Sára Sándor: Feldobott kő

Feldobott kő (Todor Todorov, Balázsovits Lajos és Nagyezsda Kazassian)

Az operatőrként (Sodrásban, Tízezer nap, Apa, Szindbád) és rendezőként (Feldobott kő, 80 huszár, Krónika) is filmtörténeti klasszikusokat jegyző (egyebek mellett Balázs Béla-, Kossuth- és Kossuth-nagydíjas) Sára Sándor 85 éves lett. Első játékfilmjét 50 évvel ezelőtt rendezte. Az erősen önéletrajzi ihletésű Feldobott kő premierje eredetileg az 1968-as cannes-i filmfesztiválon lett volna, de a mustra félbeszakadt a párizsi diáklázadások miatt, így csak egy évvel később mutatták be. A Feldobott kő egyszerre személyes alkotás és történelmi kordokumentum, nemcsak egy generáció, de az ember filmje is.

Mindössze nyolcvannégy perc, s benne egy egész nemzedék története. S annál is több.

Számon kérik tőled a történelmet. Kérd számon a történelemtől az embert! És kérd számon magadtól is

– hangzik el a Feldobott kő felvezető narrációjában. Kemény feladat ez az oda-vissza számonkérés, de a filmjét rendezőként, társ-forgatókönyvíróként (Csoóri Sándor és Kósa Ferenc segítették) és operatőrként is jegyző Sára nagyon is személyes opusában megkísérelte, hogy emléket állítson azoknak, akiket szem elől tévesztett a történelem. A paraszti Magyarországnak.

Feldobott kő (Todor Todorov, Balázsovits Lajos és Nagyezsda Kazassian) Forrás: Filmarchívum

A cselekmény 1949-ben játszódik ugyan, de rímel elkészültének idejére, a „kádári konszolidáció" időszakára is. Sőt. Sára összecsengeti a Horthy-korszakot és a Rákosi-diktatúrát, legalábbis ami a vidék sorsát illeti: a főszereplő Pásztor Balázs (Balázsovits Lajos) és görög kommunista barátja, Iliasz (Todor Todorov) a tanyaközpont ötletétől berzenkedő embereknek Bán Frigyes Talpalatnyi föld (1948) című filmjét vetítik le. A tanyasiak nézik, ahogy az 1930-ban játszódó paraszti drámában a csendőrök elhurcolják a házához ragaszkodó Juhos Andrást. Aztán a vetítés utáni éjszakán a kommunista karhatalom viszi el a földjükhöz ragaszkodó férfiakat, az asszonyok haragjukban földdel dobálják meg a „hittérítőket", az asszonyokat lovas rendőrök büntetik meg.

Ez a logikai ív hasonló Kósa Ferenc Tízezer nap című, 1965-ös, elkészülte után két évre betiltott (1967-ben Cannes-ban rendezői díjjal kitüntetett) drámájához. Nem véletlenül persze: a magyar parasztság sorsának tízezer napját (vagyis majdnem harminc évét) a harmincas évektől a hatvanas évtized kollektivizálásáig elmesélő filmet Sára fényképezte, Kósa pedig a Feldobott kő egyik forgatókönyvírója volt (s mindkettőnél íróként dolgozott Csoóri Sándor). Hatottak egymásra.

Sára Sándor filmje ugyanakkor személyesebb. Hamisítatlan "így jöttem" alkotás, amelyben Pásztor Balázs a szerző alteregója. Balázst hasonló okokból nem veszik fel a Filmművészeti Főiskolára, amiért Sárát sem: internálják az apját. Sára Sándor apját azért vitték el, mert falusi jegyző volt, Pásztor Balázsét azért, mert vasutasként (nemes szándékból) 2 percre megállít egy vonatot. Sára Sándor mindkét nagyapja vasutas volt. Pásztor Balázs földmérőként helyezkedik el, ahogy Sára is földmérőként dolgozott érettségi után, és munkája során valóban megismerkedett egy görög partizánnal, személyes tapasztalatokat gyűjtött a tanyavilágról és a cigánytelepekről (1962-es kiváló rövidfilmje, a Cigányok már rendkívüli érzékenységű rendezése volt).

Feldobott kő (Balázsovits Lajos) Forrás: filmarchívum

S persze a slusszpoén: a film végén, már rendezőként, Pásztor Balázs forgatni kezd, korábbi tapasztalataiból.

A film címe az, hogy Feldobott kő.

Sára filmje tehát személyes vallomás, beszámoló az emberi léptékű világ, a hagyományokra épülő, földhöz ragaszkodó paraszti Magyarország sorvadásáról, és felnövéstörténete a téves eszmékből kiábránduló, politikailag hazug korszakban emberségét megőrizni igyekvő generációnak.

Sára Sándor egész rendezői életművében (de kiváltképp a 80 huszár, a Tüske a köröm alatt, a Krónika esetében) hű maradt a maga számára is mintegy mottóként kimondott szavakhoz: "kérd számon a történelmen az embert". Filmjeivel pedig arra késztette nézőit, hogy kérjék számon ők is: magukon.