Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizstól körülbelül 10 km-re délre található Sceaux településen. Komolyabban az 50-es végén kezdett el filmezni, azonban világhírűvé a 60-as évek sikerei tették.
Első kisebb szerepét Az elrablás című 1949-es rövidfilmben kapta meg, de nagyjátékfilmben először az 1957-es Amikor az asszony összezavarodikban szerepelt. Barátjával, a másik színészlegendával Jean-Paul Belmondóval ugyanebben az évben dolgozott együtt először a Légy szép és tartsd a szád című filmben.
Már az is érdekes, hogyan került a filmvilág közelébe. 1956-ban Párizsba utazott, miután leszerelt a hadseregtől, majd színész barátjával, Jean-Claude Brialy-val kitalálták, hogy elmennek a cannes-i filmfesztiválra. Itt egy hollywoodi producer figyelt fel rá, aki egy hétéves szerződést ajánlott a tengerentúlra. Viszont barátjának sikerült meggyőznie, hogy előbb otthon, Franciaországban kell karriert csinálnia, Hollywood pedig várhat. Delon pedig hallgatott rá.
Karrierje során színészként összesen 107 filmben vállalt szerepet, de producerként is dolgozott 39 alkotásban, ezek mellett pedig négy filmet rendezett is.
1958-ban szerepelt a Christine című filmben, ami azért érdekes Alain Delon szempontjából, mert itt szerettek egymásba későbbi élettársával, Romy Schneiderrel, akit idehaza mindenki Sissiként ismer, viszont a kapcsolatból sohasem lett házasság.
Első nagyobb sikerét Patricia Highsmith A tehetséges Mr. Ripley című könyve alapján készített, René Clément 1960-as Ragyogó napfény című filmjében érte el, ahol a Tom Ripley nevű bűnözőt alakította.
Delon ezután egyre nagyobb sikereket ért el, különösen a Luchino Visconti rendezőlegendával közös munkáival. Ilyen volt az 1960-as Rocco és fivérei és a '63-as A párduc is.
Az 1967-es A szamuráj aztán az első közös filmje volt Jean-Pierre Melville-lel, ugyanakkor a rendező '73-ban meghalt, így csak három filmben dolgozhattak együtt. Melville már 1963-ban megírta a film forgatókönyvét, de Delon nem tudta akkor még elvállalni hollywoodi elfoglaltságai miatt. Mindenesetre, amikor elkészült, a film óriási szakmai és közönségsikert aratott. Ezt követően még kétszer forgattak együtt, az 1970-es A vörös körben és az 1972-es Egy zsaruban.
Később együtt dolgozott Jacques Deray rendezővel is, akinek több, nagyon fontos filmet is köszönhet a karrierjében. Például A medence című '69-es pszichothriller, vagy az idehaza is széles körben ismert Borsalino, amiben ismét együtt játszott Jean-Paul Belmondóval.
Alain Delon egyébként Viscontin kívül is a filmtörténet nagy rendezőivel dolgozott együtt.
1975-ben fia kedvéért elvállalta a Zorro címszerepét, egy évvel később pedig Joseph Losey-val leforgatta a zseniális Klein úr című filmet - a francia holocaustról. Rendezőként '81-ben mutatkozott be az Egy zsaru bőréért című klasszikus krimivel, természetesen a főszereplő is ő volt. Bertrand Blier 1984-es A mi történetünk című filmjében egyik legjobb alakítását nyújtotta, majd pár évvel később, 1990-ben a francia új hullám legendájával, Jean-Luc Godard-ral leforgatta az Új hullámot, a '92-es Casanova visszatérben pedig szinte önmaga szomorú paródiáját is játszotta - zseniálisan.
A kétezres években a televízió felé fordult inkább, 2002-ben a Fabio Montale, 2003-2004-ben pedig a Frank Riva bűnügyi sorozatokban játszotta a címszereplőt.
Színészként utoljára 2012-ben szerepelt a Boldog új évet, anya! című orosz komédiában. De elkezdett forgatni Patrice Leconte-tal és Juliette Binoche partnereként, a hírek szerint a film az utómunka felé tart. Alain Delon kétszer házasodott meg: 1964-68-ig a szintén színész és rendező Nathalie Delon, 1987-től 2001-ig Rosalie van Breemen holland modell volt a felesége, akitől két, míg első nejétől egy gyermeke született.
1967-ben Aranyglóbuszra jelölték Amerikában A párducban nyújtott alakításáért. 1985-ben A mi történetünkért César-díjjal jutalmazták a legjobb színészi kategóriában, ezenkívül még kétszer jelölték erre az elismerésre. '95-ben Berlinben megkapta az Arany Medve-életműdíjat. Pályafutása során összesen 11-szer díjazták különböző filmfesztiválokon. 2019-ben pedig megkapta a cannes-i filmfesztivál Tiszteletbeli Arany Pálma életműdíját is.
