Meghalt Bibi Andersson

Döntő lépésre szánta el magát Putyin

Vágólapra másolva!

A 83 éves korában meghalt svéd színésznő tucatnyi Bergman-filmben játszott. Leghíresebb közös filmjük a Persona (1966), amelyben Liv Ullmann mellett alakított óriásit, elnyerve a "svéd Oscart", a legjobb színésznőnek járó Guldbagge-díjat.

Origo

Vágólapra másolva!

Ingmar Bergman Persona A hetedik pecsét Liv Ullmann Bibi Andersson

A 2019. április 14.-én meghalt Bibi Andersson Stockholmban született (Berit Elisabeth Andersson néven) 1935. november 11.-én. Ingmar Bergman fedezte fel: először 1951-ben dolgoztak együtt egy tisztítószer-reklámfilmben. Első komolyabb filmszerepét mégsem Bergmantól, hanem Alf Sjöbergtől kapta, szintén 1951-ben (Júlia kisasszony). Aztán Bergman is rá osztott egy kisebb szerepet az Egy nyári éj mosolyá-ban (1954), majd jött A hetedik pecsét és A nap vége (1957), utóbbiban már főszerepben.

Bibi Andersson és Liv Ullmann a Persona c. filmben Forrás: AFP

Andersson összesen 13 Bergman-mozgóképben szerepelt, ezek közül kiemelkedik a Persona (1966), amelyért Andersson elnyerte a svéd filmakadémia színésznői díját. Kétségkívül nagyot alakított ebben a fekete-fehér, nyomasztó, a horror szintjén zsigerig hatoló lélektani drámában.

De nemcsak Bergman, a megbotránkoztatás svéd mestere, Vilgot Sjöman filmjeiben is emlékezeteset alakított: a Hálókocsi (1962) című filmért elnyerte a berlini filmfesztivál színésznői díját, de parádés volt a Nővérem, szerelmem-ben is (az 1966-os filmet hosszú ideig nem engedte bemutatni a magyar kommunista cenzúra). 1968-ban utóbbiért és a Personá-ért jelölték BAFTA-díjra.

A hatvanas évek közepétől amerikai filmekben is feltűnt, többek között dolgozott Ralph Nelsonnal (Párbaj Diablónál, 1966), John Hustonnal (The Kremlin Letter, 1970), George Schaeferrel (A nép ellensége, 1978) és Robert Altmannal (Kvintett, 1979) is.

Andersson az ötvenes évek közepén lett a Svéd Királyi Színház társulatának tagja, a filmezés mellett több mint 30 évig állt színpadon. A 90-es évektől kezdve már rendezőként dolgozott a neves stockholmi teátrumnak, de a filmszínészettől nem vonult vissza. Egészen 2009-ig aktív volt: ekkor stroke-ot kapott, és elvesztette beszédkészségét.