Tim Robbins: ősz, tekintélyes színész lett a vicces kölyökből

Mystic river 2003 Real Clint Eastwood Tim Robbins. COLLECTION CHRISTOPHEL © Village Roadshow Pictures / NPV Entertainment

Vannak töretlen pályák, Tim Robbins-nak nem kellett sokat küszködnie, kezdettől voltak, akik értékelték képességeit és feladatokkal látták el. Lassú, folyamatos fejlődés során bővítette az általa játszott típusok skáláját. Már fiatal korától sorra alakította az ügyefogyott, csetlő-botló figurákat. Aztán munkái között megjelentek a másokat manipuláló, negatív alakok is. Érett színészként egyes filmekben pedig finoman kidolgozott, összetett drámai alakításokat nyújtott. Színészként is szívesen vett részt olyan produkciókban, amelyek társadalmi problémákat feszegettek, amikor pedig forgatókönyvíró-rendezőként mutatkozott be, akkor is ilyen filmeket készített az október 16-án a 60-at betöltő Tim Robbins.

Fernando León de Aranoa spanyol rendező nemrég egy elég vérszegény filmmel állt elő Pablo Escobarról, de az ezt megelőző játékfilmje, az Egy tökéletes nap parádésra sikerült. 1995-ben játszódik a balkáni háborúban, ahol bevett szokás volt, hogy állati tetemeket dobtak a kutakba, hogy megfertőzzék az ivóvizet. Egy nemzetközi segélyszervezet tagjai végzik a munkát, amely során próbálják újra használhatóvá tenni a kutakat. Az egyik helyszínen egy egészen kövér férfi holttestét igyekeznek kiemelni, amikor elszakad a kötelük. Nem is szól másról a film, minthogy megpróbálnak új kötelet szerezni és visszajutni a kúthoz, miközben az emberi kegyetlenség egészen hihetetlen mértékével szembesülnek, és groteszk helyzetekbe kerülnek.

Tim Robbins, Benicio del Toro (Egy tökéletes nap, 2015) Forrás: AFP/Collection Christophel

Két beérett színész kivételes alakítást nyújt a filmben: Benicio del Toro és Tim Robbins is remekelnek. Két fegyvertelen férfi a háború közepén, azért vannak itt, hogy segítsenek, de

hogy el tudják viselni a felfoghatatlan borzalmakat, meg kellett már kérgesednie a lelküknek, fanyar humorral fogadják a bizarr fordulatokat.

Tim Robbins vígjátékokban hívta fel magára a figyelmet és nagy utat járt be odáig színészileg, hogy ilyen kevés gesztussal dolgozva is emlékezetes figurát tudjon megformálni, mint az Egy tökéletes nap-ban.

A kölyökképű komédiás

Tim Robbins művészcsaládban született, apja zenész, anyja színésznő volt. New York bohémnegyedében, a Greenwich Village-ben laktak, élénk társadalmi életet éltek. Tim Robbins már a diákszínjátszókörben is kitűnt, előbb New Yorkban, majd Los Angeles-ben tanult színészetet. Részt vett egy színtársulat alapításában, amely a mai napig létezik, éppen mostanában játsszák Tim Robbins egyik rendezését a Broadway-n. Számos tévésorozatban kapott egyepizódos szerepeket és felbukkant a Top Gun-ban vagy a Fotós szerelem című filmben, aminek a főszereplője az igézően szép, 22 éves Demi Moore, aki sokkal természetesebben játszik, mint élete későbbi szakaszaiban. Tim Robbins 1988-ban kapta első főszerepeit, a Taplófejek-ben John Cusack a partnere, vele együtt játszottak a Tuti dolog-ban és a Pop, csajok, satöbbi-ben is.

Susan Sarandon, Tim Robbins, Kevin Costner (Baseball bikák, 1988) Forrás: AFP

A Baseball bikák sportvígjáték, Kevin Costner és Tim Robbins versengenek Susan Sarandon meghódításáért. A filmben Kevin Costner győzött, de a valóságban a forgatás végére Susan Sarandon és Tim Robbins lettek egy pár, hamarosan született is két fiuk. Sokáig ideális művészpárnak tűntek, New Yorkban éltek, Hollywoodba csak dolgozni jártak, és a filmiparhoz való viszonyukat szimbolizálta, hogy díjaikat a lakásuk fürdőszobájában tartották egy üvegpolcon.

A fürdőszoba dekorációjához mindketten egy-egy Oscar-szoborral járultak hozzá.

Aztán huszonegy év együttélés után Susan Sarandon a nála 12 évvel fiatalabb Tim Robbins-t elhagyta egy még fiatalabb férfiért, új párja és közte 31 év korkülönbség volt. A hírességek sétányára még egymás mellé került Susan Sarandon és Tim Robbins csillaga, ez már örökre így marad.

Erik, a viking (1989) Forrás: AFP/Collection Christophel

Igaz, hogy először komédiásként fogadta be Hollywood Tim Robbins-ot, de nem akárkikkel dolgozott. A Monty Python felbomlása után egykori tagjai még nagyon sok alkotással járultak hozzá az egyetemes emberi kultúrához. A három egész estés Monty Python-film kollektív alkotás volt, de a többiek elfogadták, hogy Terry Jones a forgatásokon rendezőként irányítson. Az Erik, a viking-et is ő írta és rendezte, sőt szerepel benne ő is meg John Cleese is, de a címszerepet Tim Robbins játssza.

Tim Robbins, Robin Williams (Cadillac Man, 1990) Forrás: AFP

A Cadillac Man sztorija szerint az egyik munkatársnő férje géppisztollyal érkezik egy autókereskedésbe, mert az a rögeszméje, hogy a felesége a munkahelyén fűvel-fával megcsalja, és túszejtési szituáció alakul ki. A mentálisan összeomló férjet játssza Tim Robbins, a komédia másik főszereplője pedig Robin Williams, ő egy igazi simlis, nagydumás autókereskedőt alakít, aki a képességeit mint önjelölt túsztárgyaló próbálja meg hasznosítani.

A Coen-testvérek is egy jól sikerült filmjük főszerepére választották ki Tim Robbins-t, A nagy ugrás 1958-ban játszódik.

Tőzsdei spekulációk miatt arra van szükség, hogy egy cég részvényei egy időre veszítsenek értékükből, ezért ideiglenesen egy látszólag erre alkalmatlan embert ültetnek az elnöki székbe (ez Tim Robbins), de keresztülhúzza a ravasz manipulátor alelnök (Paul Newman kiváló a szerepben) számításait, mert feltalálja a hulahop karikát, ami óriási sikert arat.

Tim Robbins, Paul Newman (A nagy ugrás, 1994) Forrás: AFP/Collection Christophel

Idővel a komolyabb szerepek is megtalálták, de ezzel párhuzamosan Tim Robbins továbbra is vígjátékokban jól használható színész maradt, aki a mai napig forgat akár szélsőségesen humoros filmeket, amelyekben már nem szeretetre méltó lúzer (például Nekem 8, I. Q. – A szerelem relatív), hanem eszement, eltorzult figura (Tenacious D., avagy kerek rockerek) vagy sunyi, alattomos férj, aki a bénázó, kezdő emberrablóktól nem is olyan nagyon akarja visszakapni a feleségét (Született bűnözők).

Robert Altman három év alatt háromszor forgatott Tim Robins-szal,

aki jól ráérzett a rendező filmjeinek könyörtelen, sötét humorára. A játékos (1992) elsőszámú főszereplője Tim Robbins, de feltűnik a Rövidre vágva és a Divatdiktátorok című filmekben is.

Nemcsak vicces tud lenni

1987-ben készült Az ötödik sarok című, erős atmoszférájú film, amelynek főszereplői fiatal koruk ellenére is igen meggyőző teljesítményt nyújtanak. A hatvanas években vagyunk, Bronxban, a hétköznapokat áthatja a rasszizmus és az erőszak. John Turturro a szerelmével üldözi Jodie Fostert, aki Tim Robbins-tól és Todd Gafftól kér segítséget, ahogy zaklatója egyre jobban megvadul. A Jákob lajtorjája (1990) kemény thriller, amelyben egy vietnámi veterán próbálja kinyomozni, miért gyötrik hallucinációk, de akiket ez ügyben megkeres, azok sorban gyilkosság áldozatai lesznek.

Jákob lajtorjája (1990) Forrás: AFP

Tim Robbins félelmetes, másokat erőszakosan manipuláló figurák megjelenítésében is sikeres volt, ilyen volt a sötét terveket szövő cégvezető a Bízd a hackerre című filmben vagy a Tűzveszély-ben a dél-afrikai apartheid rendszert kiszolgáló, kegyetlen rendőrezredes. Tim Robbins temérdek filmben bukkan fel kisebb szerepekben, mert egyrészt markáns jelenség, másrészt megbízhatóan teljesítő színész, amiben részt vesz, annak a produkciónak biztosan emeli a színvonalát.

Sarah Polley, Tim Robbins (A szavak titkos élete, 2005) Forrás: AFP/Collection Christophel

Van viszont egy film, amelyben ő van a középpontban, és igen nehéz színészi feladatot old meg sikeresen, mert egy olyan férfit játszik, akit baleset ért egy olajfúró tornyon, ezért ágyhoz van kötve és időlegesen megvakult. A szavak titkos élete (2005) című film nagy részében Tim Robbins fekszik és precízen eljátssza, hogy nem lát. Isabel Coixet leheletfinoman megkomponált alkotásában lassan bontakozik ki a szerelem a beteg és az őt az olajfúró toronyra ápolni érkező nő (Sarah Polley) között, nehezen nyílnak meg egymás felé. Maradandó élményt ad a két főszereplő színészi játéka.

Az Oscar-díj és az a bizonyos toplista

Clint Eastwoodnak nincsen színészi Oscar-díja, neki rendezői Oscarjai vannak, nem is egy. Clint Eastwood fontos rendezője lett a filmtörténetnek, aki magabiztosan tud egyensúlyozni siker és érték között még a 21. században is. Nem nyűg neki zsánerfilmeket csinálni, amik megállják a helyüket a moziforgalmazásban, de nem üres kliséket használ, hanem sűrű anyagból vannak a filmjei, olyan történeteket mesél el, amiket nem felejt el másnapra az ember.

Clint Eastwoodnak egyszerűen jó ízlése van és irigylésre méltó arányérzéke. Ráadásul olyan jól választja ki az alkotótársait, hogy ez már sokkal több, mint szerencse, ez képesség.

2003-ban talált egy jó regényt Dennis Lehane-tól, akit ezzel be is vitt Hollywood világába, azóta filmipari szakmunkás lett belőle. Megbízott egy tapasztalt, Oscar-díjas forgatókönyvírót Brian Helgeland személyében. A „tökéletes” jelzővel illethető szereposztást állított össze, de egészen a legkisebb mellékszerepig alkati telitalálat mindenki. Nem beszélve arról, hogy gyerek- és tinédzserkorú figurák is vannak a történetben, itt is elsőrangú a casting és Clint Eastwood mindenkiből kihozta a maximumot. A Titokzatos folyó egyébként egy krimi: van egy áldozat, keressük a gyilkost. De sokkal-sokkal több annál, az ógörög tragédiák színvonalán teszi fel a kérdést: a vak sorsnak van kiszolgáltatva az ember vagy maga irányítja az életét?

Titokzatos folyó (2003) Forrás: AFP/Collection Christophel

A történetben a viszonyok szociológiailag és pszichológiailag tűpontosan ki vannak dolgozva.

Ez a szakértelem: hogy valaki ennyire ura az anyagnak.

Három gyerekkori barát egy bűnügyben különféle módon érintett. Kevin Bacon szerepének terjedelme kisebb (ő is kiváló), viszont nehéz lenne megmondani, hogy Sean Penn vagy Tim Robbins inkább a főszereplő. Mindenesetre az Oscar-díjakból a főszerepért járót kapta Sean Penn és Tim Robbins a mellékszerepért járót. Nem valószínű, hogy konfliktus lett volna ebből közöttük, hiszen köztudott, hogy személyes jóbarátok. Ezen kívül a Titokzatos folyó kapott még négy Oscar-jelölést: legjobb film, rendező, forgatókönyvíró, női mellékszereplő. Megrázó film, nehezen szabadul a hatása alól az ember.

Tim Robbins és Sean Penn a Titokzatos folyóban nyújtott alakításaikért kapott Oscar-díjakkal Forrás: AFP/Robyn Beck

A legtartalmasabb filmes adatbázis lehetőséget ad a felhasználóinak arra, hogy 1-től 10-ig pontozzák is a filmeket és erről van egy naprakész 250-es lista, amivel kapcsolatban sokat szoktak vitatkozni. Ebben a közvélemény-kutatásban semmi reprezentatív nincsen, ugyan miért venné komolyan bárki? Ne is vegyük. De ha megnézzük a sorrendtől eltekintve magát a 250 filmet egy tömbben, akkor nem találunk gyenge filmet, hanem mindenféle korszakból, műfajból, stílusból azok a filmek vannak a listában, amikben van valami ahhoz, hogy bizonyos emberek körében kultuszfilmek legyenek. Ez messze nem szakmai lista.

Sokkal inkább annak a listája, hogy milyen filmek vannak nagy hatással a nézőkre, melyekhez kötődnek érzelmileg. Szóval az imdb.com top250-es listáját hosszú évek óta A remény rabjai (1994) vezeti, aminek a két főszereplője Tim Robbins és Morgan Freeman.

Egyesek hajlamosak gyorsan ki is jelenteni, hogy akkor ez a világ legjobb filmje. Mások viszont fel vannak háborodva, hogy ez magas szakmai színvonalú alkotás ugyan (hét Oscar-jelölés, viszont díj egy se), de egyáltalán nem mérföldkő a filmtörténetben semmilyen szempontból. Szintén Stephen King írása alapján készítette, szintén Frank Darabont a másik börtönfilmet, a Halálsoron-t. Ezt sokan jobban sikerült alkotásnak tartják, mégis csak 30. jelenleg, A remény rabjai meg stabil listavezető. Ez nyilván öngerjesztő folyamat, sokak érdeklődését felkelti, hogy vajon miért ez az első a toplistán, és miután megnézik, látnak egy jó filmet és nyomnak rá egy tízest vagy egy kilencest. Hogy a Keresztapa-trilógia első két darabja dobogós még, azon senki sem csodálkozik, csak a lista miatt nem fogja megnézni, friss lelkesedésében nem fog szavazni.

Tim Robbins, Morgan Freeman (A remény rabjai, 1994) Forrás: AFP

A 250-es rangsorban elfoglalt helyek teljesen véletlenszerűek és változnak is, tényleg nem érdemes elméleteket gyártani erről.

Viszont az tény, hogy világszerte össze-vissza kattintgatnak az emberek, sok film kijöhetne listavezetőnek, de pont az a film a legelső, amelyben 2 óra 22 percen keresztül szurkolunk az ártatlanul börtönbe került Tim Robbins-nak, hogy oldódjon meg a sorsa.

A remény rabjai-ban kihasználja Tim Robbins azt az adottságát, amely alkalmassá tette rá, hogy vígjátékok hosszú sorában játssza el a szeretetre méltó lúzert, viszont a figura konok kitartásában, a börtönviszonyokhoz való alkalmazkodásában, sőt azokon való felülemelkedésében megjelenik a drámai színész eszköztára. Már valahol ott van a 2015-ös Egy tökéletes nap-ból az az ősz ember, aki már semmin sem lepődik meg a balkáni háborúban.

Forgatókönyvíró és rendező

Tim Robbins amellett, hogy vérbeli komédiás mindig is a közélet iránt érdeklődő ember volt, aki rendszeresen szerepelt társadalmi problémákkal foglalkozó filmekben, például: rasszizmus (Dzsungelláz), függőség (Vágyak szerelmesei), a média által sugalmazott hamis világkép (Üdv a világomban!). Amikor filmrendezésre adta a fejét, akkor is olyan történetekben gondolkodott, amelyek feltárják bizonyos jelenségek természetét, és ő maga írta meg a forgatókönyveket is.

Tim Robbins filmjei nem egy kezdő rendező bizonytalan próbálkozásai.

A Bob Roberts egy őrült tempójú film, egy szenátorválasztás kampányának hajrájában játszódik, tele tömegjelenetekkel. Az általános választójog gyenge pontja, hogy a szavazók inkább az érzelmeikre hallgatnak, a modern állam működése átláthatatlan számukra. A film pontosan megmutatja, hogy milyen hatékony gépezetet alakított ki a modern politika az érzelmek befolyásolására. Tim Robbins a címszereplő is, ő a tökéletes jelölt: szimpatikus, bizalomgerjesztő fiatalember, aki vívóbajnok, katonaiskolában végzett, de sikeres tőzsdeügyletei vagyont hoztak a számára, emellett még dalszerző-gitáros-énekes. Robog a kampánystáb keresztül-kasul Pennsylvania államon, és Bob Roberts már nem is kampánybeszédeket tart, hanem rockkoncerteket. Dalaiban, tévéreklámjaiban, plakátjain semmi konkrétum nincsen, csak csupa általánosság, mindent megígér. Bob Roberts olyan tökéletes, hogy az már szinte túlzás, közben a legfőbb támogatója egy gyanús ügyletekkel kapcsolatba hozott üzletember: Alan Rickman nagyszerű alakítása.

Bob Roberts (1992) Forrás: AFP

A Broadway 39. utca című film a harmincas évek New Yorkjában játszódik, színes mozaik a kor művészeti és politikai életéről. A rengeteg szereplő között sok jól csengő név is van. Felidéződik, hogy a hitleri Németországot nem mindenki ítélte el annak idején egyértelműen az Egyesült Államokban. Megjelenik a vibráló személyiségű polihisztor, Orson Welles alakja is, aki a fejébe veszi, hogy sztrájkoló munkásokról szóló musicalt fog bemutatni a Broadway-n. Ebben a filmjében már nem játszik Tim Robbins, ahogy a Ments meg, Uram! címűben sem.

Játszik viszont Susan Sarandon, aki négy jelölés után végül ezért a főszerepért kapta meg az Oscar-díjat. De a másik főszerepért Sean Pennt is Oscarra jelölték, ahogy Bruce Springsteent a filmhez írt betétdaláért és Tim Robbins-t a rendezésért. Mert bizony a Ments meg, Uram! nem egy színész próbálkozása a rendezéssel, hanem elsőrangú munka.

Meg kell még említeni Roger Deakins, a kiváló operatőr, temérdek híres film társalkotójának a nevét is, mert teljesen egyedi a képi világ, sok kifinomult megoldással: a tükröződések felhasználása, a szinte észrevétlenül lassú kameramozgások, mindenféle ravasz beállítás. Az alapvetően lassú tempójú filmet zaklatottá teszik a felvillanó emlékképek, grammra kimérve láthatunk egyre többet és többet bizonyos eseményekből. A kiinduló alapanyag egy apáca, Helen Prejean könyve volt, de megint csak dicsérni kell Tim Robbins forgatókönyvírói képességeit. Más filmek elején fel szokott tűnni a felirat: megtörtént események alapján. Ezzel mintegy ráütik a hitelesség pecsétjét az adott filmre. Na, nem mintha valós történet alapján nem lehetne pocsék filmet csinálni. Tim Robbins sokkal bonyolultabb és intelligensebb használati utasítást mellékel a filmhez: jelzi, hogy valós és fiktív elemek keverednek benne, és ugyan a főszereplő nevét megtartották, de senki ne vonjon le következtetéseket a filmből a Helen Prejean nevű létező apáca személyiségére és életének eseményeire nézve. Szóval tökmindegy, hogy pontosan mi történt és mi nem, Tim Robbins finoman jelzi: ez az én alkotásom.

Forrás: AFP

A Ments meg, Uram! a halálbüntetésről szól és a lefordíthatatlan angol cím helyett nem sikerült valami normális magyar címet találni. Itt nincs semmi érzelmes picsogás, ez a halálraítélt se nem ártatlan, se nem szimpatikus. Hosszú éveket szoktak eltölteni a halálsoron, mindenféle kegyelemben reménykedve. Azonban most a kormányzó a kemény kéz politikájával növelni akarja a népszerűségét, meggyorsítja a halálos ítéletek végrehajtását. A nyolcvanas években vagyunk Louisiana államban, a halálsoron főleg fekete bőrű elítéltek vannak. A kormányzó nem akar etnikai feszültséget, ezért hirtelen rákerül a sor Matthew Poncelet-re és megtudja, hogy egy hét múlva méreginjekcióval kivégzik. Addig joga van vallási vigaszra, viszont nem bízik a börtönlelkészben és egy apácát kér, aki minden nap meglátogatja és az utolsó napját vele tölti, valamint a kivégzésen is jelen van.

Sean Penn, Susan Sarandon (Ments meg, Uram!, 1995) Forrás: AFP/Collection Christophel

Helen Prejean nővér rendje már húsz éve nem visel egyenruhát, ő is csinos kosztümökben jár és gyorshajtásért megállítja a rendőr. A nyomornegyed iskolájában tanító apácát sokkolja a börtön világa, de vállalja a feladatot. Egy halálbüntetés ellenes aktivista csoport egy idős, tapasztalt ügyvéd segítségével mindent megpróbál, hogy elhalasszák a kivégzést. Az apáca és az elítélt kapcsolata nem indul jól, Matthew Poncelet elhatározza, hogy csak azért sem fog megtörni, Helen nővér meg nem tud mit kezdeni a helyzettel. Aztán ahogy fogy az idő, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A film alaposan körüljárja a halálbüntetés kérdését, sok mellékszereplőt ismerünk meg, súlyos érvek és ellenérvek hangzanak el. Tim Robbins nyilván sokkol azzal, ahogy bemutatja az egy ember életének elvételéhez kapcsolódó, aprólékosan szabályozott protokollt, de szó sincsen sima halálbüntetés ellenes propagandáról.

Ez Susan Sarandon és Sean Penn filmje. Az apáca elmeséli, hogy miért lett apáca. A bűnöző elmeséli, hogy miért lett bűnöző.

A halál torkában látjuk megtörni a kemény vagányt. Az apáca zokogva imádkozik a börtön vécéjében, hogy legyen ereje végigcsinálni. A forgatás idején, 1995-ben Susan Sarandon, Tim Robbins és Sean Penn nagyon közel álltak egymáshoz. Az egymásra hangolódás, a másik iránti feltétlen bizalom egészen kivételes színészi pillanatokat hozott létre. A 2000-es évek óta Tim Robbins már csak színházi előadásokat és tévés produkciókat rendez, pedig filmrendezőként is letette a névjegyét, kár lenne életművének ezt a vonalát félbehagynia.