A feministák tiltakozása ellenére Polanski filmje kapta a legtöbb jelölést a francia Oscarra

Roman Polanski J'accuse (Vádolom) című legújabb filmje kapta a legtöbb, összesen 12 jelölést a legfontosabb francia filmes elismerésre, a César-díjra. Egyaránt 11 kategóriában jelölték "francia Oscar-díjra" Ladj Ly Nyomorultak és Nicolas Bedos Boldog idők című filmjét. 10 jelölést kapott Céline Sciamma Portré a lángoló fiatal lányról című filmje. Mind a négy filmet jelölték legjobb filmnek, alkotóikat pedig a legjobb rendezésért is. Így vagy úgy, mind a négy film jelölése politikailag is érdekes, természetesen amellett, hogy tagadhatatlan művészi értékű mind a négy alkotás.

Roman Polanski a 19. századi Dreyfus-ügyet mutatja be filmjében: Alfred Dreyfust, a francia hadsereg zsidó tüzérségi tisztjét 1894-ben elítélték hazaárulásért, majd egy dél-amerikai börtönszigetre vitték. Az ügyet a francia igazságszolgáltatás legnagyobb tévedései között emlegetik, mondván, azt az antiszemitizmus motiválta. Dreyfust később felmentették. Polanski filmje címét Émile Zola francia írótól kölcsönözte, aki így kezdte 1898-ban közzétett híres kiáltványát az Aurorában, amelyet Dreyfus védelmében írt, és amelyben antiszemitizmussal vádolta meg a francia kormányt.

Jean Dujardin Forrás: J'accuse

Polanski nyilvánvalóan a saját helyzetét akarta összehasonlítani Alfred Dreyfuséval: a film forgatásáról készült feljegyzésében arról írt, hogy "ismeri a filmben bemutatott elnyomó apparátus működését, és nyilvánvalóan ez inspirálta" őt. A rendező ellen az Egyesült Államokban 40 éve van érvényben elfogatóparancs, mert a rendező a '70-es években egy kiskorúval lépett szexuális kapcsolatba, és az ítélet elől megszökött az országból (áldozata viszont már régóta az ügy lezárását kérte). A rendezőt a film forgalmazásának novemberi kezdete előtt egy újabb nő vádolta meg nemi erőszakkal, a filmet viszont 1,5 millió francia nézte meg. A velencei fesztiválon pedig nagydíjat kapott.

A film díszbemutatóját több francia városban megakadályozták, és több feminista szervezet már előre követelte, hogy ne jelöljék César-díjra. Polanski filmje a klasszikus történelmi filmek stílusát idézi, okos forgatókönyvvel, nagyszerű színészekkel.

Picquart szerepében az Oscar-díjas Jean Dujardin, aki Dreyfus ártatlanságát bebizonyítja Forrás: J'accuse

Ladj Ly Nyomorultak című, immár Oscar-jelölt filmje Párizs legszegényebb bevándorlónegyedében, és egyben egyik legveszélyesebb környékén játszódik. A film világpremierje a cannes-i fesztivál versenyprogramjában volt, ahol az Arany Pálmáért versengett, és elnyerte a zsűri díját. Három kategóriában jelölték az Európai filmdíjra. A tagadhatatlanul hatásos film óriási siker Franciaországban, annak ellenére, hogy kiderült, Ladj Ly rendező korábban évekig ült börtönben, mert a muszlim vallási ítélkezés, a saria szabályainak megfelelően egy házasságtörő nő ujját összetörte, fejét betörte, majd a házasságtörő férfit - a barátja segítségével - elrabolta, megkínozta, majd amikor lelocsolta benzinnel, hogy felgyújtsa, a szerencsétlen férfi megszökött. A botrány ellenére a francia filmintézet (CNC) nem vonta vissza az Oscar-jelölést, sőt, az Amerikai Filmakadémia beválasztotta a legjobb öt film közé, vagyis február elején akár még Oscart is kaphat. A filmben egyébként az egyik pozitív szereplő egy szalafista, azaz szélsőségesen radikális muszlim.

Forrás: Nyomorultak

A Boldog idők szintén Cannes-ban mutatkozott be: a Daniel Auteuil, Fanny Ardant és Guillaume Canet főszereplésével forgatott filmben egy idősödő francia házaspár él át párkapcsolati válságot, amiből a férj számára kiutat ígér egy különleges vállalkozás, ami időutazást kínál ügyfeleinek. Színészek, díszletek bevonásával megteremtik a kiválasztott kor hangulatát és körülményeit, és a méregdrága árat kifizető időutazó addig élvezheti a 18. század vagy éppen a második világháború tökéletesen újrateremtett közegét. A kivételes színészi játék és a tényleg emberi történet mellett feltűnő a film politikai üzenete is. A film egyik szereplője azzal bizonyítja, hogy milyen jó világ volt a hetvenes években, hogy arról beszél: akkor még mindenki segítette a bevándorlókat. Daniel Auteuil, a férj úgy érzékelteti egy rövid monológban felesége, Fanny Ardant rossz irányba fordulását és az idő szomorú múlását, hogy 1974-ben (felesége) még kommunista volt, harminc évvel később pedig már Nicolas Sarkozyre szavazott.

Daniel Auteuil Forrás: Boldog idők

Céline Sciamma halk és jó értelemben egyszerű filmje, a Cannes-ban a legjobb forgatókönyv díjával kitüntetett Portré a lángoló fiatal lányról december 26-tól már látható a magyar mozikban. (Ahogy a Boldog idők is.) A hősnő Héloïse (Adèle Haenel), akiről portrét rendel grófi családja, hogy a festmény segítségével házasítsák ki. A fiatal lány viszont nem akarja elveszíteni a szabadságát, mindent megtesz a kényszerházasság ellen, így a Bretagne-i szigetre érkező festőnő, Marianne (Noémie Merlant) társalkodónőnek adja ki magát, hogy megfigyelhesse a vonásait. A film fő szála egy leszbikus szerelem története, a mellékszál pedig a cselédlány harca az abortuszért.

Adèle Haenel, a fiatal grófnő közeledik a Noémie Merlant játszotta festőnőhöz Forrás: Mozinet

A győzteseket február 28-án hirdetik ki.