Cassie (Carey Mulligan) egy múltbéli traumától sújtva éli mindennapjait, s bosszúra, feloldozásra szomjazik. Módszerei megkérdőjelezhetőek, életszemlélete hagy némi kívánnivalót maga után és úgy tűnik, meg sem próbál beilleszkedni a társadalomba. Aztán összefut egy korábbi egyetemi szaktársával Ryannel (Bo Burnham) és a dolgok kezdenek rendbe jönni. Vagy mindez csak látszat?
A történet gerince érdekes, noha fennállt a veszélye annak, hogy Fennell műve nem lesz több dühös köpködésnél, melynek konklúziója kimerül a férfiak ócsárolásában és a nők istenítésében. Valóban megtalálható benne egy ilyen él, de szerencsére az összkép jóval változatosabb, köszönhetően a stílusnak és a műfajok közti ugrálásnak.
Az Ígéretes fiatal nő ugyanis egészen bizarr hibrid. Egyszerre fedezni fel benne a romantikus komédiák könnyedségét, de legalább akkora teret kapnak benne a thriller és dráma műfajelemei.
Ez párhuzamba állítható Cassie karakterével és életfelfogásával. Az alig 30 éves főhős miután otthagyta az egyetemet, egy kávézóban lett pultos, míg éjszakánként szórakozóhelyeken tetteti magát részegnek, hogy az őt kihasználni próbáló férfiakat megleckéztesse. A sémát Ryan töri meg, aki úgy tűnik, végre ki tudja tölteni a lány lelkében tátongó űrt. A múlt sebei azonban nem forrnak be egykönnyen, ami egy egészen gyomorba vágó utolsó harmadot eredményez.
Fennell kétségtelenül tehetséges filmes, érti a dolgát, tudja miként kell szórakoztatni, sokkolni egyaránt. A fenyegető és feszült szegmenseket legalább annyira szórakoztató nézni, mint a poénosabb szituációkat, ráadásul Cassie messze nem tökéletes. Magabiztosságot sugároz, mégis esendő, törékeny, de kompenzálja éles eszével és talpraesettségével. Igazán megszeretni, vagy azonosulni vele mégsem tudtam, és közel sem azért, mert különböző neműek vagyunk. Viselkedése sokszor ambivalens, motivációja bár érthető, megszállottsága már kevésbé. Mélyíthették volna a tragédiáját és a kapcsolatát a legjobb barátnőjével.
Ezeken a részeken érződik, hogy Fennell hiába ügyes, bőven vét hibákat, sokszor megalapozatlan, nem elég aprólékos és túl hirtelen vált, gondolok itt elsősorban Ryan karakterének megváltoztatására. A már említett záróakkord szerencsére van annyira fajsúlyos, hogy kompenzáljon. Groteszksége garantáltan a néző arcára fagyasztja az érzelmet, legyen az düh, meglepettség, vagy akár feldobottság.
Változatos, sokrétű darab az Ígéretes fiatal nő, igazi műfajkavalkád, ami egy kicsit mélyebb drámával még nagyobbat szólhatott volna. A végeredmény így is korrekt, számos réteggel bír a film és játszi könnyedséggel szórakoztat szűk két órán keresztül. Carey Mulligan és Bo Burnam kiemelkedően jók (Mulligan Oscar-jelölése borítékolható), de az igazi taps teljes mértékben Fennelnek jár, aki első alkotásának címéhez hasonlóan, maga is egy ígéretes fiatal nő, és bizony oda kell rá figyelni a jövőben.