Meghalt Michael Apted

Michael Apted

79 éves korában, január 7-én meghalt Michael Apted, háromszoros BAFTA-díjas dokumentumfilmes, aki főműve, az Up-dokumentumfilmek mellett olyan játékfilmeket rendezett, mint A szénbányász lánya (1980), az Amerikai románc (1981), a Gorkij park (1983), a Gorillák a ködben (1988), a Nell, a remetelány (1994) vagy A világ nem elég (1999) című Bond-mozi.

Az 1941. február 10-én, a délkelet-angliai Aylesburyben született Michael David Apted életművében kétségkívül az 1964 és 2019 között készült Up-filmek állnak, amelyek különlegessége, hogy vissza-visszatérő szereplői életéről 7 évente beszámol, de nemcsak az emberek különböző életszakaszok szerinti életét mutatja be, de sorsukon keresztül voltaképp a 20. századi ember életének értelmét, az idő keretei közé szorított létezés titkait is kutatja.

Az első, 1964-es, 40 perces "epizódot" (Seven Up!) még a kanadai Paul Almond rendezte, majd az ott még szereplőválogatóként dolgozó Apted 1970-ben úgy döntött, érdemes folytatni, és 2019-ig további 8 epizódot rendezett, megalkotva ezzel a legfontosabb brit mozgóképes portré- és életképsorozatot.

Az Up-széria a dokumentarista filmalkotás egyik legértékesebb, lenyűgöző vállalkozása: 7, 14, 21, 28, 35, 42, 49, 56 és 63 éves emberek szembesülnek önmagukkal, gyerekkori vágyaikkal, stabil és változó szemléleteikkel – Karinthy tudta ezt prózában a Találkozás egy fiatalemberrel című novellájában, de itt szó sincs megkettőzött tudatról, csak az idő könyörtelen múlásáról, hétköznapi emberek életének keresetlen dokumentálásáról, ami a hétköznapi nézőt óhatatlanul önvizsgálatra készteti: mit akartam egykor, és mit akarok most az élettől?

Michael Apted 1991-ben Forrás: 20thCentFox/ Everett Collection

A televíziós rendezőként induló (Coronation Street, Haunted..., de majd később is számos tévés produkciót, például a Rómá-t, a Masters of Sex-et és a Ray Donovan-t dirigáló) Apted az első önálló Up-film (7 Plus Seven, 1970) után, 1972-ben kezdett játékfilmeket rendezni (The Triple Echo, Glenda Jacksonnal és Oliver Reeddel a főszerepben). Korai játékfilmjei közül a már Hollywoodban forgatott életrajzi film, a Loretta Lynn country-énekesnő életét feldolgozó, 7 Oscar-díjra jelölt, a főszerepet alakító Sissy Spacek számára díjat hozó A szénbányász lánya (1980) emelkedik ki, amelyben Apted kifinomult érzékenységgel, de a kívülálló objektivitásával festi meg a countryzene First Ladyjének portréját és a második világháború utáni vidéki Amerika tablóját.

A szénbányász lánya (Tommy Lee Jones és Sissy Spacek) Forrás: Universal Pictures

Apted persze már indulásakor előszeretettel fókuszált érdekesebbnél érdekesebb hősnőkre: a második világháborús The Triple Echo-ban egy vidéki asszony női ruhában álcázza katonaszökevény szeretőjét, az Agatha (1979) a krimikirálynő Agatha Christie híres, 1926-os 11 napig tartó "eltűnését" dolgozza fel, a Gorillák a ködben (1988) a ruandai hegyi gorillák megmentéséért harcoló, tragikus sorsú antropológusnő, Dian Fossey életét ábrázolja, a Szemfényvesztés (1993) című thriller hősnője szaruhártya-transzplantációnak köszönheti a látását, egy gyilkossági ügyben lesz szemtanú, a Nell, a remetelány (1994) egy civilizációból kiszakítva felnőtt nőt mutat be, míg legutóbb, az Élesítve (2017) című kémfilmben Apted egy CIA-ügynöknő szemszögéből ábrázolta a hírszerzés tevékenységét.

Gorillák a ködben (Sigourney Weaver) Forrás: Warner Bros. Pictures

Kiváltképp a női sorsokra fókuszáló filmjeiből tűnik ki, hogy dokumentumfilmjei – az Up-filmek mellett főként a Grammy-nyertes zenei dokumentumfilm, a Sting szólókarrierjének első állomására koncentráló Bring On the Night (1984), a két FBI-ügynök 1975-ös halálának okait kutató Incident at Oglala (1992), a Tienanmen téri vérengzést feldolgozó Megmozdul a hegy (1994), és az amerikai életmódot a házasság intézményén keresztül vizsgáló Married in America (2002–06) – érzékeny, kutakodó és alapos szemléletét a 2003 és 2009 között az amerikai rendezők céhének elnökeként is tevékenykedő Apted "hollywoodi kismesterként" is igyekezett játékfilmjeiben adaptálni.

De a dokumentarista kívülálló szemlélete és környezetrajzi alapossága az olyan filmjeiben is tetten érhető, mint a moszkvai hidegháborús Gorkij park (1983), a tárgyalótermi thriller Személyes ügy (1991), vagy épp az Incident at Oglala hátterét játékfilmben kibontó neowestern Viharszív (1992).

A dokumentarista szemléletmód ellenére Apted rendezte az eltúlzott akciójelenetekben bővelkedő Bond-filmek egyikét, A világ nem elég-et (1999), illetve a valóságtól ugyancsak elrugaszkodó C. S. Lewis-adaptáció Narnia Krónikái: A Hajnalvándor útjá-t (2010). Persze, ezek a filmek egyfelől felfoghatók a valósággal túl sokat foglalkozó alkalmi eszképizmusaként is, csakhogy Apted a legtöbb efféle filmjében is kereste a kapcsolatot a valóságos társadalmi, gazdasági, politikai problémákkal: a Bond-filmben például az energiaharc és a terrorizmus kérdésköreit érinti, még ha felszínesen is.

A január 7-én, Los Angeles-i otthonában 79 évesen meghalt Michael Apted műfajokban gazdag életművet hagyott hátra maga után – számos kasszasikerrel, néhány kiemelkedő játékfilmmel és a brit dokumentumfilmek legjobb szériájával.