Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Zongoralecke rendezője és Oscar-díjas forgatókönyvírója, Jane Campion több mint tíz év után rendezett újra nagyjátékfilmet: A kutya karmai közt Thomas Savage azonos című regényét dolgozza fel, és általa a rendező ezúttal a férfi lelket boncolgatja.
A tehetős Burbank-testvérpár élete teljesen felborul, amikor az egyikük, a finomlelkű, udvarias üzletember George (Jesse Plemons) új asszonyt, az özvegy Rose Gordont (Kirsten Dunst) visz haza. Bátyja, a nyers Phil (Benedict Cumberbatch), maga a megtestesült cowboy, aki szerint a nő csak a család pénzére pályázik, és nyílt ellenszenvével minden módon megnehezíti Rose életét a birtokon.
Ami talán elsőre megfogja az embert, hogy ez a film mennyire jól néz ki.
Az 1920-as évek Montanáját a rendező szülőhazájában, Új-Zélandon teremtették újra, és az ausztrál operatőr, Ari Wagner képei mind gyönyörűek, legyen szó a rancsot körülölelő tájakról, a marhacsordáról, vagy a hangulatosan megvilágított belső terekről. Az ember szinte sajnálja, hogy a nagy vászon helyett "csak" a kisképernyőn elérhető a film, annyira szépen fényképezett. Jonny Greenwood zenéje pedig tökéletes aláfestése az eseményeknek.
A film kétórás játékideje alatt viszonylag kevés a dialógus: a szereplők akkor is alig szólalnak meg, ha egy térben vannak, többször elbeszélnek egymás mellett, a ki nem mondott gondolatok és érzelmek feszültsége pedig sokszor elviselhetetlen.
Ezt az életérzést, amiben a család él - pontosabban inkább csak létezik - tökéletesen adja vissza a film.
Phil és George között már az alaphelyzetben is rengeteg a ellentét: az egyik szó szerint sárban fürdik, jó megfigyelő, míg a másik öltönyben járó úriember, akinek látszólag fogalma sincs arról, mi folyik körülötte. Phil és Rose konfliktusa is az első perctől nyilvánvaló, amitől a nő az alkoholizmusba menekül. A helyzet pedig csak rosszabb lesz, amikor az orvosi iskolából megérkezik a rancsra Rose fia, az érzékeny és különc Peter (Kodi Smit-McPhee) is.
Minden jel arra mutat, hogy a helyzetet csak egy tragédia oldhatja fel, a végső katarzis viszont pont az elhallgatottság miatt marad el: a stáblista kezdetével is rengeteg mindent hagynak kimondatlanul. Az utolsó fél órában sokszor az az érzése az embernek, hogy egy vágott verziót néz a nagyobb időugrások miatt, így némi hiányérzet marad a nézőben a végkifejlet láttán.
A befejezés hiányosságai ellenére profi munka A kutya karmai közt, gyanítom, hogy
a díjátadókon inkább a technikai és a színészi kategóriákban fog inkább tarolni.
Benedict Cumberbatch és Kodi Smit-McPhee tényleg kiváló alakítást nyújt, de Kirsten Dunst magatehetetlen, csendes szenvedése az, ami igazán emlékezetes marad.
