10: Ének az esőben (1952)
Kihagyhatatlan klasszikus, Gene Kelly, Donald O' Connor és Debbie Reynolds feledhetetlen triójával. Szórakoztatóan mesél a hangosfilm forradalmáról, arról, hogy milyen kihívások elé állította Hollywood üdvöskéit a hang megjelenése a mozgóképben. Üzenete és hangulata olyan későbbi, díjakkal jutalmazott alkotásokban köszön vissza, mint A némafilmes (2011) vagy a Kaliforniai álom (2016), míg híres, millió alkalommal megidézett címadó dala Kubrick Mechanikus narancs-ában (1971) nyert új értelmet.
9: A sáska napja (1975)
Az Éjféli cowboy Oscar-díjas rendezőjének, a brit John Schlesinger felkavaró és nyomasztó látképe a harmincas évek Hollywoodjáról. A forgatókönyvet a korábbi feketelistás, az Éjféli cowboy-ért ugyancsak Oscart érdemlő Waldo Salt írta, Nathanael West azonos című regényéből. A sáska napja cinikus és sötét, tele érdes társadalomkritikával, romlott és bizarr figurákkal (egyetlen aprócska kultúrtörténeti adalék: a Donald Sutherland által életre keltett pipogya, szexuális elfojtásokkal terhelt könyvelőt Homer Simpsonnak hívják). A kellemetlen hollywoodi vízió brutális végkifejlete ma is gyomorszájba vágja a nézőt – A sáska napja ma is a legkegyetlenebb filmek egyike, amit Hollywoodról forgattak.
8: Ed Wood (1994)
Tim Burton egyik legjobb filmje, minden idők talán legrosszabb rendezőjéről. Johnny Depp fergeteges a címszerepben, de Martin Landau (Oscar-díjas) alakítása is pazar Lugosi Bélaként. Az Ed Wood bemutatja, hogy a szemétre ugyanúgy szükség van, ahogy a gyöngyszemekre, és nem feltétlenül kell tehetség ahhoz, hogy valaki halhatatlanná váljon. Egyszerre drámai és piszkosul szórakoztató darab.
7: A kaszkadőr (1980)
Richard Rush thrillerek izgalmával kecsegtető alkotása Paul Brodeur regényéből, amelynek rendezésére szóba került Arthur Penn és Francois Truffaut is. A végig feszültséggel teli A kaszkadőr elsősorban nem a legveszélyesebb filmgyári hivatást helyezi a középpontba, hanem azt az őrületet, ahogy egy megszállott és egocentrikus rendező (Peter O'Toole jutalomjátéka) a legveszélyesebb helyzetekbe is beleüldözi a véletlenül ölébe pottyant kalandort. Kegyetlen látlelet az alkotói őrületről, a zsenialitásról és a gyilkos manipulációról.
6: Hollywoodi lidércnyomás (1991)
A Coen testvérek cannes-i Arany Pálmával, rendezői (Joel Coen) és színészi díjjal (John Turturro) kitüntetett remekműve az alkotói válságról. A Barton Fink, azaz a Hollywoodi lidércnyomás nem könnyű film, többször kell látni ahhoz, hogy a nézőben lecsapódjon a lényeg.
A felkapott drámaíróra rábíznak egy egyszerű birkózós filmet, de ő csak szenved vele. Közben egyre több furcsaság történik körülötte, hogy a végére aztán megírja a harcát önmagával. Hollywood azonban egyre kevésbé szereti, ha az emberek gondolkodnak. Fantasztikus fricska, árnyalt szimbolika, Coenék egyik legérettebb munkája, ami feleleveníti azt a kort is, amikor az Álomgyár előszeretettel csábította el a felkapott szépírókat, hogy aztán kegyetlenül kifacsarja belőlük az utolsó csepp tehetséget is.
Cikkünk a következő oldalon folytatódik!