Francia filmes álompár mesél őszintén a szerelem buktatóiról

Abel (Louis Garrel) és Marianne (Laetitia Casta)

Nem akármilyen alkotógárda készítette A hűséges férfi-t: Bernardo Bertolucci Álmodozók-jának egyik főszereplője, Louis Garrel rendezte, írta és játssza a címszerepet, a társíró pedig a 87 éves Jean-Claude Carrière, aki csupa nagyszerű filmen dolgozott: Tejút, A szabadság fantomja, A nap szépe, A vágy titokzatos tárgya, A burzsoázia diszkrét bája (mind Luis Buñueltől), A medence Alain Delonnal (amiről az 50 évevs jubileuma kapcsán itt írtunk), a Danton Andrzej Wajdának, Milos Forman rendezésében az Elszakadás és a Goya kísértetei...A két női főszerepet pedig Garrel felesége, a szupermodell Laetitia Casta és Lily-Rose Depp játsszák, utóbbi Johnny Depp és Vanessa Paradis gyönyörű lánya, akit az alakításáért César-díjra jelöltek legjobb feltörekvő színésznőként.

A Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon debütált A hűséges férfi egyértelműen a francia újhullám hagyományait követi, hamisítatlan szerzői művészfilm. Hollywoodban így biztosan nem készülhetett volna el: 75 percesen is ráérős a tempója, nő- és férfiábrázolásában a politikai korrektség hívei találhatnak kivetnivalót, dramaturgiailag annyira fésületlen, hogy a karakterek érzelmeiről és gondolatairól nem a tetteik beszélnek, hanem hangalámondásos narráció, és a történet igazából csak a második felére kezd el igazán izgalmas lenni. Mindezekért cserébe viszont hiteles, őszinte és realisztikus filmet kapunk, ami pont ettől érdekessé is válik.

Abel (Louis Garrel) és Marianne (Laetitia Casta) Forrás: Cinenuovo

Úgy kezdődik, hogy Abel (Louis Garrel) és Marianne (Laetitia Casta) 3 éve járnak, amikor a nő közli, hogy terhes, de nem Abeltől, hanem a legjobb barátjuktól, Paultól, akivel vagy egy éve van viszonya. A brutálisan hideg szakítás után Abel nem lép tovább ugyan, de azért megpróbálja, így legközelebb 9 év múlva hall exe felől, Paul halálhíre kapcsán. Tesz egy újabb próbát az immár özvegy anyánál, sikerrel, ám ezzel nincs vége a bonyodalmaknak. Paul és Marianne fia, Joseph szabotálni akarja a kapcsolatot, ahogy Paul húga, Eve (Lily-Rose Depp) is, aki kislány kora óta szerelmes Abelbe, és szexbombává érve nyíltan hadat üzen Marianne-nak.

Eve (Lily-Rose Depp) Forrás: Cinenuovo

A romantikus dramedy mellett Garrel egy másik műfajt is bevon, ha csak ideiglenesen is: egy ponton úgy tűnik, a film krimi-paródiába fordul, a Joseph ugyanis azzal hitegeti Abelt, hogy Pault Marianne ölte meg. A kisfiú mesterkedése persze illik a fő történetszálba is, ami viszont - mint említettük - a második félidőre válik csak igazán izgalmassá, amikor Marianne úgy reagál Eve kihívására, hogy megkéri Abelt, álljon rajta bosszút az egykori félrelépéséért, és adja meg Eve-nek, amit szeretne. Abelt amúgy nem érdekli a fiatal nő, de Marianne kedvéért belemegy a játékba. Nem lőnénk le a poént, de a film a kapcsolatok általános buktatóin túl a vágy eszképista természetéről is szól: hogy mindig az kell a legjobban, aki épp elérhetetlen (legyen az idealizált, soha meg nem kapott bálvány vagy csak egy ex, aki végül kosarat adott), és hogy ehelyett inkább a szeretetre érdemes alapozni egy kapcsolatot.

Azt persze nem tudhatjuk, mennyire személyes ez a történet Garrel és Casta részéről, de mindenképpen rájátszanak erre az értelmezésre azzal, hogy pont ezzel a filmmel álltak elő. És ennél jobbat aligha tehetnének: sztárszínészi vonzerejüknek köszönhetően engedhettek meg maguknak egy ennyire őszinte és sajátos filmet. Ráadásul a tehetségnek sincsenek híján: Garrel színészvezetésben sem vall kudarcot, például nem csak a még most is csak 20 éves Lily-Rose Depp ér fel kettejükhöz, de a Josephet játszó Joseph Engel is. A 75 perces játékidő viszont azért pláne kínos, mert lett volna még hová bonyolítani ezt a szerelmi háromszöget.