Sofia Coppola első nagyjátékfilmje, az Öngyilkos szüzek minden szempontból kellemes meglepetés volt: amennyire gyengének tartották a Keresztapa harmadik részében nyújtott alakítását, ugyanúgy egyet értett mindenki abban, hogy rendezőként nagy lehetőség van a lányban. A filmet először az 1999-es Cannes-i fesztiválon mutatták be, de a nagyközönség csak jóval később, 2000 tavaszán ismerhette meg a Lisbon lányok tragédiáját.
Az Öngyilkos szüzek Jeffrey Eugenides azonos című regénye alapján készült, és 5 lánytestvér történetét mutatja be. Therese (Leslie Hayman), Mary (A. J. Cook), Bonnie (Chelse Swain), Lux (Kirsten Dunst) és Cecilia (Hanna R. Hall) Lisbont szigorú szüleik elzárják a világ elöl, külső szemmel misztikusnak, már-már természetfelettinek tűnnek. A tinédszerek látszólagos varázsa először akkor törik meg, mikor a legkisebb lány, a 13 éves Cecilia felvágja az ereit, orvosa pedig azt javasolja a szülőknek, hogy engedjék nyitni a gyerekeiket a világ felé. Cecilia viszont életük első és egyetlen házibuliján öngyilkos lesz, és innentől kezdve megállíthatatlanul zuhan a család a következő, még nagyobb tragédia felé.
A cím nem árul zsákbamacskát, a film végére mindegyik lány végez magával - kérdőjelek sorát hagyva maguk után. Pont ezt az érthetetlenséget ragadja meg a film: a nővéreket a szomszéd srácok szemén keresztül látjuk, akik nagyrészt csak távolról csodálják a lányokat, alig érintkezve velük. A történteket mások beszámolói és a lányok személyes tárgyai alapján próbálják rekonstruálni, és az okokat megérteni. Ez a nyomozás - egy ponton még az egyik érintettet is "kihallgatják" - viszont nem vezethet egyértelmű válaszhoz.
Coppola a téma érzékenységéhez méltón bánik a tragédiával.
Nem mond ítéletet. Nem okolhatók kizárólagosan az elnyomó szülők (James Woods és Kathleen Turner), vagy a tipikus, rosszra csábító szépfiú (Josh Hartnett), vagy a felszínes kertvárosi szomszédság. A nővérek maguk alig beszélnek, hiszen az őket a szemben lévő házból megfigyelő fiúkkal legtöbbször szavak nélkül, vagy dalokon át kommunikálnak.
Álomszerűen, szinte angyalokként vannak ábrázolva,
főleg Lux (Kirsten Dunst), annak ellenére, hogy ő a "rossz" lány a testvérek közül. Az ő magányos lázadása viszont tud változtatni a nővérek helyzetén, a segítségkiáltás nem talál értő fülekre.
Az öngyilkosságoknak a fiúkra nézve is súlyos következményei vannak: ugyanúgy egy életre sérültek maradnak, felelősnek érzik magukat, amiért nem értették a jeleket időben. Magát a történetet is 25 év távlatából egyikük meséli (Giovanni Ribisi), immár felnőttként visszatekintve a tragédiához vezető eseményekre. Az igazsághoz viszont hiába jutnak közelebb, a veszteség érzése több mint két évtized után sem múlik.
Sofia Coppola első rendezésében, a Lick the Star című rövidfilmben is a középiskolás lányok kálváriája áll a középpontban, és későbbi munkáiban is
visszatérő téma a látszólagos idill és jólét mögötti magányosság, a bezártság, a kilátástalanság érzése.
Coppola azóta is a kamera mögött dolgozik: 2004-ben az Elveszett jelentés-ért megkapta a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscar-díjat. Made in Hollywood című filmje elnyerte a legjobb filmnek járó Arany Oroszlán-díjat a 2010-es Velencei filmfesztiválon; Coppola az első nő és a negyedik amerikai díjazottja volt az elismerésnek.
Coppola és Dunst munkakapcsolata is az Öngyilkos szüzek-kel kezdődött: később együtt dolgoztak a Maria Antoinette-ben és A csábítás-ban is. Utóbbiért a rendező elnyerte a 2017-es Cannes-i fesztivál legjobb rendezésének díját; ő volt a második nő, aki megkapta ezt az elismerést.
Ha Ön vagy a környezetében valaki krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!