hogy diktátorként viselkedik a forgatásokon, mint az az információ, hogy egészen másmilyen arcát mutatja az előkészítő fázisban. Hosszan készült minden filmre, szívesen meghallgatta és fel is használta munkatársai ötleteit. Viszont a forgatásra már készen volt a fejében, hogy mit akar: ilyenkor valóban nem volt nyitott a vitákra.

Kattintás után olvasson Stanley Kubrick további pályájáról!