Egy nap a paradicsomban – Idő

(from left) Mid-Sized Sedan (Aaron Pierre), Prisca (Vicky Krieps), Guy (Gael García Bernal) and Chrystal (Abbey Lee) in Old, written for the screen and directed by M. Night Shyamalan.

M. Night Shyamalan új filmje kifejezetten szórakoztató, csak nem feltétlenül az alkotó szándéka szerint.

Nem minden esetben szerencsés, ha egy rendezőt már egészen fiatal korában zseninek kiáltanak ki. M. Night Shyamalan mindössze huszonkilenc éves volt, amikor 1999-ben a Hatodik érzék bemutatója után többen egyenesen Hitchcock örökösének titulálták, egy évvel később pedig különleges szuperhőstörténetével, A sebezhetetlen-nel a kritikai megbecsültsége még tovább emelkedett.
A nyerő recepten azóta sem változtatott:

újra és újra előrukkol egy eredeti és ellenállhatatlan alaptörténettel, amelynek hallatán vágni kezdjük a centit a premierig, a finálét pedig megfejeli egy olyan csavarral, hogy félre nyeljük a pattogatott kukoricát. A krach csupán a felvezetés és a zárás közötti másfél órában szokott beütni.

Idő Forrás: © 2021 Universal Studios. All Rights Reserved./Phobymo/Universal Pictures

A munkáit nem csupán rendezőként, hanem forgatókönyvíróként és producerként – sőt, apróbb szerepekben színészként – is jegyző Shyamalan teljes kontrollt gyakorol a filmjei felett és előszeretettel hagyja szárnyalni a fantáziját. Mindez néha jól sül el (Jelek, A falu, A látogató), a legtöbbször azonban nem ártana, ha valaki az orrára koppintana olykor, a saját zsenialitásától gyakran megrészegülő alkotó ugyanis sokszor nem látja a fától az erdőt és a papíron izgalmasnak hangzó történetek összességében olyan kisebb-nagyobb katasztrófába torkollanak, mint a Lány a vízben, Az utolsó léghajlító vagy A Föld után. Az új filmje, az Idő a két véglet között helyezkedik el, noha nem azért, mert a rendező képessé vált volna a mértéktartásra.

Pedig a történet erősen rajtol. Egy elhidegült házaspár trópusi vakációra indul a gyerekeivel, hogy a lurkóknak legyen még egy szép élményük, mielőtt ünnepélyesen bejelentenék nekik, hogy elválnak. Arra azonban nem számítanak, hogy a nyaralás még annál is emlékezetesebb lesz, mint ahogyan tervezték. A szálloda mézes-mázas tulajdonosa ugyanis felajánlja nekik, hogy néhány kiválasztott turistával egyetemben elfuvaroztatja őket egy elzárt, érintetlen partszakaszra, hőseink pedig örömmel jelentkeznek a kalandra.

A strand valóban édeni, az azúrkék tengerbe azonban igencsak belerondít egy fiatal lány holtteste, nem sokkal később pedig egy idős hölgy is elhalálozik a botcsinálta társaságból. A nyaralók persze hívnák a rendőrséget, de nincs térerő, az egyetlen kiutat a civilizáció felé csupán egy szűk szurdok jelenti, viszont akárki megpróbál átvágni rajta, azonban nyomban elájul. A gyermekek közben hirtelen felcseperednek, de nem a stressztől, hanem mert mint kiderül: a partszakaszon jóval gyorsabban öregszenek a sejtek, így néhány óra alatt éveket korosodnak. Muszáj tehát minél hamarabb kiutat találniuk, mielőtt mindannyiukat megenné az idő igencsak gyorsan őrlő vasfoga.

Idő Forrás: © 2021 UNIVERSAL STUDIOS. All Rights Reserved./Photo Credit: Universal Pictures

M. Night Shyamalan tehetsége ezúttal is megcsillan, a film első felében olyan ügyesen fokozza a feszültséget, hogy azt tanítani lehetne.

Kár, hogy az alapanyag hamar kifogy alóla: a forgatókönyvből kétségtelenül egy pazar Alkonyzóna-epizód születhetett volna, egy egész estés mozihoz ellenben már igencsak soványkának bizonyul. Mindez azonban nem bizonytalanítja el a rendezőt, sőt:

olyan meredek ötletekkel tölti meg a történet laza kötőszövetét, hogy csak kapkodjuk a fejünket.

Végül azonban a két szék közül a padlóra esik: az abszurd és groteszk jelenetek kiölik a feszültséget és ezáltal ellehetetlenítik, hogy izguljunk a szereplőkért, a film azonban túlságosan komolyan veszi magát ahhoz, hogy egy önfeledt, morbid horror-vígjátékba csapjon át. A végeredmény mindezek ellenére is szórakoztató, csak nem feltétlenül az alkotói szándék szerint.