Mark Hamill imádta megszólaltatni a gyilkos robotbabát

Gabriel Bateman a filmben

Mozikban az 1988-as Gyerekjáték című, hat folytatást megért horror új változata, amiben Mark Hamill, a Star Wars-filmek Luke Skywalkere szólaltatja meg a címszereplő gyilkos babát, Chuckyt. A film rendezőjét, Lars Klevberget és producereit (Seth Grahame-Smith és David Katzenberg) Los Angelesben értük utol telefonon.

Elsőként arról kérdeztük az alkotókat, miért pont most dolgozták fel az 1988-as változatot. A Stephen King-féle, új Az-t is jegyző Grahame-Smith és Katzenberg elmondták, hogy az Orion és az MGM stúdiók kérték fel őket, hogy készítsenek új verziót, de ők szerettek volna valami ennél jobb okot arra, hogy pont 2019-ben robbantsanak kasszát a márkanévnek számító horror újragondolásával. Olyan filmet akartak, ami újat mond a mai közönségnek az 1988-as változathoz képest, amihez tud kapcsolódni 2019 embere. Tőlük származik az alapötlet, hogy

a mesterséges intelligencia szabaduljon el Chucky karakterében, hogy a film a technológiától és az automatizmusoktól való kortárs félelmeket boncolgassa egy olyan korban, amikor high-tech kütyükre bízzuk az életünket, óriási kontrollt adunk a számítógépeknek.

Az eredeti Gyerekjáték-ban a játék babát egy gyilkos szelleme szállta meg egy okkult rituálé útján, ezzel szemben az új változatban Chucky egy robotbaba, aki öntudatra ébred, és az emberek ellen fordul, ami toposznak számít a sci-fiben, elég a Terminátor-ra vagy a Mátrix-ra gondolni.

Aubrey Plaza és Garbiel Bateman a Gyerekjáték-ban Forrás: Eric Milner

Grahame-Smith és Katzenberg Tyler Burton Smithre bízták a forgatókönyvet, akivel korábban már dolgoztak, és alig két hónappal a stúdióval való találkozójuk után már kész volt a szkript, négy hónappal később pedig már készen álltak a forgatásra Vancouverben. A rendezőt, Lars Klevberget a szenvedélyessége miatt választották:

az első telefonbeszélgetésünk órákig tartott. Ugyanazt gondolta az eredeti Gyerekjáték-ról, a horror zsáneréről és az új forgatókönyvről, mint mi. Más rendező ilyenkor változtatásokat akar, de neki szilárd elképzelése volt arról, milyen képi világgal és zenével lehet a legjobban filmre vinni ezt a történetet.

A rendezőt pedig az motiválta a projektben, hogy

a mesterséges intelligencia elszabadulásával nagyobb utat tudott bejárni Chucky karaktere, többet változott a jelleme a film folyamán.

A filmben a gyerekszereplők egy horrort néznek a tévében: A texasi láncfűrészes mészárlás második részét, ami egyszerre horror és fekete komédia. Megkérdeztük Lars Klevberget, milyen filmek ihlették meg az adaptációját (az eredeti Gyerekjáték-széria mellett):

a forgatókönyv a svéd Engedj be című filmet juttatta eszembe, és újranéztem a forgatáshoz a kedvenc korai Spielberg-filmjeimet is, amilyen az E.T. – A földönkívüli. Az új Gyerekjáték a maga módján szintén egy magányos, letört srácról szól, aki egy új barátot szerez.

Ennek az „új barátnak” Mark Hamill adja a hangját. Grahame-Smith és Katzenberg szerint Luke Skywalker megformálója

álmaink választása volt a szerepre, így aztán le voltunk sokkolva, amikor elfogadta a felkérést.

Nem is elsősorban a Star Wars-filmek miatt gondoltak rá, hanem mert Hamill szinkronszínészként (pontosabban a hangját animált karaktereknek kölcsönző színészként) is sikeres és tapasztalt, a Batman animációssorozat-változatában például ő szólaltatta meg Jokert, ami éppolyan híres szinkronmunka volt, mint Brad Dourif hangja az eredeti Gyerekjáték-ban. Azt mondták,

elküldtük neki a forgatókönyvet, és nem pusztán tetszett neki, de rengeteg ötlete volt, úgy közelítette meg a feladatot, mint egy színészi szerepet. És überelni akarta Brad Dourif munkáját, úgy, hogy közben más karaktert ad neki.

Lars Klevberg szerint

dinamikus és komplex hangra volt szükség, és Mark Hamill nagyon jól bánik a hangjával. Vele dolgozni aztán olyan volt, mint bármelyik nagyon profi színésszel: felkészült volt, meg- vagy újranézte a korábbi Gyerekjáték-filmeket, és olyan ötletei voltak, amikre nem tudtam nemet mondani.

Gabriel Bateman a filmben Forrás: Eric Milner

Chucky megalkotását nem akarták teljes egészében CGI-ra, azaz számítógépes animációra bízni: Klevberg elmondta, hogy

minden filmemben igyekszem praktikus speciális effekteket használni CGI helyett, amennyire csak lehet. A néző látja, ha valami nem igazi, és az nem hat úgy az agyra, kizökkenti az embert. A filmemben úgy 80% igazi effekt, és csak a többi számítógépes animáció.

A film – a horrorrajongók nagy örömére – felnőtt korhatárosra készült. Erről a producerek azt mondták:

Tiszteljük a horror műfaját, ami alapvetően felnőtt korhatáros, ahogy az eredeti Gyerekjáték is az volt. Nem akartunk szoft verziót, legfeljebb humort vinni az erőszakba.

Lars Klevberg hozzátette:

Chucky nagyon intelligens a filmben, és tudja irányítani a Kaslan cég többi okoseszközét, ami kreatív horrorjelenetek megalkotására adott nekünk lehetőséget.

Forrás: Child's Play

Megkérdeztük az alkotókat a horror paradoxonáról is: hogy miért élvezhető (akár a rajongásig) egy olyan film, ami csupa kellemetlenséget tartogat a nézőnek. Lars Klevberg rendezett már ilyen műfajú filmet (Polaroid), Grahame-Smith pedig regényt (Büszkeség és balítélet, meg a zombik) és könyvet (How to Survive a Horror Movie: All the Skills to Dodge the Kills) is írt a zsánerben, de mindhárman rajongói a horrornak.

Klevberg szerint

a félelem az egyik első érzésünk, amint világra jövünk. Ez az ösztön tart minket életben, nélküle nem sokáig húznánk. Sok jó horrorfilm készült már, remek történeteket lehet elmesélni a műfajban, amik jól mutatnak mozivásznon, és nem is igényelnek nagy büdzsét. És ha egy filmre nem kell sok pénz, könnyebb kockáztatni és kreatívan alkotni.

Szerinte az új Gyerekjáték nemcsak horror, de sci-fi és thriller is, Grahame-Smith és Katzenberg pedig hozzátette, hogy

a jó horror nem csak horror: a Stephen King-féle Az például a felnőtté válásról szóló történet, illetve románc is. Mindenesetre a horror műfaján nőttünk fel, azóta pedig alkottunk is benne. A néző szemszögéből szerintünk a horrornak köszönhetően olyasmit tapasztalhatunk meg, amit a való életben nem akarnánk. Olyan, mint felülni egy hullámvasútra: félsz, de közben tudod, hogy biztonságban vagy, hogy nincs valós veszély. Az őskorban a vadászat jelentette az izgalmakat az ember számára, és ezt ma pótolni kell valamivel. Nagyszerű élmény különféle érzéseket átélni, szeretjük az adrenalint, és gyakran erre építenek a más műfajú filmek is.