Fogok egy B-filmes történetet vagy témát, és ami a megközelítést, a színészeket, a stábot és az etikát illeti, úgy dolgozom ki, mint egy A kategóriás filmet. Alighanem ez az egyik védjegyem
– mondta meglepő őszinteséggel (és szokatlan éleslátással) saját ars poeticájáról M. Night Shyamalan. Példaképeihez, Alfred Hitchcockhoz és Steven Spielberghez hasonlóan ő is jellemezhető szerzői zsánerfilmesként, aki közönségfilmeket készít, de felismerhető témákban és stílussal (és a suspense mesteréhez, Hitchcockhoz hasonlóan ő is imád szerepelni a saját filmjeiben, bár némileg tolakodóbban).
A Manoj Nelliyattu Shyamalan néven, Indiában született író-rendező-producernek a Hatodik érzék már a harmadik rendezése volt (az ismeretlenség homályába veszett, önéletrajzi ihletésű Praying with Anger és a Nyitott szemmel című családi dráma után), ezzel a filmmel viszont az egész világ megismerte a nevét. A film elsősorban egy végső nagy fordulatra épül, egy revelációra, ami átértelmezi az addig történteket. Shyamalan a horror műfaján csavart egyet a gyerekpszichológus (Bruce Willis) és páciense (Haley Joel Osement) kapcsolatán keresztül elmesélt kísértettörténettel, de többet is tett ennél: valóban A kategóriás filmet hozott ki egy rétegműfajból, annak is egy elavult alműfajából. Bár a hatásos horrorjeleneteket sem sajnálja a nézőtől, filmje színész- és karakterközpontú, lassan építkező, visszafogott dráma is egyben.
A Hatodik érzék "okos horrorja" után még merészebb műfajra váltott (bár a természetfelettit megtartotta), és az első realisztikus képregény-, illetve szuperhősfilmet próbálta meg elkészíteni a 2000-es Sebezhetetlen alkalmával, amiben Bruce Willis "címszereplő" családapája karcolás nélkül él túl egy tömegszerencsétlenséget, ami Samuel L. Jackson képregényrajongó karaktere szerint nem puszta véletlen. Látványos akciójelenetek helyett – a Hatodik érzék szimbolikus apa-fiú kapcsolata után – egy valódi családi drámára hegyezte ki ezt a rejtélyes, a szuperhős-mítoszt újrafogalmazó filmet, aminek a végéről az immár védjegyének számító reveláció sem hiányzik. A film sikere elmaradt a Hatodik érzék-étől (ami 40 millióból 670-et forgalmazott), de így is bőven nyereségesnek bizonyult (75 millióból 250).
Shyamalan egy sci-fi horrorral folytatta 2002-ben, amiből ugyan könnyedén kihagyhatta volna a vallást és a misztikumot, de ez nem szokása: mint arra végső revelációja rávilágít, még a címe (Jelek) is értelmezhető többféleképpen. Ezúttal a Világok harca-típusú ufóinváziós filmeken csavart egyet: egyrészt filmje nem a világpolitika centrumaiban, hanem egy izolált farmon játszódik, másfelől arra van kihegyezve, hogyan nyeri vissza hitét a hitehagyott pap, akit Mel Gibson alakít. A gabonakörök jelenségét meglovagoló filmet a rendező egyik legjobbjának tartják, és a Sebezhetetlen-éhez hasonló büdzséből immár 400 milliót forgalmazott.
A 2004-es A falu műfaját tekintve kosztümös monstrumhorror, amiben Shyamalan negyedjére is beveti a végső revelációt, a filmet viszont még mindig sokkal jobban fogadta a közönség, mint első financiális bukását, a 2006-os, népmesei Lány a vízben-t, ami alig hozott többet hetvenmilliós büdzséjénél (azaz veszteséges volt, hiszen a bevétel fele a moziknál marad). Shyamalan karrierjének hanyatlása viszont inkább az Esemény című, 2008-as, környezetvédő üzenetű katasztrófa-horror alkalmával vált látványossá, bár kisebb büdzséje miatt a Mark Wahlberg nevével fémjelzett produkció is hozott nyereséget. Ezt a meglehetősen minimalista filmet Shyamalan is B-filmnek nevezte, A kategóriáról viszont már egy szót sem ejtett, biztosan nem ok nélkül.
Kudarcainak sorozata folytatódott: mintha csak a gyerekeinek készítette volna Az utolsó léghajlító című 2010-es rajzfilm-adaptációt, a három évvel később bemutatott A Föld után alkalmával pedig ezúttal valódi apa-fiú párost vonultatott fel Will és Jaden Smith személyében, viszont sem a családi fantasy, sem a poszt-apokaliptikus túlélő sci-fi nem hozta azt a sikert, amit nagy büdzséjük alapján vártak. Aztán láthatóan megpróbált visszatérni a gyökereihez: The Visit című 2015-ös filmje alkalmával az áldokumentumfilmes horror műfajában próbálta ki magát, a film pedig minimális büdzséje (5 millió) hússzorosát hozta vissza (a rendező íróként és producerként készített még egy kis büdzsés horrort, a Devil-t is 2010-ben). Ha már annak idején rögrealista képregényfilmjével megelőzte például Christopher Nolan Batman-trilógiáját, visszatért a Sebezhetetlen világához: bár ez csak a megszokott végső reveláció alkalmával derült ki, a 2016-os Széttörve egy univerzumban játszódik a Sebezhetetlen-nel.
A Széttörve a Psycho parafrázisa egy többszörösen hasadt tudatú gyilkossal (James McAvoy) a főszerepben. A karaktert Shyamalan eredetileg a Sebezhetetlen-hez írta meg: gyaníthatóan ő lett volna Bruce Willis hősének ellenfele, de a rendező végül egy nagy csavarral inkább Samuel L. Jackson mentor karakterét tette meg antagonistának is. A tavalyi Üveg alkalmával aztán trilógiává kerekítette ezt a két filmet: a harmadik részben a három fenomén elmegyógyintézetbe kerül, ahol a film oroszlánrésze játszódik: mozgalmas akcióthriller helyett ezúttal is rendhagyó kamaradarab az eredmény. Shyamalan kis büdzsékből dolgozott, a Széttörve harmincszor, az Üveg tizenkétszer több pénzt hozott, mint amennyibe került. (Hogy a kevesebb gyakran több, arra jó példa, hogy a Széttörve szóló eredettörténete nemcsak jövedelmezőbb, de elismertebb is lett, mint a trilógiazáró "crossover".) Shyamalan legújabb filmjét és annak színészgárdáját (élen Gael García Bernallal) épp a múlt hónapban jelentették be: a projektről csak annyit lehet tudni, hogy a rendező három legutóbbi filmjéhez hasonlóan kis büdzsés független projekt lesz, amiben tovább épülhet a Shyamalan-univerzum.