Tőrbe ejtve: Poirot is megnyalná a bajszát

Tőrbe ejtve (Daniel Craig)

Rian Johnson tehetséges filmes, bizonyította ezt már több alkalommal is. Legyen az heist movie-ból kikacsintó családi dráma (The Brothers Bloom - Szélhámos fivérek), tini szemszögű neo-noir (Beépülve) vagy időutazós akció, sci-fi (Looper), borítékolható, hogy a forgatókönyvíró-rendező mindig valami egyedivel rukkol elő. Sokak szemében renoméja még tovább nőtt, amikor megrendezte a Star Wars: Az utolsó Jedik-et, ám legalább ennyien kívánták, hogy bár ne nyúlt volna a kultikus franchise-hoz. A Tőrbe ejtve már jóval tradicionálisabb Johnson mozi, s ez így van jól.

A 85. születésnapján holtan találják a dúsgazdag Harlan Thrombey-t (Christopher Plummer). A neves Benoit Blanc nyomozót (Daniel Craig) bízzák meg az ügy megoldásával és kezdetben minden jel öngyilkosságra utal, ám lehetséges, hogy a család többi tagjának volt indítéka eltenni láb alól az idős urat.

Első látásra egy klasszikus krimivel állunk szemben, ahogy azt Agatha Christie vagy Arthur Conan Doyle megálmodta. A végeredményt látva ez teljesen helytálló, valóban egy „whodunnit", azaz „ki tette" mozi született. Ugyanakkor Johnson kreativitása könnyűszerrel emeli ki az átlagos nyomozós darabok mocsarából a Tőrbe ejtvé-t és teszi pokoli jó mókává. No, de miként is éri ezt el? Kezdjük a frissességgel: (újra)feldolgozások és folytatások korát éljük, égető szükség van az autentikus ötletekre. A direktor alapul vett egy végtelenül egyszerű koncepciót, melyet átalakított a saját szájíze szerint. Kiszélesítette a műfaji határokat, megtartotta a bevett formulát, ám olyan stílussal ruházta fel, hogy azt élmény nézni.

Tőrbe ejtve (Ana de Armas, Daniel Craig) Forrás: Freeman Film

Ehhez a tökéletesen működő elegyhez kell a második, s egyben legfontosabb tényező: a forgatókönyv. Johnson eléri, hogy a nézőnek folyamatosan járjon az agya, egyre csak gyártsa a teóriákat és azon morfondírozzon, hogy mégis miként fog összeállni ez a szövevényes eset. Amikor pedig azt hihetnénk, hogy tudjuk a megoldást, Johnson csavar egyet a sztorin, még jobban megkeverve a kártyákat. Persze ez rosszul is elsülhet, ha túlcizellálttá válik a megoldás, de az arányok mértani pontossággal vannak elosztva. Nem fogjuk az állunkat keresni a padlón, nincs katartikus fordulat, de a cselekmény folyamatosan meg tud újulni, képes meglepetésekkel szolgálni és elejétől a végéig leköt.

Az utolsó kulcsfaktor nem más, mint a karakterábrázolás. Hiába kapunk sztárparádét (ahol feltűnik Chris Evans, Ana de Armas, Michael Shannon, Jamie Lee Curtis, Toni Colette, Daniel Craig vagy épp Christopher Plummer), ha nem írtak nekik életteli szerepeket, ők sem tudnak mit kezdeni egy gyengén megírt figurával. Szerencsére erről szó nincs, az utolsó mellékalakig mindenkinek megvan a maga kis története. Sőt, néhány karakterben annyi potenciál rejlik, hogy akár külön filmet is érdemelne. A nyúlfarknyi szerepben feltűnő krimi fanatikus rendőrtől kezdve a főhőssé előlépő jószívű ápolónőig, egytől-egyig tartogatnak akár egy jó mondatot vagy szituációt, mely emlékezetessé teszi őket.

Tőrbe ejtve (Don Johnson és Jamie Lee Curtis) Forrás: Freeman Film

Hálásak lehetünk Rian Johnsonnak, hogy elkészítette ezt a művet. Eredeti ötletből, látvány helyett a dialógusokra építeni egy mozifilmet, ma kockázatosnak számít ugyan, mégis bejött: a Tőrbe ejtve, rögtön januárban, az év egyik igen kellemes meglepetését hozza. Aki szereti az intelligens szórakoztatást, annak kötelező kinyomoznia, hogy ki ölte meg Harlan Thrombey-t!