Kubrick egy 1980-as, a Ragyogás-ról szóló dokumentumfilmben beszélt leghíresebb munkája megfejtéséről, az interjú viszont sosem került a közönség elé, egészen mostanáig. A rendezőzseni így kezdte:
A premier óta igyekeztem elkerülni, hogy szóban értelmezzem a filmet. Kimondva hülyén hangzanak olyan ötletek, amiket dramatizálva átérez a néző.
Végül azért csak elárulta, miről szól a film zárlata:
A végén a főhős istenszerű lényekkel találkozik, akik alaktalanok, nyers energiából és intelligenciából állnak.
A szoba, amibe az asztronauta kerül,
olyan, mint egy állatkert embereknek, ahol ezek a lények tanulmányozzák a főhőst. A szoba azért olyan, amilyen, mert ilyen divatjamúlt az elképzelése az isteneknek arról, milyen lehet egy ember természetes környezete.
A főhős
leéli az egész életét ebben a szobában, és közben elveszíti az időérzékét.
Aztán amikor már eleget vizsgálták,
a főhőssel az történik, ami olyan sok kultúra mítoszvilágában. Átalakítják egyfajta félistenné, szuperemberré, és visszaküldik a Földre.