Bob Arctor (Keanu Reeves) – Kamera által homályosan
Richard Linklater egyedi stílusú Philip K. Dick-adaptációjában (2006) Reeves egy beépített rendőrt alakít, akinek egy veszélyes új drog után kell nyomoznia. Arctor karaktere olyannyira belemélyül a munkába, hogy szépen lassan ő maga is függővé válik. Egyre inkább úrrá lesz rajta a paranoia, és nem képes megkülönböztetni a valóságot a képzelettől. Az autentikus vizualitás miatt mi nézők is gyakran érezhetjük, hogy az elménk csúfos játékot űz velünk, de így még nagyobbat üt Linklater mozija. Arctor pedig a klasszikus mélyrepülést éli át, megfejelve egy fájdalmas csavarral.
Bob (Matt Dillon) – A gyógyszertári cowboy
Ahogy a cím is mutatja, ezúttal a gyógyszerek okozzák a függés tárgyát Gus Van Sant 1989-es filmjében. Bob egyszerű fiatal, aki patikákat rabol ki bandájával annak reményében, hogy csillapítani tudja „éhségét”. Teljesen zakkant srác, aki egyre több felelőtlenséget tesz, és rossz döntések sorozatát hozza. A lassú folyású film borzasztóan hatásos, nyers és hiteles, ahol egy tragédia szolgáltathatja a tanulságot, Van Sant azonban megmondás helyett hagy minket a levegőben lógva, Bobbal egyetemben. A zseniális zárásért pedig külön jár a taps, ahogy a Meztelen ebéd egykor ópiumfüggő írójának, William S. Burroughs cameózásáért is.
Anders (Anders Danielsen Lie) – Oslo, augusztus
Végtelenül fajsúlyos norvég alkotás Joachim Triertől, melyben a drogfüggés utóhatásait látjuk. A 2011-es filmben a főhős, Anders egy napját követjük, aki épp elhagyja a rehabilitációs intézetet, hogy újra belevágjon a nagybetűs életbe. A csavar az egészben, hogy a férfi nem egy züllött drogos, hanem egy művelt és jóravaló aranyifjú, aki egész egyszerűen összeroppant az élet súlya alatt. Látjuk, amint próbál visszailleszkedni a társadalomba, jól érzi magát és körvonalazódik az út a szebb jövő felé, de a múltja elől senki nem képes elmenekülni. A választás Anders kezében van, Trier pedig olyan velős drámával szemléltet, hogy a fal adja a másikat.
Tony Montana (Al Pacino) – A sebhelyesarcú
A filmtörténelem egyik legkultikusabb alakja Tony Montana, aki mára beépült a popkultúrába, szövegeit rendszeresen idézik, és bizonyos körökben példaképként tekintenek rá. Brian De Palma 1983-as klasszikusában a fiatal bevándorló gengszter szépen lassan küzdi fel magát az alvilág trónjára, erőszakos stílusával pedig minden riválisát eltakarítja az útból.
Aztán pont az okozza a vesztét, ami felemelte. A kokain. Kis mennyiségben a mennybe, nagy mennyiségben a pokolba taszít, Tony azonban nem hallgatta meg figyelmesen az intelmeket, és hagyta, hogy eluralkodjon rajta a szer. Végül az övé lett a világ, no de milyen áron!
A cikk a következő oldalon folytatódik!