Origo: Eredetileg Mimi munkacímen készült a film, és ez változott Seveled-re, viszont a kész film szövegébe is belekerült egy szóvicc az eredeti címmel.
Orosz Dénes: Amíg nem találtuk meg a végleges címet, nyitva akartuk hagyni a lehetőségét annak, hogy esetleg mégis maradjunk a Mimi-nél. A Mimi onnan ered, hogy amikor először pályáztunk, akkor egy olyan párról szólt a történet, akik már régóta együtt vannak, és a születendő gyereküket nevezik így. Ez aztán kikopott a történetből a fejlesztés során, de a pályázati rendszer miatt a címet meg kellett tartanunk. Így ragadt rajta, de meg akartuk változtatni. Másfél évig kerestük a Seveled címet, ilyen nehezen ez még sosem ment nekem. Az eddigi filmjeimnek az alapötlettel együtt született meg a címe.
Origo: Miért filmkritikus lett Gergő, a főhős?
Orosz Dénes: A forgatókönyv legelső verziójában maszkmester volt, viszont valami humánabb szakmát szerettünk volna adni neki. Filmrajongó vagyok, sőt filmkritikusként is dolgoztam egy jó ideig, tizenvalahány évvel ezelőtt a Voxnál, így aztán volt tapasztalatom a szakmában.
Origo: Haragudni szokott a kritikusokra? A Coming out-ot elég szigorúan fogadták.
Orosz Dénes: Bántott már meg kritika, nem vagyunk pléhdobozból, ez gyakran érzékeny pont. A kritikusok néha elfelejtik, hogy emberekről írnak, akik letesznek eléjük valamit. Nem azt mondom, hogy ne lehetne kritizálni egy filmet. Volt, hogy egy kritika nagyon fején találta a szöget, elgondolkodtatott, és igazat adtam a szerzőnek. Viszont az sem ritka, hogy a kritikus annyira méltánytalan hangnemet üt meg, hogy csak arra tudok gondolni: valamilyen előítélet dolgozik benne, és a kritika sem a film színvonaláról, hanem a kritikusról magáról mesél.
Origo: Gergő magát is "cinikus f*sznak" nevezi, és nagyon kritikus a nőkkel is. Nem tart attól, hogy a kritikusok megorrolnak az ábrázolásuk miatt?
Orosz Dénes: Nem akartam revansot venni, erre külön vigyáztam. Jobban szerettem volna, hogy kritikus legyen a hős, mint amennyire tartottam tőle, hogy emiatt nem fog tetszeni a kritikusoknak. Annyi minden miatt lehet utálni valamit vagy valakit, én inkább a történeteim elmesélésére figyelek. Egyébként nem látunk bele, hogyan értékeli a főhős a filmeket, csak annyit idéznek tőle, hogy azt írta, hogy a Salo, avagy Szodoma 120 napjá-t Pasolini "perverzte". Nem árulom el a filmben, hogy tehetséges kritikus-e, mert a történet szempontjából ez nem annyira fontos.
Origo: Azt viszont látjuk rajta, hogy nagyon tud rajongani filmekért és alkotókért. Ön milyen filmeket néz? Romantikus vígjátékokat, amilyeneket rendez?
Orosz Dénes: Mindig is rengeteg filmet néztem, de mióta a kisfiam megszületett, alig van időm erre. Az Én, Tonya és a Joker például tetszettek. Romantikus vígjátékot ma már kevesebbet nézek, szerintem egyébként maga a műfaj is átalakulófélben van. A Fleabag című sorozat viszont nagyon tetszett, a mozifilmek közül pedig a Rögtönzött szerelem és a Yesterday.
Origo: Volt olyan bálványa, mint Gergőnek a fiktív színészlegenda, Frank Davenport?
Orosz Dénes: Tízévesen Steven Spielbergért rajongtam. Írtam is a Három kívánság-ba, hogy szeretnék vele találkozni. Nem örültem neki, amikor ez nem sikerült (nevet). Felnőttként már, ellentétben Gergővel, nem voltam igazán rajongó típus.
Origo: A romantikus vígjáték műfajában inspirálták alkotók?
Orosz Dénes: Nézőként is kedveltem ezt a műfajt. Az Igazából szerelm-et mostanában néztem újra: azt hittem, az évek múlásával egyre kevésbé fog tetszeni. Hogy közben biztos cinikusabb lettem. De megdöbbentően jól öregszik a film. Kedvenceim még a Harry és Sally, a Bridget Jones naplója és a Zöld kártya.
Origo: Kiről mintázta Frank Davenport filmbeli karakterét?
Orosz Dénes: Várady Zsuzsi írótársammal az volt a vágyunk, hogy egy valódi sztár játssza ezt a szerepet, és - ezt most mondom el először - Robert De Niróra gondoltunk. Persze tudtuk, hogy erre elég kevés az esély, de Andy Vajna éttermének, a Nobunak a megnyitójára például eljött, és voltak olyan kapcsolatban, hogy Andy felkérhette volna, ám végül nem forszírozta. Utána Arnold Schwarzeneggerre gondoltunk, aki úgyis épp itt forgatott. Ez sem jött össze, de nagyon örülök, hogy Luca Bercovici kapta a szerepet, aki itt él, és szerintem nagyon jól hozta a figurát.
Origo: Ha Ön is interjúzhatna a példaképével, az még mindig Steven Spielberg lenne?
Orosz Dénes: Jó kérdés, sosem gondolkodtam rajta, de valószínűleg nem Spielberg lenne. Talán Richard Curtisszel beszélgetnék, megkérdezném, hogy az ő ötlete volt-e a Yesterday. Ketten írták a filmet, pedig ő általában egyedül jegyzi a forgatókönyveit. Olvastam a hírt, hogy jelentkezett egy író, akinek már volt egy hasonló regénye, de ő sem vádolta direkten plágiummal az alkotókat. De egyébként ha erről lenne szó, azzal sem lenne problémám, egyetértek Tarantinóval, aki szerint még a nagy művészek is lopnak. És persze sokaknak eszébe juthat ugyanaz, például évekkel ezelőtt nekem is volt egy olyan filmötletem, ami hasonlít a Yesterday történetére. Egy filmrendező volt a főhősöm, aki a hetvenes évek Amerikájában él, és imádja Woody Allent. Az Annie Hall rajongójaként várja a Manhattan-t, aztán egyszer csak azzal szembesül, hogy Woody Allen eltűnt a világból, csak számára létezett. A producerének gyorsan le kell adnia egy forgatókönyvet, és ő megírja az Annie Hall-t, majd meg is rendezi. Nem szomorított el a Yesterday, mert tudtam, hogy az én tervem csak külföldön készülhetett volna el, és Danny Boyle filmjéből kiderült, hogy ez az ötlet sokkal jobban működik a Beatlesszel.
Origo: Miért gondolja, hogy átalakulóban van a romantikus vígjáték?
Orosz Dénes: A kilencvenes, kétezres évekbeli romantikus vígjátékok rozsdásodnak, mert cinikusabbak lettünk, illúziókat veszítettünk, kevésbé hiszünk az örök szerelemben. A Fleabag a maga kiábrándultságával együtt is szépen beszél erről. A harmadik mozifilmemmel egyelőre lezártam ezt a műfajt, most úgy érzem, elmondtam róla mindent, amit akartam, a következő filmemmel más irányba tervezek elindulni. De a humorhoz ragaszkodom.