Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Amanda Waller (Viola Davis) ezúttal a Corto Maltese nevű Dél-Amerikai országba küldi bevetésre a fegyencekből álló öngyilkos osztagát Rick Flag (Joel Kinnaman) és az elítélt Bloodsport (Idris Elba) vezetésével. A csapatban többek között ott van Harley Quinn (Margot Robbie), egy ALK kódnevű fickó, egy embernagyságú menyét, egy Patkányfogó 2. nevű nő (Daniela Melchior), és egy kétlábonjáró cápa is (aki az eredeti változatban Sylvester Stallone hangján szólal meg) - és bármilyen rossz vicc kezdésének is hangzik, ennél szórakoztatóbb filmet rég láthattunk a mozikban.
Minden azzal kezdődött, amikor James Gunnt 2018 nyarán a Disney kirúgta, olyan viccek miatt, amiket 2008-09-ben osztott meg a Twitteren (a posztok egészen a kirúgásig nyilvánosak voltak, egy cikk miatt kerültek elő pont akkor). Gunn nyilvánosan bocsánatot kért, A Galaxis őrzői-filmek stábja (meg úgy általában mindenki) is kiállt mellette, a Disney viszont hajthatatlannak bizonyult. Gunnt azóta visszavették, befejezheti A Galaxis őrzői-trilógiát, azonban a köztes időben lecsapott rá a Warner, ami Todd Phillips Joker-e mellett a DC univerzum legjobb döntésének bizonyult.
Gunn megtartotta az első próbálkozás legjobb elemeit, nevezetesen Margot Robbie-t és Viola Davist, rajtuk kívül azonban szinte mindenki új figura (pontosabban Rick Flag és Bumeráng kapitány tér vissza még). Illetve Bloodsport karakterénél egy kicsit kilóg a lóláb, mivel eredetileg Will Smith is visszatért volna, azonban mikor mégsem vállalta, a karakerét kivették a forgatókönyvből, a jellemét viszont nem: Idris Elba így gyakorlatilag pontosan ugyanazt az elítélt bérgyilkost hozza, mint Smith öt éve, csak máshogy hívják. A film viszont önmagának is fricskát mutat, amikor mellétesz még egy nagyon hasonló jellemű figurát, az ironikus nevű Békeharcost, John Cena alakításában.
Gunn a hírek szerint teljesen szabad kezet kapott, amit normál esetben túlzó kijelentésnek tart az ember, itt viszont
valóban minimálisak lehetettek a korlátok, amelyek közé a rendező vízióját szorították.
Amikor a Warner Bros Presents feliratot is kiloccsantott agyvelőkkel írják ki a vászonra, onnantól kezdve nem marad kérdés senkiben, hogy milyen filmre is számíthat. Az osztag tagjai előbb lőnek (vagy harapnak), aztán kérdeznek, általában ész nélkül haladnak előre, miközben dobálják az idézhető egysorosokat. De legyenek bármennyire is veszélyesek, a megfelelő pillanatokban azért a szívük a helyén van.
Persze ehhez az is kellett, hogy a stúdió véglegesen feladott azzal, hogy egységes univerzumot építsen a filmjeiből, és a kontinuitást félredobva szó se legyen arról, hogy hagyományos értelemben vett folytatást készítsenek, vagy hogy legyenek utalások a DC világ többi karakterére.
Családbarát szórakozás helyett pedig szigorúan 18 éven felülieknek szóló háborús filmet hoz össze ez a tényleg szedett-vedett lúzerekből álló csapat,
ahol tényleg mindenkinek megvan a helye - igen, még annak a fickónak is, akinek színes pöttyei vannak (David Dastmalchian).
Talán a hossza az, ami miatt kicsit sok is a jóból. A 132 perces játékidő alapesetben nem lenne hosszú, itt viszont talán egy feszesebb tempó könnyebben befogadhatóbbá tenné az élményt.
Nehéz volt szavakat találni Az Öngyilkos osztag vetítése után.
A szuperlatívuszok viszont csak nem akarnak abbamaradni: ritkán látni ennyire eredeti filmet, blockbusterek terén pedig szinte soha. James Gunn rendezése nem felel meg semmilyen szabálynak sem, és nem erőltetetten, hanem végtelenül lazán megy szembe velük, vagy csak simán ignorálja őket. A lehető legváratlanabb pillanatban kapjuk meg például a kötelező jellegű romantikus szálat, amit aztán egy jelenetsorral le is zárnak.
És mindez megkoronázása a fő ellenfél, Starro, a hódító, akit ugyan az előzetesek ellőttek, de legyen elég róla annyi, hogy mindent megtestesít, ami jó ebben a filmben: röhejes, mégis hátborzongató és lenyűgöző látvány ez a nagyra nőtt tengericsillag.
