Kis nagy ember: aki két világ közé szorult

Kis nagy ember

Ötven évvel ezelőtt, 1970 decemberében mutatták be az amerikai mozik Arthur Penn Kis nagy ember című revizionista westernjét. A Thomas Berger azonos című regényéből készült film, sorban a másodikként, A kék katona után, az elsők között ábrázolta az indiánok perspektívájából az amerikai őslakosok és a telepesek vérre menő viszonyát – kiemelt figyelmet szentelve az 1860 és 1890 között lezajlott indián háborúk legnagyobb őslakos győzelmét jelentő, az amerikai 7. lovasezred teljes megsemmisítésével végződő 1876-os Little Bighorn-i csatának. 

Csak a halott indián a jó indián

– mondta állítólag 1869-ben Philip Henry Sheridan tábornok, az amerikai polgárháború északi erőinek hőse, majd 1883-tól (öt évvel későbbi haláláig) az egyesített amerikai hadsereg főparancsnoka. S bár ő maga tagadta, hogy így felelt volna a komancsok törzsfőnökének békeajánlatára, a neki tulajdonított frázis mintegy a fehér telepesek nyugati térhódítását támogató indián háborúk amerikai jelmondatává vált.

Kis nagy ember Forrás: Warner Bros. Pictures

A Kis nagy ember sugallata szerint e "sheridani mottó" jegyében kezdte meg az "indiánok által veszélyeztetett területek védelmét" a polgárháborúban már 23 évesen tábornoki rendfokozatot szerző, de a 7. lovasezredet már csak alezredesként irányító George Armstrong Custer is – az amerikai történelem egyik legvitatottabb alakja (a polgárháború önkéntes hőséből indiántáborokat feldúló, majd katonáit halálba vezető tiszt), akit a korábbi mozgóképek egyaránt ábrázoltak az utolsó pillanatig kitartó hősként (Az utolsó emberig, 1941, r.: Raoul Walsh) és a kolonizáció rémtetteit eleve elutasító, a Little Bighorn-i csata taktikai hibáit jóformán szándékosan elkövető "pacifistaként" (Custer tábornok, 1967, r.: Robert Siodmak), de semmi esetre sem annak a nárcisztikus, egoista és arrogáns megszállottnak, a csatamezőn pedig az elmeháborodottságig kegyetlen indiángyilkosnak, mint amilyennek Thomas Berger 1964-es, azonos című regénye nyomán Arhur Penn mutatta (forgatókönyv: Calder Willingham).

Pontosabban, amilyennek a film fiktív főhőse, a 121 éves Jack Crabb (Dustin Hoffman), sájen nevén a Kis nagy ember lefesti, amikor az idősotthonban egy történész érdeklődésére visszaemlékezik kalandos ifjúságának idejére, és arra, miért és hogyan állt bosszút Custer tábornokon a montanai Little Bighorn folyónál.

Kis nagy ember (Dustin Hoffman és Richard Mulligan) Forrás: Warner Bros.

Az eseményeket az indiánok nézőpontjából láttató Kis nagy ember persze cseppet sem elfogulatlan, ennek megfelelően tele apróbb történelmi csúsztatásokkal (és a regényhez képest több szimpátiával a sájenek felé), amelyek mintegy szükségesek voltak ahhoz, hogy az új indiánpolitika jegyében felkeltsék az amerikai társadalom lelkiismeretét az őslakosokkal szemben elkövetett bűnök miatt.

Érdemes leszögezni: ez az elfogultság nem csupán nyilvánvaló, de a visszaemlékező "személye" miatt a láttatott események és történelmi alakok (Custer mellett még egy, valóságban is élt szereplője van a filmnek: Vad Bill Hickok) eleve idézőjelbe is kerülnek. Az egyes szám első személyben elmesélt, folyamatos narrációval kísért történetben egy kitalált, matuzsálemi korú ember emlékezik, nem csupán szubjektív, de épp az életkorból fakadó memóriadeficit miatt talán pontatlan módon is – ami nemcsak a Kis nagy ember-t teszi idézőjelbe, de rávilágít az elbeszélt történelem ("oral history") hitelességi problémájára is, már amennyiben a személyes emlékezet apró tévedései ellentmondásba kerülnek a már "hivatalosan" rögzített történelmi tényekkel.

Ennek megfelelően a Kis nagy ember – ahogy a fikciós filmek általában – nem helyettesíti a történelemkönyveket, de az indián életmód néprajzi hitelességű bemutatásával, egyes szereplőivel (például az első Oscar-jelölt indián szereplő, a Vén Vidrabőrt alakító Chief Dan George kanadai törzsfőnök) megigézően törekszik a sájenek kultúrájának, ennél fogva az észak-amerikai örökség megőrzésére (leszámítva, hogy az indiánok is angolul beszélnek egymás között).

Kis nagy ember Forrás: Warner Bros. Pictures

A Kis nagy ember lenyűgözően látványos (operatőr: Harry Stradling Jr.), végtelenül szórakoztató, sokszor meghökkentő, egyszerre keserű és humoros alkotás – revizionista western és pikareszk kaland, amelyben a sájenek által felnevelt fehér hős másfél évtizeden át folyamatosan két világ között, két civilizáció határvidékén őrlődik. És mert képtelen közvetíteni közöttük, legfeljebb magában egyesíti az ősi vadon népei és a pionírok világszemléletét.

Kétségbeejtő helyzet volt, ha nem ölnek meg az indiánok azért, mert fehér vagyok, akkor a fehérek ölnek meg, mert az indiánokhoz húzok

– állapítja meg, megtapasztalva, hogy az indiánok között is vannak kegyetlen emberek, mégis inkább a földjüket védő őslakosokkal szimpatizálva, majd a több mint 100 sájen áldozatot (férfiak, nők és gyerekek) követelő washitai mészárlás (1868. november 27.) után, a személyes veszteség miatt is bosszút esküdve a 7. lovasezred ellen.

Kis nagy ember (Dustin Hoffman) Forrás: Warner Bros. Pictures

A Kis nagy ember hol a fehérek, hol a sájenek között helyt állni igyekvő hősének indián neve sokatmondóan beszédes: noha azért kapta a sájenektől, mert apró termete (és ifjú kora) ellenére nagy tettet hajt végre (megmenti egyik társát egy ellenséges paúni harcos késétől), de a hősiesnek mégsem igazán nevezhető Crabb voltaképp a nagy idők eseményeivel sodródó kisember, a történelem lelkiismeretének megtestesítője.

Kalandjai során számos hivatást és szerepkört kénytelen kipróbálni – s e kalandok sora nemegyszer kifejezetten pajzán, elvégre Penn nagy ívű filmje a mélyben az életigenlésről is szól. Egyik éjszaka a Kis nagy embernek három indián felesége kedvére kell tennie, máskor a törzs homoszexuális tagját kell visszautasítania – de a legemlékezetesebb az ideiglenes mostohaanyjával, a lelkész feleségéből bordélytündérré vedlő szépasszonnyal való kacér, soha be nem teljesülő évődés.

A templomban buzgón imádkozó, de a lelkészt a szatóccsal megcsaló, megözvegyülve Lulu Kane néven férfiak kedvét kereső Louise Pendrake személye Penn filmjében a polgári társadalom képmutatásának egyik fontos szimbóluma (Faye Dunaway pedig brillírozik a szerepben, az pedig külön érdekesség, hogy a színésznő jóval érettebb asszonyt alakít a nála a valóságban 3 és fél évvel idősebb, meglehet, kölyökképű Hoffmannál).

Kis nagy ember (Dustin Hoffman és Faye Dunaway) Forrás: Warner Bros. Pictures

De szó sincs arról, hogy a Kis nagy ember elutasítaná a civilizált, polgári társadalmat. Sőt. Egész egyszerűen annyit állít, hogy a civilizáció térhódítása a 19. század végi Észak-Amerikában nem kimondottan civilizált módon történt. Mert bár Little Bighornnál nagy győzelmet arattak Ülő Bika egyesített seregei (lakota, sájen és arapaho törzsek), de a század végére az őslakosok elvesztették szabad földjeiket, és az életben maradtak legtöbbjét rezervátumokba terelték.

A Kis nagy ember tehát csak leszámol a vadnyugati romantikával, de nem úgy, ahogy azt a legtöbb revizionista western teszi: a történelem csapdájában vergődő hőse nem annyira az erkölcsi jót és rosszat, mint inkább két egymásnak feszülő kultúrát egyesít magában, nem a régi erkölcsök bukásáról, hanem az általános érvényű erkölcsről beszél – s miközben a film végén maga elé mered 121 évével egy teljesen megváltozott világban, amelyhez még kevésbé tartozik, mint annak előtte, ránk hagyja, hogy levonjuk a keserű következtetéseket.