Mulan: Újabb felesleges remake

Mulan

Az élőszereplős Disney-újrafeldolgozások mintha valahogy nem tudnák eldönteni mit is akarnak adni a közönségnek. Vagy szolgai remake születik, vagy az alapanyagra kis túlzással fittyet hányó munka, ami kiveszi a szívet a végeredményből. A Mulan ez utóbbi kategóriába tartozik.

A történet nem változott: Mulan (Yifei Liu) fiatal nőként férfinek álcázza magát, hogy háborúba vonulhasson a Kínát fenyegető betolakodók ellen. A kiképzése jó úton halad, inkognitóját sikerül megtartania, ám ahhoz, hogy kiteljesedhessen nagy harcosként, fel kell fednie valódi kilétét.

Mulan Forrás: Fórum Hungary

Niki Caro rendező becsületére legyen mondva, hogy igyekszik másfajta megvilágításba helyezni a klasszikus sztorit, földhözragadtabbá, emberibbé, hihetőbbé varázsolva az összképet. Emiatt került ki a '98-as rajzfilm közkedvelt karaktere Mushu, de elhagyták a musical betéteket, illetve

a humor is szinte teljesen kiveszett az új verzióból.

Ezzel önmagában nem lenne baj, de ha nincsenek meseszerű elemek, mi szükség van egy, a főhőst követő, de teljesen funkciótlan főnixmadárra (szimbolika ide vagy oda), vagy az északi hordákat vezető boszorkányra.

Caro nem találta meg a jó kontrasztot a valóság és a fantáziavilág ábrázolása közt, így ez utóbbiak kifejezetten idegennek hatnak. A direktor másik hiányossága, hogy hiába próbálkozik a tradicionális wuxia filmek szellemiségét megidézni, nem sikerül neki. Nincs egy valamirevaló csatajelenet sem a filmben, a Kínát fenyegető horda nagyjából nyolc-tíz lovast takar, s látunk néhány korrekt harcot, de ez önmagában édeskevés. A Mulan legnagyobb problémája, hogy messziről lerí róla a nyugatisága: látszik, hogy ez egy amerikai produkció és érződik, hogy nyugaton így látják a keleti kultúrát. Nem véletlenül képtelenek Hollywoodban jó anime vagy manga adaptációkat készíteni, és ha a japán szellemiséget nem tudják lemásolni, a kínaival sem fognak sikerrel járni, íme az élő példa.

Mulan Forrás: Fórum Hungary

A zene és a díszletek (a hanyag CGI ellenére) szépek, de erre nem lehet építeni egy ennyire grandiózusnak szánt műnél. Biztos vagyok benne, hogy meglesz a maga célközönsége, a címszereplő méltó példakép lehetne a fiatalabb korosztálynak és egy szimpla kalandfilmként még talán élvezni is lehet, de a Mulan túl steril és jellegtelen ahhoz, hogy szeretni lehessen. Caro szépen felmondta a kötelező köröket, de a tessék-lássék módon elmesélt cselekményből hiányzik a szív és a lélek. A közhelyek a család fontosságáról és az önmegvalósításról csak elcsépelt frázisok, többnyire hatás nélkül.

A Mulan esetében megvolt a lehetőség, hogy végre egy valóban aktuális, működőképes és indokolt élőszereplős változat szülessen, ehhez képest csak a felesleges szó jut az eszembe a kész alkotást látva. A rosszul kevert arányok, illetve a keleti kultúra felszínes ábrázolása erőteljesen rombolják az élményt, a rajzolt változat erősségeinek eltűntetése pedig be is ütötte a szöget a remake koporsójába. A jövőben drasztikus változtatásra lesz szükség, mert ezzel csak a saját nimbuszát rombolja porig a Disney.