Ruben Brandt – A gyűjtő: A művészet menő!

A hazai animációs filmgyártás nagy múltra tekint vissza, egész estés rajzfilmeket illetően pedig az 1980-as évek valódi aranykor volt gondoljunk csak a Vuk-ra, a Fehérlófiá-ra vagy a kultikus Macskafogó-ra. Az új évezredben már jóval kevesebb minőségi alkotás látott napvilágot, hogy aztán idén Milorad Krstic műve bombaként robbanjon. A Ruben Brandt ugyanis nagyot szól.

A címszereplő sikeres pszichológus, aki a művészet erejével gyógyít. Újabban azonban rémálmok gyötrik, amikben híres festmények szereplői kísértik. Ruben néhány páciensével együtt csapatot alkot, hogy ellopják a neves alkotásokat, így véget vetve a rémálmoknak. Ehhez azonban a maffiának, a rendőrségnek és egy eltökélt magánnyomozónak is lesz néhány szava.

Nagyon hamar ki fog derülni, hogy valaki vevő-e Krstic stílusára vagy sem. Már az első percekben annyiféle ingert zúdít ránk, hogy azt sem tudjuk hol áll a fejünk.

A Ruben Brandt tele képzőművészeti utalással Forrás: Mozinet

Alapjáraton az animáció külleme sokakat elriaszthat, s valóban elsőre furcsának hathat a külcsín, kár lenne elvitatni, hogy pazarul illik a film metódusába. A direktor nagyon odafigyelt a részletekre és egy művészeti paradicsomot alkotott, ami egyaránt tiszteleg a festészet, a zene és a filmek előtt. Az egyik pillanatban Britney Spearst halljuk átdolgozva, a másikban a Kis kece lányom szól, de visszaköszönnek a Ponyvaregény, A Keresztapa vagy a Párbaj képsorai is.

Annyi meg annyi utalás van elrejtve a cselekményben (már a főhős neve is: Rubens és Rembrandt keresztezése), hogy már csak ezért érdemes minden valamirevaló művészetre fogékony embernek belemerülni Ruben kaotikus világába.

Ez a fajta sokszínűség a komplett cselekményt körbelengi. A másfél órás mű kezdetben egy szürrealista látlelet, majd átvált könnyedebb heist filmbe, hogy az utolsó harmadra komor neo-noirrá váljon. Ezt öleli fel egy egzisztencialista dráma köntös, melyben Krstic nem fél összemosni az álmot a valósággal. Hihetetlenül tömény élmény, de ez ne ijesszen el senkit. Élvezettel dolgoztatjuk az érzékszerveinket ebben a furcsa kalandban, amihez foghatót régóta nem láthattunk.

A direktor profizmusa és művészetek iránti alázata (és tehetsége) tagadhatatlan, de egy-egy klasszikus filmes eszközt használhatott volna ügyesebben is. A tempó helyenként kissé kapkodó, a karaktereket árnyaltabbá tehette volna, kapcsolatukat személyesebbé. A történet az utolsó harmadban érik össze koherens egésszé, a végső csavar mégis kissé túlzó és indokolatlan, noha kétségtelenül meglepő és hatásos. Ezek a hibák nem vészesen degradálóak, ahhoz túlságosan is magába szippant ez a pörgős audiovizuális agyrúgás.

Ruben Brandt: művészet és akció Forrás: Mozinet

A korhatárt tekintve a 12-es karika kicsit megtévesztő, Krstic műve helyenként nagyon sötét, sőt horrorokat megszégyenítően ijesztő pillanatai is akadnak, így gyerekeknek nem kifejezetten ajánlott. Ezt leszámítva minden művészetre kicsit is fogékony embernek kötelező látnivaló. Elképesztően ingergazdag, változatos és rengeteg felfedeznivaló van benne. A Ruben Brandt az év egyik legkülönlegesebb filmélménye, ami magyarként külön büszkeséggel tölthet el minket. A 80-as évek klasszikus rajzfilmjei után pedig újfent készült egy olyan darab, ami idővel kultstátuszba fog emelkedni. Teljesen megérdemelten.

Péter Zsombor