Egy falka deszkás lány lepipálja Jaden Smitht

Jaden Smith és Rachelle Vinberg a filmben

Nem a legambiciózusabb film a Skate Kitchen: a legjobb, ami elmondható a jelentőségéről, hogy ott van minden idők legjobb deszkás filmjei között, de nem túl erős a mezőny (Dogtown urai, Paranoid Park, Ken Park). Viszont mégis üdítő moziélmény ez a film, amiben egy rakás amatőr deszkás lány jobban játszik, mint a szereplőgárda egyetlen hivatásos színésze, Will Smith fia, Jaden.

A Skate Kitchen különlegessége, hogy már a cím is egy létező gördeszkás bandát jelöl, akik többtízezres Instagramos rajongótáborral rendelkeznek. A rendező, Crystal Moselle pedig egy dokumentumfilmmel debütált, a The Wolfpack (A farkasfalka) című, filmrajongókról szóló alkotása díjat nyert a Sundance-en, aminek azért van jelentősége, mert első nagyjátékfilmje szintén dokumentarista. Ha lehet hinni a rendezőnek, egy metrón keltették fel a figyelmét a Skate Kitchen tajgai, akik éppen tamponokról beszélgettek, meglehetősen nyíltan és harsányan.

Jelenetkép a filmből Forrás: Mozinet

Ez a párbeszéd újrajátszva a filmbe is belekerült, a Skate Kitchen pedig tökéletes példa arra, hogyan lehet amatőrökkel egyszerre szórakoztató, eredeti és hiteles filmet készíteni. Óriási eredmény Crystal Moselle rendező részéről, hogy a lánybanda tagjait szerepeltető jelenetek olyanok, mintha a való életet néznénk, pontosabban annak egy izgalmasabb szeletét. A színésznői természetesebbek a vásznon, mint Jaden Smith, akinek egyrészt szüleitől (Will és Jada Pinkett) is volt alkalma tanulni, másrészt máris terjedelmes filmográfiája van (A boldogság nyomában, A Föld után, A karake kölyök, A nap, amikor megállt a Föld).

Jaden Smith és Rachelle Vinberg a filmben Forrás: Mozinet

Persze azért a 20 éves, deszkázni a valóságban is tudó Smith sem rossz a filmben, de nincs olyan jó sem, mint a lánybanda tagjai. Will Smith fiának a karaktere már papíron sem lehetett túl erős, flegma és sztoikus figura, így aztán nem igazán segít elő egy átütő alakítást. A női szereplők közül ketten emelkednek ki, a főszerepet játszó Rachelle Vinberg és a banda szószólóját alakító Nina Moran. A dinamikájuk jól példázza, hogy azért nem dokumentumfilmet látunk, hanem fikciót amatőr színészekkel, azaz nem csak arról van szó, hogy Crystal Moselle rendező szerencsésen vett filmre eseményeket, hanem hogy kiválóan rendezte meg- és újra azokat.

Jelenetkép a filmből Forrás: Mozinet

A két lány a valóságban egyenrangú tagja a csapatnak, viszont Vinberg csendesebb, introvertáltabb, Moran pedig a totális ellentéte, fiús, nagyszájú, verekedős. Ezért aztán a rendező előbbit tette meg a főhősnek, utóbbit pedig inkább az ellenlábasának a bandán belül (mert azon kívül a főhősnek inkább az anyjával gyűlik meg a baja). Rachelle Vinberg karaktere kívülállóként kerül be a csapatba a filmben, így aztán könnyű azonosulni vele, az ő szűz szemein keresztül ismerjük meg a banda tagjait. A főhős részéről a felnőtté válásról szól a történet: előbb fellázad anyja ellen (aki eltiltaná a deszkázástól egy csúnya sérülés után), majd összebarátkozik a banda tagjaival, végül választania kell a testvériség és egy pasi (Jaden Smith) között.

A cselekmény dramaturgiailag jól van felépítve, tele van fordulatokkal, feszültséggel, és következetesen halad egy végső konfrontáció felé, viszont a film erősségei mégis azok a jelenetek, amelyekben a lánycsapat tagjai beszélgetnek - igencsak nyíltan - mindenféle intim témáról, amilyen például a női felnőtté válás. Nem a legambiciózusabb projekt filmet készíteni egy lányokból álló haveri kör életéről, de a Skate Kitchen emlékezetes és mélyreható jelenetei miatt mégis több, mint kellemes egyszeri moziélmény.