Mint a gála házigazdájának kiszemelt Kevin Hart esetében, Peter Farrelly rendezőnek is múltbeli tréfáit hánytorgatták fel. Cameron Diaz azt mondta róla a Keresd a nőt! című 1998-as rendezésének bemutatója idején:
Amikor egy rendezővel először találkozol, és rögtön megmutatja a péniszét, akkor el kell ismerned a kreatív géniuszát.
Peter Farrelly testvérével, Bobbyval közösen rendezett olyan harsány vígjátékokat, mint a Dumb és Dumber és az Én és én meg az Irén. Diaz hozzáfűzte:
Bobby kicsit szégyellősebb. Ő nem veszi elő annyiszor a péniszét, ő a hátsóját szokta mutogatni.
Maga Farrelly 1998-ban azt mondta, legalább 500 alkalommal sokkolta a stábot és a színészeit a pénisze mutogatásával. Most ezt nyilatkozta:
Így történt. Idióta voltam. Azt hittem, vicces, de ma már lesül a bőr a képemről. Nagyon sajnálom.
Szintén régi megnyilvánulását vették elő a film forgatókönyvírójának, Nick Vallelongának, aki 2015-ben Donald Trump tweetjére válaszolva írta, hogy ő is látott ünneplő muszlimokat a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után. Vallelongát, aki apja történetét írta meg A zöld könyv alkalmával, rögtön muszlimellenesnek bélyegezték Hollywoodban. Azóta törölte a Twitter-fiókját.
A rendező és az író mellett a két főszereplőnek is bocsánatot kellett kérnie.
Viggo Mortensen novemberben egy közönségtalálkozón azzal okozott botrányt, hogy miközben azt ecsetelte, napjainkban egyre kevésbé jelenik meg a verbális rasszizmus, azt találta mondani: "manapság már nem mondjuk azt, hogy nigger". Ezzel sokak szerint Mortensen Oscar-esélyei is elpárologtak, voltak akik egyenesen rasszistának bélyegezték a színészt, aki nem győzött bocsánatot kérni ártatlannak szánt példamondatáért.
Mahershala Alit pedig a filmbeli karaktere, Don Shirley családja találta meg azzal, hogy a film meghamisítja a 2013-ban meghalt művész életét, ami nem egészen úgy zajlott, mint ahogy azt a filmben mutatják. Hasonló történelemhamisítással vádolták a Bohém rapszódiá-t is, pedig az ilyen apróbb változtatásoknak általában dramaturgiai okai vannak. És ahogy a Freddie Mercury életéről szóló filmet a kritikusok azzal vádolták - hamisan - hogy elhallgatják benne az énekes homoszexualitását, úgy A zöld könyv-et azért kritizálják, mert a fekete főhős egy fehér karakter segítségével tud csak boldogulni benne.