40 éves az Alien, amit már 14 évvel korábban elkészítettek

1979. május 25-én mutatták be az Alien – A nyolcadik utas: a Halál című filmet Ridley Scott rendezésében, amit máig a sci-fi-horror műfajkombináció egyik legnagyobb klasszikusaként jegyeznek. Pedig nem volt markánsan újszerű film, olyannyira nem, hogy filmtörténészek szerint Ridley Scott (és csapata) egy 14 évvel korábban bemutatott, filléres olasz sci-fi-horrorból, a Vámpírok bolygójá-ból merített ötletet. Ezt Scott sosem ismerte el, és nem kizárt, hogy valóban furcsa véletlenről van szó, de ettől még tény, hogy Mario Bava olasz rendező már 1965-ben elég sokat kitalált abból, amitől az Alien is működött.

Egy űrhajó rejtélyes rádiójelet fog be egy elhagyott bolygóról. Leszállnak, de meglehetősen ellenséges űrlényekre bukkannak. Menekülőre fogják, de az ufók a testükben jutnak fel az űrhajóra, és egyesével számolnak le velük. Ez nemcsak az Alien cselekménye, de a Vámpírok bolygója című film is erről szól. Mario Bava 1965-ös rendezésének a címe egyébként félrevezető: vámpírból egy szál sincs benne, és az olasz cím egészen más, mint az amerikai (Terror az űrben – egyébként könnyen lehet, hogy ez a cím ihlette az olasz horrorért rajongó Quentin Tarantino és Robert Rodriguez Grindhouse: Terrorbolygó-jának címét). A Vámpírok bolygója cím egyedül a műfajt találja el, ami sci-fi-horror, a két zsáner ötvözete.

Forrás: Vámpírok bolygója

A helyszín egy idegen bolygó, azaz a miliő alapján sci-fi a Vámpírok bolygója, de a horrorszörny nem vámpír, hanem valamiféle láthatatlan és rejtélyes faj, ami képes megszállni az élő testet és feléleszteni a holtakat. Mario Bava rendezőt A testrablók támadása című 1956-os hollywoodi sci-fi, illetve a zombihorrorok inspirálták (pl. I Walked with a Zombie, és a Fehér zombi Lugosi Bélával). Az olasz rendezőt a többi munkája alkalmával is elsősorban amerikai és brit horrorok ihlették meg: részben tisztelgésként szerepeltetett olyan horrorikonokat, mint a Hammer stúdió Drakulája, Christopher Lee (The Whip and the Body) és Frankenstein szörnye, azaz Boris Karloff (Black Sabbath – igen, ez a film ihlette Ozzy Osbourne emblematikus rockbandájának nevét).

Forrás: Vámpírok bolygója

Ridley Scott (vagy valamelyik alkotótársa) már csak azért is láthatta a Vámpírok bolygójá-t, mert a film amerikai-olasz-spanyol koprodukció, amit az AIP stúdió pénzelt, és az Egyesült Államokban is bemutatták. Sőt, Amerikában nagyot kaszált, míg Olaszországban megbukott. Az AIP, a szegénysori stúdió, ami Roger Corman horrorjait és B-filmjeit is gyártotta, már korábban is kasszát robbantott Bava olyan filmjeivel, mint a már említett Black Sabbath és a Mask of Satan, utóbbi ráadásul sztárrá tette Barbara Steele-t Amerikában is. (Ironikus módon az angol Steele egy olasz filmmel lett világsztár, és ennek köszönhetően szerepelhetett Fellini Nyolc és fél című klasszikusában is.) Mint az éra számos olasz zsánerfilmjében, a Vámpírok bolygójá-ban is szerepeltek amerikai színészek (a főszereplő: Barry Sullivan), és készült belőle angol nyelvű változat is az amerikai és brit piacra. Bava pedig talán még népszerűbb is volt Amerikában, mint Olaszországban: ugyan ő kövezte ki az utat olyan italohorror-rendezők előtt, mint Dario Argento vagy Lucio Fulci, Hollywoodban olyanok méltatták és ismerték el fontos ihletőjüknek, mint Martin Scorsese, Joe Dante és Tim Burton.

Forrás: Vámpírok bolygója

A legmarkánsabb különbség a Vámpírok bolygója és az Alien között, hogy előbbiben nincs látható szörny, utóbbiban pedig a xenomorph a fő attrakció. Mintha Ridley Scott csak egy szörnyet adott volna Mario Bava receptjéhez. Erre az a magyarázat, hogy Bava minimális büdzséből, papírmasé díszletekben dolgozott, Scottnak pedig már rendelkezésre állt Hollywood pénze és speciális effektusai. Bava szörnye nem más, mint a költségvetés hiánya, viszont a szűkös körülmények meglepően kreatív és hatásos megoldásokat eredményeztek. A Vámpírok bolygója pont attól félelmetes, hogy a szörny megfoghatatlan: bárkiben lakozhat, és embernek néz ki.

Bava filmje nemcsak az Alien-t inspirálhatta, de John Carpenter minimalista munkáit is (köztük A dolog-gal és A Mars szellemé-vel), vagy akár Brian De Palma A Mars-mentőakció-ját, illetve az Alien forgatókönyvírója, Dan O'Bannon által jegyzett Életerő című filmet. A Vámpírok bolygója ma már trashfilmnek néz ki, de megoldásai nem sokat veszítettek a hatásukból, sőt, a film meg is előzte a korát, elég a záró fordulatra gondolni, ami megelőlegezi még az 1968-as Az élőhalottak éjszakája demoralizáló pesszimizmusát is. Aki nem szeretné, ha lelőnénk a poént, ugorjon a következő bekezdésre: tehát a fináléban az idegenek által megszállt legénység a legközelebbi bolygót készült meghódítani, ami nem más, mint a Föld, amiből kiderül, hogy hőseink sosem voltak emberek, csak humanoidok egy másik bolygóról.

Habár Scott és O'Bannon sosem ismerték el, hogy megihlette őket Bava filmje, a két legjobb Bava-monográfia (Tim Lucas: Mario Bava: All the Colors of Dark; Luigi Cozzi: Mario Bava, Master of Horror) szerzői emellett érvelnek, 2016-ban, a cannes-i fesztiválon pedig a Bava-rajongó sztárrendező, Nicholas Winding Refn (Pusher-trilógia, Drive) azzal konferálta fel a Vámpírok bolygója felújított változatát, hogy aki megnézi a filmet, annak nem lehet kétsége afelől, hogy Scott és O'Bannon innen lopták az Alien-t.