A film első látásra akár az Éjféli expressz remake-jének is tűnhet: a főhős ezúttal is pitiáner drogügyek miatt kerül egy nagyon kemény börtönbe idegen földön (most Thaiföldön), és kell túlélnie külföldiként a fegyház falai között. A film első fele annyira állatiasnak mutatja be a thai rabokat és pokolinak a helyi börtönöket, hogy valóságos csodának tűnik, hogy ez a film egyáltalán elkészülhetett. A hírek szerint ráadásul a filmet egy valódi, működő thai börtönben forgatták, elítélt amatőr szereplők részvételével.
Látunk e börtön falai között még csoportos homoszexuális nemi erőszakot is, de persze a film se nem rasszista, se nem homofób, például a második felében a főhős átkerül egy jobb börtönbe humánusabb elítéltek közé, és összeszűri a levet egy transznemű rabbal. Olcsó horrornak sem nevezhető a film, inkább sportdráma, ami a harcművészetek jellemépítő hatását mutatja be.
A történet messzemenőkig hiteles, ami nem is csoda, mivel Billy Moore memoárján alapul, akivel nagyrészt megtörtént az, amit a filmben látunk. A főhős egy fiatal angol bokszoló, aki Thaiföldön kerül börtönbe, ahol csak jobban rákap a drogokra. Miután eljut a mélypontra, megpróbál felállni a padlóról, és csatlakozik a börtön bunyósaihoz, akik megtanítják neki a thai bokszot, amiben hősünk annyira tehetségesnek bizonyul, hogy különféle kiváltságokat kap (áthelyezik egy elit börtönbe) és elindul egy bajnokságon.
A film nem csak börtöntörténetként, de harcművészeti akciómoziként is hiteles, tűpontosan mutatja be például, hogyan kell az ökölvívó főhősnek felvennie repertoárjába a rúgásokat, térdeléseket és könyökösöket, amik a Muay Thai fő műsorszámai. Az is szerencsés, hogy nem egy jóvágású hollywoodi sztárszínész kapta a szerepet, hanem a kevésbé ismert Joe Cole, aki láthatóan elég sokat gyakorolt a szerepre, legalábbis profi harművésznek néz ki a vásznon.
Jean-Stéphane Sauvaire rendezésére sem lehet panasz, nem csoda, hogy filmje Cannes-ban versenyzett. Az egészen biztos, hogy A kíméletlen minden idők legjobb börtönfilmjei közé sorolható, még ha nincs is olyan jó, mint az Éjféli expressz vagy A remény rabjai. Nemrég készült ugyan egy egészen ütős és ötletes, börtönben játszódó akciófilm Vince Vaughn főszereplésével (Brawl in Cell Block 99, idehaza Büntető ököl), de azt A kíméletlen felülmúlja hitelességben és kivitelezésben is. Jean-Stéphane Sauvaire rendezőre egészen biztosan érdemes lesz odafigyelni a jövőben, de addig is fut a magyar mozikban a nagy áttörése.