A Slender Man-film tényleg a legrosszabb rémálmod

Igazán rémálomszerű filmélmény a Slender Man - Az ismeretlen rém, de nem jó értelemben, nem úgy, ahogy egy horrortól várnánk. Abban hasonlítható egy rossz álomhoz, hogy logika nem sok van benne, igen kellemetlen élmény, sehová nem tart, és nem akar véget érni.

Slender Man története jó alapanyagnak tűnhetett egy rémfilmhez: egy horror műfajú photoshop pályázatra készítette Eric Knudsen ezt az arctalan, magas, vékony, hosszú karú rémalakot, aki tipikus mumusa a zsánernek. Az alkotás annyira látványosra sikerült, hogy megmozgatta a horrorfanok fantáziáját, akik egész mitológiát kerítettek köré különféle rajongói történetekkel és amatőr rövidfilmekkel. A dolog odáig fajult, hogy 2014-ben két tinilány késsel összeszurkálta egy társukat, szerintük azért, hogy feláldozzák Slender Mannek - az esetről az HBO készített dokumentumfilmet (Slenderman: Az internet réme életre kel).

Jelenetkép a Slenderman: Az internet réme életre kel című dokumentumfilmből Forrás: HBO

Hollywood persze opportunista módon azonnal lecsapott a témára, de nehéz hibáztatni őket, mert a Slender Man-jelenség egy teljesen organikus horrortörténet, amiből a valóságról szóló realista horrort éppúgy lehet készíteni, mintha színtiszta fikciót. Nem is az a baj, hogy Sylvain White rendező és alkotótársai az utóbbi mellett tették le a voksukat, mivel talán úgysem tudtak volna újat mondani a dokumentumfilm után, hanem az, hogy félvállról vették a munkát.

Jelenetkép a Slender Man - Az ismeretlen rém-ből Forrás: Intercom

Vannak persze jó pillanatai a filmnek: az operatőri munka és a hangvágás hibátlan, ideig-óráig erős atmoszférát teremt, pár horror-jelenet pedig igencsak borzongatóra sikerült. Még egy kísérleti filmbe illő, mozivásznon igen hatásos gyorsmontázs is helyt kapott benne (amikor a hősnők megnéznek egy Slender Man-klipet az interneten).

Viszont ez a film ékes bizonyítéka annak, hogy mindez mit sem ér, ha nincs mögötte izgalmas történet.

Megszokhattunk, hogy a horrorfilmek általában egy sokkoló flash forwarddal kezdődnek (gyakran egy gyilkosság), ami előrevetíti a későbbi borzalmakat és megalapozza a hangulatot, de ebben a filmben még ezt a ziccert is kihagyták az alkotók, a történet a négy hősnő bemutatásával kezdődik, akik unalmasabb karakterek nem is lehetnének, ráadásul igazi kontraszt sincs köztük, azt is nehéz fejben tartani, melyiküket hogy hívják, és persze nem is éri meg.

Jelenetkép a Slender Man - Az ismeretlen rém-ből Forrás: Intercom

Miután megnéznek egy videót és ezzel kvázi megidézik a Slender Mant, a természetfeletti monstrum egyesével csap le rájuk - ezt is láttuk már rengeteg horrorban. A legrosszabb az, hogy nincs mit várni a történet végén, a sztori nem tart sehová, és fél óra után úgy érezhetjük, hogy akár még több óráig is eltarthatna. A jó filmekben ezzel szemben gyakran van egy esemény, amit már előre várhat a néző (mondjuk a mindent eldöntő végső párbaj vagy mérkőzés), amihez olykor határidő-dramaturgia is párosul. Ez a film alig másfél órás, de a duplájának tűnik. És a végén persze - írnám, hogy spoiler, de nincs mit lelőni - nem igazán derül ki semmi Slender Manről.

Az alkotók alighanem úgy gondolták, addig kell ütni a vasat, amíg meleg, a Slender Man mint márkanév elviszi majd a hátán ezt a szerény büdzséjű filmet egy tisztességes bevételig, így aztán mintha kínosan ügyeltek volna arra, nehogy eredeti ötleteket lőjenek el benne. Szerencsére nincs szó félreértett filmről, a közönség és a kritikusok egyetértenek: a film e sorok írásakor 2.9 pontnál áll 10-ből az imdb.comon, a Rotten Tomatoes kritika-összesítő oldalon pedig 9%-ot ért el.